2018. január 19. péntekSára, Márió
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A valódi piaci spekuláció kora csak most következik

Ivácson András Áron Ivácson András Áron 2018. január 08. 12:03, utolsó frissítés: 12:23

Annak ellenére, hogy a kriptovaluta a piaci és minden más kánaán elhozójaként van mostanság épp beharangozva, talán nem árt egy kritikus-szkeptikus tekintet vetnünk a társadalmi hatásaira is.


Az utóbbi években egyre inkább a techvilág hívószavai – divatos szóval élve: buzzwordjei – uralják a közgondolkodást. Az elmúlt évek egyik legnagyobb ilyen hívószava a „transzhumanizmus” volt, azonban úgy tűnik, hogy idéntől a Bitcoin és a kriptovaluta letaszítja a trónjáról. Ugyanezen techvilágban sokat lehet olvasni ezek technológiai jellemzőiről, azonban annál kevesebbet a társadalomra tett hatásukról és következményeikről.

Doug Henwood épp ezt a helyzetet próbálja orvosolni a Jacobin oldalain nem véletlenül nevezve a bitcoin iránti jelenlegi rajongást mániának. Mint ő is mondja, a kétezres évek elején a kriptovaluta és a Bitcoin alig ismert fogalmak voltak, azonban most már alig lehet bármi másról is olvasni. Annak ellenére, hogy Robert Prechter nagy Ayn Rand- és Elliot-hullám-hívő pénzügyi viselkedési pszichológus, Henwood szerint az a gondolata mégis megfontolandó, hogy minden piaci folyamatban van egy „felismerési pont”. Ez az a pont, amelyet elérve egy adott piaci folyamat megüti a közélet ingerküszöbét és közbeszéd tárgyává válik. A profi befektetők számára azonban ez azt jelzi, hogy ideje kilépni a dologból, véli Henwood.

Jól láttatja, hogy a mostani Bitcoin-mánia csak újabb a pénzvilág mániái közül: az 1630-as évek környékén a holland tulipán hagymáért volt hasonló mánia, amikor egyetlen hagyma árából adott esetben házat lehetett venni. Az 1710-es déli-tengeri buborék is említhető, de akár az amerikai 1920-as, 1990-es és 2008-2009-es gazdasági válság is. Henwood szerint a témáról való beszédet az is megnehezíti, hogy a pénz mint olyan nem egy egyszerű téma. A legtöbb ember nagy vonalakban érti az arany kibányászásának és megmunkálásának a lépéseit és az arany amolyan kezdetleges proto-pénz volt a maga idejében, még akkor is, véli Henwood, ha kevésbé tiszta, hogy például szemben a platinummal, az aranynak miért is van pénzértéke. Ennek ellenére az olyan jellemzői miatt, mint a tisztasága, a ritkasága, a könnyű feldolgozhatósága a korok során igencsak magas értékkel látták el.



A papírpénz már jóval komplikáltabb téma, még akkor is, ha 1900 és 1971 között az amerikai dollár alapját az arany adta: legálisan az értékét a nemesfém adott súlya határozta meg. A papírpénz azonban nem azért rendelkezik értékkel, mert olyan jó – bármilyen mérce szerint is – mint az arany, hanem azért, mert érte javakat és szolgáltatásokat lehet venni és még inkább mert ez az egyetlen pénznem, amelyben az Egyesült Államok elfogadja az adóbefizetést. A jegybank minden egyéb funkciója mellett többek közt meghatározza a mindenkoron forgalomban lévő dollármennyiséget is, amely elégséges ahhoz, hogy a gazdaság olajozottan működjék, azonban nem túl sok ahhoz, hogy előálljon egy hiperinflációs krízis.

Henwood szerint azonban a Bitcoin és általában a kriptovaluta egy teljesen más fenevad. Noha a Bitcoin a legelső és legismertebb a kriptovaluták közül, mára már többféle is létezik: Ethereum, Ripple, Dash, Monero stb. A jelenleg létező bitcoin összértéke 261 milliárd dollár: ez háromszor több, mint a Citigroup teljes kapitalizáció és alig valamicskével kevesebb, mint a Wells Fargo kapitalizációja, amely valódi bank, valódi ügyfelekkel, valódi pénzzel. A Bitcoin eredete egy 2008-as tanulmány, amelyet Satoshi Nakamoto álnév alatt publikáltak és akiről a mai napig nem lehet tudni, hogy ki is valójában.

A létező félhivatalos meghatározás szerint a Bitcoin egy peer-to-peer, decentralizált digitális valuta, amelynek kivitelezése a kódírás elvei szerint működik, hogy egyszerre igazolja a tranzakciókat és újratermelje magát a valutát. Tömény egy fogalmazás, de Henwood felhívja rá a figyelmet, hogy például maga a valuta alapfogalmának meghatározása sem kevésbé problémás. Ez a nehézség abból is adódik, hogy az elektronikus pénznemek pusztán színtiszta adatbevitelek egy elektronikus nyilvántartásban, amelyeket olyan számítógépek hoznak létre és adnak át, amelyek felett nincs központi vezérlés. A kriptográfia, vagyis kódírás nem csak a tranzakciók biztonságát szavatolja, hanem létre is hozza az új pénznem-mennyiséget.

Az új Bitcoin-mennyiség úgy termelődik, hogy a hálózatba kötött számítógépek felettébb komplex, de mindazonáltal teljes mértékben céltalan algoritmusokat oldanak meg. Amiatt, hogy ezek az algoritmusok céltalanok, semmi értelmük vagy következményük nincs. Ha volna, akkor valamiféle inherensen bennefoglalt értéket tulajdonítanak a Bitcoinnak, a támogatóinak azonban épp ez az értékmentessége a szimpatikus. Ennek következtében ugyanis az értéke úgymond „szabadon úszó” (free floating): mindössze az emberi képzelőerő képes határt szabni neki.

Kriptovaluta Kriptovaluta "bánya".


Minden sikeres megoldás ebben az egyre nehezedő algoritmusláncban egy új Bitcoin digitális érmét hoz létre, amely mindig egy teljesen egyedi digitális aláírással van ellátva, ami garantálja egyediségét és autentikusságát. Minden „érme” „születése” bejelentésre kerül az egész rendszerben és szerverben így az a digitális aláírás nem használható többé, megelőzendő a hamisítványok elterjedését. Henwood magyarázata szerint minden egyes bitcoin érme tartalmaz egy blockchain-nek nevezett digitális tranzakció-adatbázist, amelyből látható létezése óta megtett minden egyes pénzügyi útja, lépése, tranzakciója. Aki pedig létrehozta az adott Bitcoin érmét, akkor „kapja meg” az értékét, amikor az adott érme belép a rendszerbe. Mindannak ellenére, hogy leggyakrabban online tranzakciókban lehet a legegyszerűbben Bitcoinhoz jutni, most már létezik néhány külön ennek a pénznemnek fenntartott ATM is.

A Bitcoin „bányászás” nem egyszerű dolog, noha szerte a világban csinálják Kínától kezdve Amerikán keresztül Európáig. A nehézségét elsősorban az adja, hogy irgalmatlanul nagy számítógépkapacitásra van szükség hozzá: a Bitcoin jelenlegi működése körülbelül három millió amerikai háztartás energiafogyasztásának felel meg, ami több, mint 159 ország egyéni energiafogyasztása. Mindennek ellenére a Bitcoin bányászás túlnyomó része Kínában történik, ahol az elektromos energia szénbányászatból származik, ami miatt kifejezetten negatív hatással van az ottani szénipari munkások életére – véli Henwood.



A Bitcoin maximális körforgási csúcsa huszonegy millió kellene legyen és már most közelít a rendszer a tizenhéthez. Ahogy közeledik a felső határ, egyre komplikáltabbak és nehezebbek lesznek az algoritmusok, vagyis egyre több számítógép, egyre több elektromos energia és egyre több kitermelt szén szükségeltetik a rendszer fenntartásához. Ez egyébként kifejezetten jó példa arra, amit a dialektikus materializmus tanít és próbált tanítani nekünk oly régóta: még a legefemerebb, legelvontabb, leganyagtalanabb dolgok és jelenségek gyökerénél is könyörtelenül és embertelenül, mondhatni prózaian anyagi viszonyok húzódnak meg.

Mindezek ellenére valójában elég nehéz a Bitcoin-t pénzként, pénznemként határozni meg. A pénz a klasszikus gazdaságtani meghatározás szerint értékhordozó, elszámolási eszköz és csereeszköz. Henwood példájában az amerikai dollár pénzerejét az adja, hogy mindenki az Egyesült Államokban és máshol is elismeri, hogy ez a pénznem eleget tesz a fenti három kritériumnak és ennek következtében használható javak és szolgáltatások vásárlására. A Bitcoin azonban mindhárom tekintetben és két következményben súlyos hiányosságokkal rendelkezik.



Az egyik legszmebetűnőbb jele ennek, hogy képes olyan rövid idő alatt, mint egy hét hatalmas ingadozásokat produkálni: Henwood jelzi, hogy nemrégiben egy hét leforgása alatt többször is ingadozott 15 000 és 21 000 dollár között az értéke. Indulva onnan, hogy 2016-ban mindössze 800 dollár volt az értéke (itt követhető élőben a változása). Az ilyen ingadozásoknak köszönhetően nem épp megbízható értékhordozó egyelőre. Második problémája, hogy szinte senki nem ismeri el pénznemként és voltaképp nem létezik egyelőre számottevő cég vagy vállakozás, amely Bitcoinban tartaná a nyilvántartását, így képtelen elszámolási egységnek és csereeszköznek is lenni.

A Bitcoin rövid története igencsak döcögős volt. 2009-es létrejötte óta számos csalás, lopás, hackelés történt általa vagy a segítségével, ám lelkes támogatói szerint ezek mindössze a felnövéssel járó szükségszerű nehézségek. Az kevésbé zavarja ezen lelkes támogatókat, hogy ezek a jelenségek nyomán hányan mentek tönkre adott esetben akár véglegesen anyagilag, a lényeg mindössze ennyi: ha „besároznák” a Bitcoin-t szabályozással, letétbiztosítással, központi bankkal, elveszne az egésznek az a vélt anarcho-sármja, ami miatt annyira vonzó a támogatóit túlnyomó részben kitevő libertariánus és már nevükben is abszurd anarcho-kapitalista használók számára.

A Bitcoin részben olyan, mint az arany: „hontalan” pénz, nem kötődik egyetlen államhoz és annak pénzmonopóliumához sem, főleg nem közvetlen módon. Többek közt ezért is vonzódnak hozzá annyira az említett libertariánusok és anarcho-kapitalisták. Annak ellenére, hogy akárcsak az arannyal, a Bitcoin-nal sem lehet szinte semmit vásárolni még, szinte semminek nem adják meg Bitcoinban az árát, ahogy már az aranynak sem, mégis azéhoz hasonló fantazmatikus hatást kezd el kifejteni az emberek felett. Ez annak köszönhető, hogy vélt módon létezik valamiféle „objektív” piac által meghatározott értékkel, amelyet nem „mocskol be” semmiféle állami közbelépés.



John Maynard Keynes közgazdász úgy tartotta, hogy az arany része a konzervativizmus apparátusának, egy olyan régimódi konzervatívizmusénak, amely a megszorításokat imádó nyugdíjasok konzervatívizmusa, mert ez konzerválja társadalmi eszközeik teljes egészét. A Bitcoin ugyanezt a fantazmatikus-totemikus szerepet tölti be a mai cyberlibertariánusok számára: a pénznem államfelettisége, a normális pénzügyi viszonyok megzavarására képes szerepe hipnotikus hatást fejt ki az anarcho-kapitalizmus egész abszurd rendszerére.

Ennek megfelelően a Bitcoin politikai univerzuma is ezen a térfélen mozog: nagyrészt jobboldali libertariánus és anarcho-kapitalista, azonban van egy indulóban lévő, még gyerekcipőben járó baloldali irányzata is a támogatóinak, mint Henwood rámutat. Denis Roio tanulmányát hozza példának, aki hacker, művész és egyetemi doktorandusz, lazán idéz az említett tanulmányban Michael Hardt, Antonio Negri, Giorgio Agamben vagy Christian Marazzi munkáiból. Henwood szerint Roio úgy véli, hogy a Bitcoin egy jó eszköz arra, hogy a tömegek egy a központi hatalmakkal párhuzamos testet alkossanak meg maguknak a társadalmi térben, azonban nem tér ki konkrétumokra, hogy a monetáris eszköz átalakítása hogyan változtatja meg azt, hogy mi termelődik vagy épp miként valósul meg a bérelosztás.



A támogatói számára a Bitcoin egyik legnagyobb vonzereje az anonimitása, azonban Henwood felveti a kérdést, hogy vajon mennyire is anonim a Bitcoin az olyan szervezetek előtt, mint az NSA. Azonban sokkal fontosabbnak tartja azt a kérdést, hogy végül is mit szándékszanak megoldani a Bitcoin segítségével? A papírpénzre való átváltás egy válasz volt az aranyközpontú rendszer krízisére, azonban a vélt vagy valós anonimitását leszámítva Henwood szerint a Bitcoinnak az égvilágon semmi gyakorlati haszna nincs. Azonban van egy ennél jóval számottevőbb politikai járadéka.

Még ha figyelmen kívül is hagyjuk a spekulánsok és vállalkozók hadát, akik simán csak meggazdagodni akarnak, a Bitcoin politikai víziója legalábbis részleteiben aggodalomra ad okot. Egy olyan világot vizionál, amely államok nélküli, teljesen decentralizált és amelyben főleg kizárólag pénznem-rendszerek versenyeznek egymással a társadalmi élet minden területén: a tökéletes anarcho-kapitalista pokol. A kompetitív pénz, amely megszünteti a pénz felett az állam monopóliumát, már régóta a jobboldal dédelgetett álma.

Friedrich Hayek már egy 1976-os tanulmányában arról írt, hogy lehetővé kell tenni, hogy minden államban különböző pénznemek versenyezhessenek egymással, mert a verseny elvezetne oda, hogy az ezek közül a legjobb maradjon fenn. Azonban ne legyenek illúzióink: a legjobb itt mindössze „legmegszorításbarátabb”-at jelent, semmi mást. Vélekedése szerint ez meggátolná, hogy az államok inflációval lépjenek ki a felmerülő – és sokszor általuk generált – problémák súlya alól, mert ez azt jelentené, hogy krízisidőszakban nem lehetne fiskális vagy monetáris stimulust bevezetni, hanem hagyni kellene, hogy minden a legvégső logikai konklúziójáig romoljon szét.

Kínai szénbányász egyik bányában. Fotó: Greg Baker.Kínai szénbányász egyik bányában. Fotó: Greg Baker.


Természetesen az, hogy közben hányan és milyen mértékben válnának földönfutóvá esetleg, az különösebben Hayek-et sem zavarta, ahogy mai libertariánus és anarcho-kapitalista elvtársait sem zavarja most annál inkább. Ennek megfelelően például a New Deal meghosszabbította a Nagy Gazdasági Világválság hatásait és ha tovább folytatódhatott volna a Franklin Roosevelt elnök által elindított folyamat, „előbb-utóbb” „helyreállhatott” volna a piac – a közben felmorzsolódó emberek pedig nyilvánvalóan csak járulékos kockázatok ezekben a szép gazdasági folyamatokban.

Pontosan így lehet Henwood szerint a kriptovaluta a kompetitív valuta elvének továbbfejlesztése: improvizált valuta, ami kihívás lehet a centrális állami pénzmonopólium számára. Azonban kár elfeledni, hogy a tizenkilencedik században már léteztek kompetitív valuták: mindenféle kis bank kiadott mindenféle saját pénznemet, amelyek közül a legtöbb tökéletesen értéktelennek bizonyult. Az állami pénz természetesen sokkal stabilabb, mint az arany vagy a bitcoin és az infláció sem veszélyezteti, legalábbis nem olyan gyakran: egyetlen banki betétes sem veszített egy fillért sem a 2008-2009-es válság során.

Noha ez nem mondható el a Bitcoin-ról még rövid története alatt sem, mégis mellette szavaznak a libertariánusok, holott ők mindig az inflációtól rettegnek. Legalább úgy rettegnek az inflációtól, ahogy a fedezeti alapok mágnásai a náci Németország visszatérésétől rettegnek valahányszor valaki felveti az adókedvezményeik eltörlését, teszi hozzá Henwood – és a Bitcoin testvérvilága, a techvilág pedig tele van libertariánusokkal, szinte színültig.



Így tehát Henwood szerint noha a Bitcoin megbukik egyelőre pénzként, mégis fantazmatikus erőre tesz szert mint spekulációs eszköz. Mondhatnánk, hogy a Bitcoin valódi pénzügyi objet petit a: az az apró visszamaradvány, amely minden piaci jelenségben megtalálható, benne van, de kivonhatatlan és megfoghatatlan. Értéke teljesen immateriális: miközben a tőke voltaképp korporatív profitkövetelés és a lekötések pedig követelések a jövőbéli hitelfizetések fenntartására vonatkozóan, a Bitcoinról semmi ilyesmi nem mondható el. Az egyedüli értéke az, hogy mennyit fog fizetni érte valaki ma délután, vagy épp holnap reggel – teljesen mindegy.

Henwood ezzel magyarázza a mostani Bitcoin-lázat is. Szinte naponta tűnnek fel imitátorok, újabb és újabb kriptovaluták és nemrégiben a block.one nevű cégnek közel hétszáz millió dollárt juttattak spekulánsok egy kriptovalutáért, amely voltaképp nem létezik és amelynek az égvilágon semmi célja nincs, a cégről pedig semmit nem lehet tudni, még azt sem, hogy kik az alapítói és tulajdonosai. Szintén nemrégiben a Long Island Ice Tea Corp, amely alkoholmentes italok forgalmazásával foglalkozik, megváltoztatta a nevét Long Blockchain-re és a részvényárfolyama szinte azonnali módon megsokszorozódott. Pedig a cégnek alapvetően semmi kapcsolata nincs egyetlen kriptovaluta promoterrel sem és nem is akar ilyesmit. Mindössze a kriptovalutára utaló blockchain szó használata a névben volt az, ami elérte a valószínűleg kívánt hatást. Ha ez nem a valóban egyszerre teljes mértékben üres és mégis prózaian szimbolikus pénzügyi spekuláció korának beharangozója, akkor semmi. Csak most kezdődik a par excellence ideológiai kor: az ideológia halálát szajkózó grandiózus kapitalo-parlamentarista szólamok lábjegyzeteként.

Henwood szerint azonban épp a Bitcoin jellemzői miatt ez valószínűleg nem egy olyan buborék, amely igazán széles pénzügyi körökben tudna problémát okozni a kipukkanásakor. Számára ez a jelenség egy irgalmatlanul fontos dolgot láttat: számos ember van ezen a bolygón, akinek túl sok pénze van – ezt mutatja a legjobban és legtisztábban ez a buborék. Henwood konklúziójával pedig nehéz nem egyetérteni: a jelenlegi társadalmak egyik alapvető problémája éppen az, hogy túl sok pénzük van piaci spekulációkra, de úgy tűnik, hogy mégis túl kevés alapvető emberi jogok és alapszükségletek biztosítására a rászorulók részére.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS