2018. szeptember 18. keddDiána
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A köztes megoldások nem elegendőek – Olaszország választások után

Labanino Rafael 2018. március 08. 14:40, utolsó frissítés: 2018. március 09. 10:56

Olaszország politikai és gazdasági válságára az eurózóna átfogó és mély reformja híján csak az euró elhagyása jelenthet megoldást a vezető olasz társadalomtudós szerint.


Olaszországban a múlt vasárnapi országgyűlési választások drámai politikai változásokat hoztak. A baloldali Demokrata Párt, és Berlusconi pártja, a jobboldali Forza Italia leszerepeltek, elveszítették meghatározó szerepüket. A jobboldalon a szélsőséges Lega lett a legnagyobb erő, míg a baloldali pártok hagyta űrt a populista 5 Csillag Mozgalom, a Movimento 5 Stelle (M5S) töltötte ki, és lett messze a legnagyobb párt az új törvényhozásban. A populista és szélsőjobboldali előretörés egy több mint évtizede húzódó gazdasági és szociális válság előzte meg. Az eurozóna harmadik legnagyobb gazdasága a korábbi nem túl izmos növekedés után 2009-ben 5,5 százalékkal csökkent, és alig, hogy magához tért, 2012-ben ismét 2,8 százalékos csökkenés következett (tavaly 0,9 százalékos volt a növekedés). Miközben a munkanélküliség ugyan csökkent valamelyest, és tavaly novemberben 11,1 százalékkal a legalacsonyabb mértékű volt 2012 óta, de még így is jóval magasabb volt az eurozóna 8,7 százalékos átlagánál (nem beszélve a 3,6 százalékos német arányról). Az államadósság a GDP 130 százalékát teszi ki, ami majd’ kétszerese a németnek. A választási eredményeket és a mögöttük húzódó társadalmi, gazdasági folyamatokat Lucio Baccaróval, a Genfi Egyetem szociológia professzorával és egyben a legfontosabb német társadalomtudományi kutatóintézet, a kölni Max Planck Intézet a Társadalomkutatásért igazgatójával értékeltük.

A március 4-i választások megrengették az olasz politikát. Az olasz baloldal megsemmisítő vereséget szenvedett, legnagyobb pártja, a Demokrata Párt (PD) több, mint 6,5 százalékot veszítve a szavazatok csupán 18,9 százalékát szerezte meg. A jobboldali koalíció három pártja összesen a szavazatok 35,98 százalékát szerezte meg, ezzel együttesen ők a legerősebbek. A jobboldalon belül azonban szintén nagy változásokat hozott a választás, amelyek nem az olasz politikát 1994 óta meghatározó, 2011-ben megbukott, és korrupciós ügyei miatt 2019-ig a közügyektől eltiltott médiamogul Silvio Berlusconi visszatérését hozták, hanem régi szövetségesének, a szélsőjobboldali Lega megerősödését. Míg Berlusconi pártja csupán a szavaztok 13,94 százalékát kapta, addig a Legat a szavazók 17,69 százaléka választotta, így ők lettek a jobboldal vezető ereje. A Lega (Liga) eredetileg egy regionális, északi párt volt Lega Nord, azaz Északi Liga néven, és egyik fő célkitűzése az volt, hogy a gazdagabb észak-olasz régiók a lehető legkevesebb pénzzel támogassák a szegényebb dél-olasz régiókat. Matteo Salvini azonban megújította a Legát, és országos pártot csinált belőle: az EU (és vele az euró) és a bevándorlás (na meg az Olaszország vesztére törő baloldaliak) ellen kampányolt. A választások nyertese a 2009-ben, az Olaszországot különösen sújtó világválság legnehezebb évében, egy népszerű olasz humorista és blogger, Beppe Grillo alapította populista M5S, amely a szavazatok 32,22 százalékát szerezte meg. Az M5S programja meglehetősen eklektikus, de ők is EU- (és euró) és bevándorlásellenesek, de szociális üzenetekkel is kampányoltak, bevezetnék például a minden polgárt megillető, feltétel nélküli alapjövedelmet. A szegényebb régiókban különösen jól szerepeltek, délen és a szigeteken messze ők a legnagyobb párt.

Regionális GDP/fő és az M5S szavazati aránya



Kormányt alakítani azonban egyedül sem a jobboldali koalíció, sem az M5S nem fog tudni, ezért minden elemző elhúzódó koalíciós tárgyalásokra számít. A PD kijelentette, hogy mind az M5S-szel, mind a jobboldallal kizárja a koalíciót és ellenzékbe vonul. Az M5S baloldali szárnya pedig valószínűleg nem tűrne egy olyan koalíciót, amiben a Lega is helyet kap.

Baccaro professzor, mennyiben új párt a Lega, amely Lega Nord néven, szeparatista északi, szélsőjobboldali pártként évtizedek óta jelen van az olasz politikai életben? Gyökeresen megváltoztak volna?

Lucio Baccaro: Igen, az új Lega különbözik a régi Lega Nordtól. Egy össznemzeti jóléti soviniszta pártként építették újjá magukat, a délellenes retorikát lehalkították. A modell a francia Front National (Nemzeti Front) Marine Le Pen vezette átpozicionálása volt. A bevándorlók az új ellenség. A választási kampányuk mottója az volt, hogy az olaszok az elsők. Egy erősen EU-ellenes és euróellenes párt, amely az olasz gazdaság stagnálásának okát Olaszország gazdasági szuverenitásának elvesztésében látja.

Melyik párt a választás legnagyobb győztese, az M5S? A korábban a baloldalra szavazók új pártja?

Az M5S gazdaságpolitikai szempontból nehezebben helyezhető el. Egyik legnagyobb erősségük a politikusok privilégiuma elleni küzdelem, és az a tervük, hogy csökkentik a parlamenti képviselők fizetését (ami nagyon nagyvonalú Olaszországban), illetve az internet alapú közvetlen demokrácia propagálása. Valójában azonban az M5S egy leninista pártként szerveződik. Nagy hangsúlyt fektetnek a közvetlen demokráciára és a képviselők visszahívhatóságára, de közben szoros, központosított irányítása alatt áll egy magáncégen, a Casaleggio és társain keresztül. (A cég tulajdonosa és vezetője Gianroberto Casaleggo Beppe Grillóval közösen alapította a pártot, akinek halála után fia, a 41 éves Davide Casaleggio lett a mozgalom talán legfontosabb embere. Financial Times cikke szerint Casaleggio cégein keresztül uralja a párt belső és külső internetes csatornáit, szerkesztik Grillo blogját, ami a párt legfontosabb médiafelülete, kifejlesztették és irányítják a párt internet alapú közvetlen demokratikus döntéshozatali fórumait, mérik fel a tagság véleményét a politikai kérdésekben, bonyolítják le az előválasztásokat, és fogadják az adományokat. Eközben Casaleggio a pártban semmilyen formális tisztséget nem visel, politikai nézetei nem ismertek.)

Gazdaságpolitikában a legfontosabb programpontjuk a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése. A párt régebben az eurózóna tagságról szóló népszavazás kiírásával kampányolt. Mostanra feladták a népszavazás tervét, és a 2013. januárjában életbe lépett EU-s költségvetési paktum újratárgyalását és a megszorító politika végét ígérik.

Érvényes-e még a hagyományos bal-jobb felosztás az olasz politikában?

Lucio Baccaro: Szerintem a hagyományos bal-jobb törésvonal nagyon is érvényes még Olaszországban. Az történt, hogy a hagyományos baloldal, mindenek előtt a PD folyamatosan a politikai közép felé mozgott, sőt gazdaságpolitikai értelemben a jobboldal felé. A klasszikus szociáldemokrata „harmadik út” érvrendszer volt emögött, vagyis, hogy a globalizáció miatt a politika a polgárok alkalmazhatóságát (a munkaerőpiacon hasznos képességeiket, tudásukat) fejlesztheti, de nem avatkozhat be többet közvetlenül a piacokon. Ez tehát egy kísérlet volt a centrista szavazók megszerzésére.

Melyek a legfontosabb új politikai, gazdasági, társadalmi kérdések, amelyek az olasz politika középpontjában állnak? Bevándorlás, a menekültválság? Az olasz gazdaság évtizeden stagnálása és válsága? Az EU?

Az új kérdések közül a bevándorlás a legfontosabb. Olaszország korábban nem volt bevándorlóország. Az 1990-es évek óta azonban az országban gyorsan nőtt a bevándorlók száma. Rendkívül nehéz a bevándorlók nagy arányú beáramlását egy mély válságban lévő gazdaságban kezelni. A munkanélküliség is nagyon magas (különösen a fiatalkori munkanélküliség). Szerintem a bevándorlással a probléma nagyrészt annak a következménye, hogy a gazdasági növekedést nem sikerült újra beindítani. Ahol a gazdaság növekszik, a bevándorlók okozta kulturális kihívásokat is sokkal könnyebb kezelni, és az emberek is kevésbé félnek. (Az olasz statisztikák szerint jelenleg az országban legálisan tartózkodó külföldi állampolgárok száma valamivel több mint 5 millió, ami a teljes lakosság 8,3 százaléka. A legtöbben Romániából érkeztek (23 százalék), akiket az albánok követnek (9 százalék), majd a marokkóiak (8 százalék), a kínaiak (5,5 százalék), és az ukránok (4,5 százalék) következnek, legtöbbjük a kiskereskedelemben, a mezőgazdaságban, és házimunkában dolgozik. 2013 óta több mint 690 ezer migráns érkezett Afrikából, közülük 500 ezren élhetnek a becslések szerint illegálisan az országban, ez a lakosság kb. 0,9 százaléka. – adta hírül a The Local.)

A Franfurter Allgemeine Zeitungnak adott, múlt heti interjújában azt mondta, hogy Olaszországnak el kellene hagynia az eurozónát. Hogyan segítené egy ilyen lépés az olasz gazdaságot?

Úgy vélem, hogy az olasz gazdaságpolitika alapvető iránya az elmúlt 25 évben, vagyis szélsőséges nominális merevség (az árfolyamon keresztül) az egyre nagyobb munkaerőpiaci rugalmassággal kombinálva teljesen megbukott. (A nominális merevség az árak és bérek „ragadósságát”, merevségét jelenti, amire az euró miatt saját árfolyampolitika híján az olasz kormányok csak munkaerőpiaci liberalizációval és megszorításokkal tudnak reagálni. A szerk.) A növekedés alacsony, és a legtöbb új munkahely, ami keletkezik bizonytalan, határozatlan idejű, részleges, alacsonyan bérezett munkahely. (A munkaerőpiaci liberalizációról és következményeiről, az olasz reformokat is érintve korábban itt írtunk.)

Az euróval nem az a legfőbb probléma, hogy csökkenti az exportot, hanem hogy növeli az importot, és szinte teljesen ellehetetleníti a belső kereslet ösztönzését anélkül, hogy államháztartási hiány legyen a következmény, ami pedig az államkötvénypiacon vezet magas kockázati felárakhoz. Az eurózóna elhagyása lehetővé tenné Olaszország számára, hogy lazítson ezeken a korlátokon (az árfolyam- és költségvetési korlátokon), amelyek egyszerűen megfojtják. Az átmeneti időszakot azonban nagyon nehéz megjósolni. Az sem világos, hogy Olaszország kapna-e egyáltalán esélyt arra, hogy egy rendezett kilépésről tárgyaljon. (Az eurózóna strukturális problémáiról és a francia reformtervekről korábban itt írtunk.)

Létezik-e egy észak-dél megosztottság az eurózónában?

Igen, létezik egy ilyen megosztottság, vagy jobban fogalmazva egy olyan makrogazdasági rezsim van érvényben, ami csak a német gazdaságra érvényes (legalábbis jelenleg) és mindenki más számára akadály.

Mit gondol a francia elnök és a német szociáldemokraták eurózóna reformterveiről? Elegendőek lennének-e ezek a változások Olaszország számára?

Nem, attól tartok, hogy az eurózónának ennél többre lenne szüksége. Szükség lenne a kockázat kölcsönössé tételére, és egy közösségi költségvetésre valós közösségi kiadási kapacitással, és közösségi adózásra is, ha mindezt életképessé akarjuk tenni. Ezek nélkül jobb, ha engedik kilépni azokat, akik nem akarják vagy nem képesek tovább folytatni az eurozónában. A köztes megoldások nem elegendőek. A Lega választási programjában szerepel az eurozóna tárgyalásos úton történő elhagyása, és a szerintem M5S is támogathat egy ilyen megoldást.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS