2018. május 23. szerdaDezső
27°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

2018 tétje Irakban: városok és életek romjaiból egy új országot építeni

Kertész Melinda Kertész Melinda 2018. április 23. 09:34, utolsó frissítés: 12:43

A helybeliek azt mondják, Nyugat-Moszulban nincs olyan család, amelyik ne veszítette volna el legalább egy családtagját a háborúban.


Még az alkonyat fényeinek sem sikerül színt csempészni a város egyhangú szürkeségébe. Vasporként nehezedik a romok fölé a sivatag felkavart homokja. A szétzúzott betonból kilóg az épületek vasgerince, beomlott házak falában, utak mentén autóroncsok százai. Az elképzelhetetlen pusztítás közepette csak az utak épek: frissen öntötték a harci kocsik alatt elporladt aszfalt helyére.

>> Helyszíni riportunk első része: Irak, ahol emberek milliói váltak földönfutóvá saját országukban

fotók: Kertész Melindafotók: Kertész Melinda


Naphosszat nehézgépjárművek róják oda-vissza: kifelé ócskavasat visznek és hozzák az építőanyagot. Sziszifuszi munkának tűnik, a Tigris folyó két oldalán elterülő, valamikor 2,5 milliós város nyugati részét alapjaiból kell újjáépíteni. Az ISIS után csak a pusztítás nyomai, romok, gyász és megtört életek maradtak. A helybeliek azt mondják, Nyugat-Moszulban nincs olyan család, amelyik ne veszítette volna el legalább egy családtagját a háborúban.




Az Irakban 2014 óta tartó fegyveres konfliktus tavaly ősszel, az ISIS legyőzésével ért véget. Az offenzívák tönkretették az országot: a bagdadi tervezési minisztérium szerint 88,2 milliárd dollárra lenne szükség az ország középtávú újjáépítésére.

A háború során a legnagyobb méretű pusztítás kétségtelenül Ninive tartományban és annak legnagyobb városában, Moszulban történt. A tartományban a belső menekültek száma még ma is 665 ezerre tehető.
A humanitárius szervezeteteknek példátlan kihívással kellett szembenézniük a tavaly év elejétől őszig tartó ISIS-ellenes moszuli offenzíva alatt. Kilenc hónap alatt a modern történelem legnagyobb méretű szervezett kitelepítését vezényelték le: 1 millió embert menekítettek ki, átlagban napi 10 ezer személyt. A Moszul felszabadítását célzó hadművelet szerves része volt a civilek kimenekítésére vonatkozó terv is. Így sikerült elérni azt, hogy a moszuliak már az elmenekülésük napján humanitárius ellátásban részesüljenek.



A moszuli menekültek kívánságuk alapján kerültek táborokba vagy találtak menedéket családjuknál, barátaiknál: 300 ezren választották a tábort. Nemzetközi humanitárius szervezetek 19 menekülttábort létesítettek a kormány segítségével Moszul környékén. 10 hónapon keresztül, megállás nélkül épültek a táborok. A moszuli offenzíva kezdete előtt a humanitárius szervezetek azzal számoltak, hogy legkevesebb 450 ezer, de legtöbb 750 ezer ember menekül el a városból. Ehhez képest Moszul visszafoglalásának pillanatában a városból elmenekültek száma már 1 milliónál tartott, a legrosszabb forgatókönyvet is messze fölülmúlva.

Irakban még ma is több mint kétmillió belső menekült él, akik a harcokban elveszítették otthonukat, vagy egyéb, például biztonsági okok miatt nem térhetnek haza.


A háború számos családot megnyomorított

Nada tétován, lesütött szemmel mosolyog, majd fel-felpillant. Anyja tekintetébe kapaszkodik, aztán lassan a félénkségén felülkerekedik a kíváncsisága, és a nyelve is megoldódik. 10 éves, és a nemrég nevet változtatott Handicap International (új nevén: Humanity&Inclusion) klinikáját látogatja kéthetente a szüleivel.



Arca bal oldalán jókora heg húzódik. Az álkapcsát csak nemrég tudja újra mozgatni. Egy éve érte házukat csapás, három testvérét veszítette el: betemette őket a törmelék. Nada és édesapja, Adel súlyosan megsérültek a támadásban, s bár idejében bevitték őket a kórházba, hosszú ideig nem foglalkoztak velük. A kórházat az ISIS felügyelte, saját katonái pedig elsőbbséget élveztek. Végül már nem tudták megmenteni sem a kislány, sem édesapja lábát. Nada most a mankókat próbálgatja. Amikor a csonk begyógyul, Jordániába szállítják, ahol protézist kap.

>> Riportunk a jordániai menekülttáborból: Esélyt adnak az életre: menekült gyerekeket gyógyítanak európai orvosok Jordániában

A tavaly januárban megkezdődött offenzíva őszig tartott, csak ekkor sikerült a csapatoknak kiűzni az ISIS-t a városból. Pesmergák, az iraki hadsereg és a milíciák összefogva harcoltak a terrorszervezet ellen, az offenzíva sikeres lett, annak ellenére is, hogy sokszor az egymás mellett harcoló feleknek is megvolt a nézeteltérésük.

Nadáék nemcsak házukat veszítették el, az autójuk is odalett és ezzel a megélhetésük is. Adel ugyanis taxizásból tartotta el a családját. „Amúgy sem tudtam volna többé vezetni” – mutat Adel a befáslizott csonkra és hagyja, hogy Vivien, a belga kinetoterapeuta segítsen a kötözéssel.



„A kórházban megkérdezték, speciális személy [ISIS-tag] vagyok-e. Nemmel feleltem. Még abban a helyzetben sem tudtam azt mondani, hogy velük vagyok, pedig tudtam, hogy ha nem állok át hozzájuk, nem sok jóra számíthatok. A katonaorvos azt mondta, előbb a harcosokkal foglalkozik. Ott is hagyott a hordágyon, a folyosón. Tíz órán keresztül vártam, hogy történjen valami, a lábamból hol folyt, hol szivárgott a vér. Senki nem nézett rám. Sok volt a sérült, folytak a harcok, és nem én voltam a prioritás. Mikor sorra kerültem, levágták a lábam”.

Adel és Nada gondozói több mint háromszáz sérültet látnak el, naponta legalább 12 esettel foglalkoznak.

A Humanity&Inclusion 2014 májusa óta tevékenykedik Irakban: Diyalában, Kirkukban, Ninivében, Bagdadban, Anbarban, és a kurd részeken: Dahúkban, Erbilben, Suleymaniyah-ban, Halabjában. Azóta negyedmillió rászorulónak nyújtottak sürgősségi asszisztenciát.



Bár bizonyítékuk nincs rá, a páciensek elmondásából arra következtetnek, hogy az ISIS orvosai gyakran bosszúból amputálták a terrorszervezethez való csatlakozást megtagadó civilek megmenthető végtagjait. Vagy azért folyamodtak ehhez a drasztikus műtéthez, mert az ISIS katonák élvezték az elsőbbséget, a többieknek várniuk kellett a sorukra - ez pedig sokszor akár végzetes is lehetett.

„Köszönöm Allahnak mindazt, amim van” – mondja Adel. Édesapja házában él az életben maradt gyerekeivel és feleségével. Nemcsak ők húzzák meg ott magukat, rajtuk kívül ott lakik Adel két bátyja is. Az ő adományaikból élnek, azonban orvosságokra már nem futja.



***

Lise Grande, az ENSZ humanitárius ügyek iraki koordinátora szerint volatilis, gyorsan változó és instabil a helyzet Irakban. Az iraki menekülthelyzet kiszámíthatatlan, éppen ezért a legnehezebben kezelhető humanitárius krízis, amellyel a világ modern történelme során szembesült. Az ISIS térnyerése kezdetétől minden évben emberek milliói menekült el otthonukból, 2014 januárja óta 5,8 millióan hagyták el lakhelyüket. A menekültek zöme a közeljövőben sem fog tudni hazatérni az alapvető szolgáltatások, a biztonság és megfelelő lakhatási körülmények hiánya miatt. Emellett a hatástalanítatlan robbanószerkezetek jelentette veszély is továbbra is fennáll.

Iraki helyszíni riportunk második része is az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO) támogatásával készült el.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS