Irak, ahol emberek milliói váltak földönfutóvá saját országukban
Kertész Melinda 2018. január 22. 10:53, utolsó frissítés: 12:432018 a válságkezelés éve lesz Irakban. Az Iszlám Állam ellen indított többéves fegyveres konfliktusok vérbe áztatták az országot, elképzelhetetlen kollektív és egyéni tragédiákat okozva, amiből a társadalom nehezen fog felépülni.
Miből élt a család?
Daesh – mondja ki tétován Khawla az Iszlám Állam arab nevét és szorosabbra húzza az arcán a nikábot. Elfátyolozott arca vonásaira következtetni sem lehet, megtört tekintettel néz maga elé. Középkorúnak becsüljük. Körülötte három-négy óvodás korú vagy annál kisebb fiúcska álldogál, kerek, barna szemeikkel kémlelnek. A fényképezőgép optikája különösen leköti a figyelmüket, szívesen pózolnak, csak Khawla hárít, ne, őt ne fotózzuk le, de a gyermekeket lehet. Egyébként nem ő az anyjuk, ezek a bátyja gyerekei. A bátyja? Nem tudni, hol van, jó ideje semmit nem tudnak róla. A sógornőjével és a kicsikkel jött a Hajj Ali menekülttáborba, november 2-án. A 24 éves nő gépiesen, fel-felpillantva válaszolgat. Neki nincs férje, sógornőjének segít nevelni a gyerekeket. A táborban biztonságban érzi magát, nem érzi azt a nyomást, fenyegetettséget, amit otthon, az ISIS elleni offenzíva után átélt. Az iraki hadsereg oldalán harcoló síita milíciákból álló Népi Mobilizációs Egységek (PMU) katonái addig zaklatták, mígnem elmenekültek otthonról. Még sosem kellett menekülniük, most azonban nem mehetnek haza. A PMU nem engedi őket hazatérni otthonukba.
Havidzsa és körzetének felszabadítása tavaly szeptember 20-án kezdődött el és október 2-ig tartott. Az iraki hadsereg offenzívája Al Shirqatot, Khawla szülőhelyét is felforgatta, a Moszultól délre fekvő településről a civil lakosság nagy része elmenekült. A Hajj Ali menekülttáborba ekkor érkezett egy új, belső menekülthullám. Khawla és családja az egyike azoknak a többnyire nőkből és gyerekekből álló családoknak, akik a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) által működtetett menekülttáborban élnek, és akiknek apja, fivére, férje, fia az Iszlám Államnak esküdt hűséget. Az Iszlám Államhoz csatlakozásba a nőknek nem volt beleszólásuk, a stigmát azonban ők is viselik. Havidzsa visszafoglalásakor eltűnt férfi rokonokról a hozzátartozóik sokszor semmit sem tudnak, így marad a találgatás: börtönben sínylődnek, vagy már nem is élnek. A közvélemény viszont terroristáknak tartja a Khawla családjához hasonló családokat, az sem számít, hogy gyerekekből, idősekből, vagy nőkből állnak. Így Khawla jogosan tart attól, hogy ha elhagyja a tábort, valamilyen atrocitás éri őt vagy családját.
Nur Szaláh al-Dín kormányzóságból, annak adminisztratív központjából, Tikritből származik. 2015 márciusában menekült el onnan, amikor a város felszabadításáért folyó harcban bombázni kezdtek. Előbb Havidzsába ment hat gyerekével, majd, amikor tavaly szeptemberben ott is megkezdődtek a harcok, a Hajj Aliba menekült. Férje elhagyta, másik nőt vett feleségül, nincs senkije a gyerekein kívül, őket neveli a táborban. Haza szeretne menni, ahol lakása is van, de állítása szerint a PMU nem engedi be Tikritbe. „Légzési problémáim vannak, sok mindenen mentem keresztül, tönkre tett a háború” – mondja a 44 éves nő, aki legalább a Hajj Ali táborban némi megnyugvásra talált, hiszen van, mit ennie, és biztonságban érzi magát és családját. Nur egyike annak a 26 231 személynek, akik menedéket találtak Hajj Aliban. Ninive tartományban nem ez az egyedüli menekülttábor, ahol belföldi menekültek húzzák meg magukat. A közelben levő Quayyarah táborral együtt 80 ezer ember egyidejű ellátását oldotta meg az IOM. Irakban több mint 80 menekülttábor működik. Ninive tartomány környékén 20 menekülttáborban leltek menedéket az iraki családok. Az évek óta tartó harcok családok százezreit tették földönfutóvá, a humanitárius krízis a harcok végetérte után még hosszú ideig eltarthat.
A kurd tartomány legnagyobb városából, az Irak északkeleti részén fekvő Erbilből hajnalban indultunk a táborba. Erbil szerencsésen megúszta a harcokat, „csak” a gazdaságilag sínylette meg a több éves belső konfliktust. A néhány évvel ezelőtt rohamos fejlődésnek indult nagyvárosban a fejlesztések megtorpantak. Több száz betonváz tátong a város szélein, valamikor irodaházaknak, lakásoknak készültek, most a szél süvít át rajtuk. A többsávos út hamar elfogy, ócskavasat, építőanyagot szállító kamoinkonvojok mellett haladunk a kietlen tájon keresztül. A feszültség foszlányai terjengenek a levegőben, akár az út két oldalán húzódó sivatagról felszálló por pirkadatkor. Lépten-nyomon harci kocsik, kalasnyikovos katonák, pesmergák, PMU-harcosok által felügyelt ellenőrzőpontok késleltenek. Amint elhagyjuk a kurd tartományt, a pesmergák elfogynak, ahogy lassan az út is. Felkaparták az aszfaltot markológépekkel – magyaráz a fixerünk, Halan, aki cizellált angol kiejtéssel és szóhasználattal úgy mesél valószerűtlen, apokaliptikus történeteket, mintha azok hétköznapi történések banalitásai lennének: a moszuli offenzívát testközelből követett végig újságírókat kísérve a frontvonalhoz. Nekivágunk a sivatagnak, néhány kunyhó között próbálunk visszajutni az aszfaltútra, azonban belefutunk egy úttorlaszba. Féltucat férfi őrzi az improvizált akadályt, körülöttünk megrakott kamionok parkolnak. Halan előremegy egyezkedni, hátha mégis átkelhetünk. Kisvártatva visszajön és közli, talán mégis jobb lenne máshol próbálkozni, mert a nyakának szegezték egy AK-47-es csövét. Kiderült, hogy a teljes forgalom a kunyhók között akart átkelni, az egyik házban egy asztmás kislány lakik, és már fuldoklik a felvert portól, ezért döntöttek a férfiak amellett, hogy eltorlaszolják a rögtönzött átkelőhelyet.
•••••
Nagyobb embercsoport sorakozik egy körbekerített raktárhelyiség előtt. Kisgyerekek talicskát tolnak a félhenger alakú sátrak között kaviccsal felszórt úton. Élelemosztás zajlik, a menekültek tolongva próbálnak minél közelebb kerülni a nemzetközi segélyszervezetek logóit viselő csomagokat osztogató tábormenedzserekhez. Nur gyerekei is valahol itt állnak sorban.
Az Európai Bizottság alárendeltségébe tartozó Polgári Védelmi és Humanitárius Segélyszolgálat (DG ECHO) révén 2017-ben összesen 82,5 millió eurós segélyből finanszírozta a civil lakosság megsegítését célzó projekteket, amelyeket helyi partnerszervezetei bonyolítottak és bonyolítanak le. Ilyen partnerszervezet az IOM is, amely a Hajj Ali tábort működteti.
A Hajj Ali maximális kapacitása 7500 sátor, de most nem használják a teljes területét. Az 5764 család itt megkapja az alapellátást: lakhatást, ételt, használati tárgyakat, egészségügyi és pszichoszociális ellátást biztosítanak nekik a tábor fenntartói.
A Hajj Ali tábor létesítését 2016 októberben kezdte el az IOM az iraki kormány és humanitárius szervezetek támogatásával. A tábor építési engedélyét a Moszul felszabadításáért zajló offenzíva kezdete előtt egy nappal, szeptember 15-én kapta meg. Tavaly januárban és februárban Moszul keleti, majd nyugati részéről érkező családok özönlöttek a táborba. A mintegy 1700 embert számláló utolsó hullám, amelynek Nur és Khawla családja is része volt, Havidzsa körzetből érkezett. Őket az iraki hatóságok feltartóztatták, nem engedik elmenni. Sok közöttük az „ISIS család”, férfi alig akad közöttük. Senki sem tud választ adni arra a kérdésre, hogy hosszútávon mi lesz ezeknek a nőknek és gyerekeknek a sorsa.
A Hajj Ali tábort fenntartók szervezőképességét többször próbára tette a beözönlő tömeg. Volt példa arra is, hogy egy éjszaka alatt ezer ember regisztrálását, elszállásolását, egészségügyi ellátását, élelmezését kellett lebonyolítani.
„Nem mondhatom azt, hogy mindig tökéletes, az összes előírásnak pontosan megfelelő munkát tudunk végezni. Megpróbálunk eleget tenni a standardoknak, de be kell látnunk, hogy a valóság sokszor nem törődik a standardokkal, és nekünk a valósággal kell megküzdenünk” - mondja Caroline Logan táborfőnök, aki 2017 júniusa óta vezeti a tábort.
A kanadai származású törékeny, szőke, fiatal nőt övezi a legnagyobb tekintély a táborban. Hetente öt napot tölt a menekültek között. Két napja nem volt itt, máris tucatnyian állják körül, tőle várva megoldást a problémákra. A kurd népszavazás óta nehézkes a közlekedés, nemcsak a stábnak nehéz megközelíteni a tábort Erbil irányából, hanem a segélyszállítmányok is akadozva érkeznek.
A tábor egy törzsi területre épült, meséli Caroline. A törzsek vezetői együttműködőnek bizonyultak a humanitárius krízis láttán, még akkor is, ha egymás között meglehetnek a disputáik. A tábor lakóinak 54%-át a 17 évnél kisebb gyerekek teszik ki, 19%-uk az öt évet sem töltötte még be. Ennek ellenére formális oktatás nincs a Hajj Aliban, mert a kormánynak az a célja, hogy segítsék a menekültek hazatérését, és amint a körülmények megengedik, felszámolják a tábort.
A Hajj Ali nem különbözik a többi menekülttábortól: alapellátást biztosítanak a menekülteknek, kiemelten figyelve a fiatalok igényeire: próbálják lekötni őket különféle sportvetélkedőkkel, közösségi tevékenységekkel. A fiatalok családtervezési, indulatkezelési tanácsadásban részesülnek, a családon belüli erőszak felszámolását célzó és a nemek egyenlőségét kihangsúlyozó órákat tartanak nekik a tábor munkatársai. Nem véletlenül foglalkoznak a fiatalokkal: a kilátástalanság, a szegénység radikalizálhatja a táboron belül semmittevésre kényszerülő kamaszkorú fiúkat.
Az UNFPA reprodukciós központban nem tudnak teljes körű ellátást biztosítani a terhes nőknek, csak családtervezési felvilágosításra, terhesgondozásra, természetes szülés kísérésre és perinatális ellátásra van lehetőség. Azonban ha egy szülés során komplikációk merülnek fel, a táboron belül már nem tudják ellátni az esetet. A műtétes beavatkozásokat a legközelebb fekvő Al Qayyarah-i kórházban tudják elvégezni. Caroline elmondása szerint volt egy időszak, amikor az Al Qayyarah felé vezető híd le volt zárva, még a mentőt sem engedték át. Ekkor a vajudó nőknek gyalog kellett átkelniük a hídon.
Irak demográfiailag is háborúra rendezkedett be: a családok a lányok mellett három fiút a hadseregnek, két fiút a háztáji gazdaságnak nevelnek. Sokan közülük azért csatlakoznak a hadsereghez, hogy még a gyanúja se merüljön fel annak, hogy az ISIS-t támogatják.
•••••
Irakban a nagyméretű katonai beavatkozások véget értek. 2018-ban a humanitárius válság kezelésének folytatására rendezkednek be a civil szervezetek. A társadalmi feszültségek amplitudója csillapodott, de továbbra is kiszámíthatatlan és instabil a helyzet, irakiak milliói továbbra is veszélyeztetetteknek számítanak. Noha az iraki kormány visszaszerezte az ország összes területe feletti hatalmát, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy támadhatnak az ISIS alvó sejtjei, főként azokon a helyeken, ahol a terrorszervezet még élvezi a helyiek támogatását. Ez pedig újabb belső menekülteket eredményezhet, és visszavetheti a lakosság hazatelepítésére tett erőfeszítéseket. Noha már nagy léptékű nyílt fegyveres konfliktusok aligha lesznek, továbbra sem biztosított a civil lakosság széleskörű védelme. Az ISIS-szel összefüggésbe hozott családok elleni támadások és vallási konfliktusok sora következhet be. A belső konfliktus által letarolt országrészek újjáépítése csak most kezdődhet el, becslések szerint idén legalább 8,7 millió embernek lesz szüksége valamilyen fajta segítségre. 3,4 millió személy védelmét kell biztosítani. A humanitárius szervezeteknek az új évben is rengeteg munkát kell befektetniük ahhoz, hogy némiképp normalizálódjon a menekültek helyzete. 1,5 millió személy marad a menekülttáborokban, több mint 1,7 millió embernek kell segíteni abban, hogy visszajussanak otthonaikba és újrakezdhessék az életüket. Moszul, ahonnan egymillióan menekültek ki, kétségtelenül Közel-Kelet legnagyobb és legsúlyosabban érintett krízishelyszíne.
Iraki helyszíni riportunk az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO) támogatásával készült el. Címoldali fotó: ©Peter Biro/ECHO