“Láthatatlan országnyi” embermilliók válsága: meg tudjuk oldani?
2016. január 22. 09:13, utolsó frissítés: 14:11A világ első nemzetközi humanitárius csúcstalálkozójára előkészített jelentés élesen bírálja a jelenlegi segélyezési gyakorlatot, ugyanakkor optimista.
Májusban tartja az ENSZ a nemzetközi humanitárius csúcstalálkozót, amelyre jelentés készült a jelenlegi elosztási rendszer hiányosságairól. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár kilenc szakértőt nevezett ki, akik a segélyezés jelenlegi finanszírozásáról készített elemzésükben szélesebb körű forrásbevonást, nagyobb hatékonyságot sürgetnek, illetve a konfliktusok megelőzésére való összpontosítást.
A humanitárius segélyezési rendszert alapjaiban rázza meg a korábban soha nem látott méretű, ember okozta vagy természeti csapások miatt bekövetkező humanitárius katasztrófák sorozata.
Ez a rendszer alapvető reformra szorul, az isztambuli, május 23-24-i nemzetközi csúcstalálkozó célja pedig többek között az, hogy a résztvevők ennek mikéntjét kitalálják és közösen kidolgozzák.
Hogyan lehet innovatívabb a jelenlegi rendszer? Az ENSZ-főtitkár által első alkalommal összehívott nemzetközi segélyezési csúcs célja a humanitárius segítségnyújtásban résztvevő összes szereplő bevonásával válaszokat találni a kérdésre, és konkrét gyakorlati megoldásokat megosztani egymással (lásd #ReShapeAid).
A szakértők konkrét javaslatokat fogalmaztak meg a forrásbevonás kapcsán, például vállalkozásokra kiszabott mikroadókat, önkéntes szolidaritási adó bevezetését, vagy az iszlám országok és iszlám vallási intézmények pénzalapjainak nagyobb arányú bevonását.
A világon jelenleg mintegy 25 milliárd dollárt költenek a mintegy 125 millió, háborúk és természeti katasztrófák miatt otthontalanná vált, kitelepített vagy menekült emberek ellátására, ami 12-szerese annak, amit 2001-ben fordítottak erre a célra. A szakértők szerint további legkevesebb 15 milliárdra lenne szükség. Ez nagyon sok pénz, de nem elérhetetlenül sok egy évi 78 billió dolláros GDP-t termelő világban – érvelnek a szakértők, hozzátéve, hogy 2014-ben a humanitárius segélyekre gyűjtött pénz csupán a GDP 0.031%-át tette ki.
Kristalina Georgieva EU-biztos Brüsszelben azt nyilatkozta, az évezred kezdete óta a szükséget szenvedő emberek száma megnégyszereződött. Ha egyetlen országban élnének, az a világ 11. legnagyobb országa lenne, Japán és Mexikó között, és ebben az országban a lakosok szinte állandó életveszélyben éreznék magukat, a legtöbben nem élhetnének az otthonukban, 60 milliónyian, és átlagosan 17 évet töltenének kényszerűen távol – vázolta a helyzetet az EU-biztos.
Ha ennek a “láthatatlan országnak” a polgárain a világ nem segít, az ENSZ által tavaly szeptemberben elfogadott fenntartható fejlődési célokat lehetetlen lesz elérni – figyelmeztetnek a szakértők. (Az összesen 17 pontban megfogalmazott célokról bővebben itt lehet olvasni.) Márpedig a fenntartható fejlődési célokat a "senkit nem hagyunk lemaradni" (leave no one behind) maxima mozgatja, azaz 2030-ig meg kell valósítani a mélyszegénység felszámolását, biztosítani kell minden ember hozzáférését az alapvető közjavakhoz és -szolgáltatásokhoz, ugyanakkor válaszolni a klímaváltozás hatalmas kihívására is.
Georgieva szerint politikai akarat kell a probléma megoldásához, és ezen dolgozni nemcsak morális okokból szükséges, hanem saját, jól felfogott érdekünkben is. Ezt mutatja az európai menekültválság is – tette hozzá.
A szakértők hangsúlyozzák, az eddiginél jóval nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a konfliktusok megelőzésére, és több pénzzel finanszírozni a természeti katasztrófák kockázatainak csökkentését célzó befektetéseket. Számításaik szerint háromszorosára kellene növelni a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (International Development Association) krízishelyzetekre előirányzott büdzséjét - ez az alap a Világbankhoz tartozik. Emellett nagyobb hozzáférést kellene biztosítani az alacsony bevételű országok számára az olcsó hitelekhez, amelyekből fontos közösségi fejlesztéseket valósíthatnak meg. Azt is javasolják, hogy az ENSZ minden tagállama járuljon hozzá 1%-kal a költségvetéséből az amúgy békefenntartói műveletekre szánt összegéből egy úgynevezett békeépítő alapba (UN Peacebuilding Fund).
A mikroadókat a szórakoztatóipari szolgáltatásokra (és esetleg a fogyasztásra) rónák ki, oly módon, hogy például koncertjegyek, mozijegyek, szabadidős sporttevékenységek vagy éppen taxizás költségeibe építenék bele, ennek mikéntjéről még folynak a megbeszélések. Az alapvető gondolat az, hogy a vállalkozásoknak nagyobb részt kellene vállalniuk a humanitárius rendszer fenntartásából.
Az iszlám vallást követők számára kötelező adomány, a zakát évi összege globálisan 300-500 milliárd dollár egy évben, ha ennek csupán 1%-át fordítanák globális humanitárius célokra, a hiányzó 15 milliárd dolláros cél máris közelebb kerülne – fejtette ki Georgieva.
A jelenlegi elosztás ugyanakkor nem hatékony, ezen a szakértők szerint oly módon kell javítani, hogy az adományozók ne csak többet, hanem “jobban” adakozzanak, legyenek rugalmasabbak, az elosztást végző segélyszervezetek pedig cserébe viszonozzák ezt nagyobb transzparenciával és tudatosabb költekezéssel.
Az új rendszerben nagyobb szerepet kell kapniuk a helyi szervezeteknek, és az adományozóknak hosszú távra, előrelátható és fenntartható módon kell gondoskodniuk a támogatásokról.
Jelenleg az adományokért sajnálatos versengés folyik a humanitárius szervezetek között, “mintha mindannyian nyolcévesek lennénk, akik fociznak és ugyanazt a labdát kergetik”, fogalmazott az EU-biztos. A jelentés nem kérdőjelezi meg a több ezer, humanitárius segélyezésben dolgozó ember elkötelezettségét, ám élesen bírálja azt, ahogyan a szervezetek egymással “terméketlen módon” versengenek a pénzalapokért. Bár többször szóba került és kerül a közös tervezés és összefogás, a valóságban mintha minden szervezet egy különálló sziget lenne, amely a másik szigettel szemben a saját eredményeit, megvalósításait próbálja kidomborítani ebben az egészségtelen versengésben.
A jelentést Dubajban mutatták be az ENSZ-főtitkárnak, szándékosan választva a hipergazdag közel-keleti várost. A régióban mutatkozik ugyanis a legtöbb új igénylés a segítségnyújtásra. A világon a legnagyobb mértékű humanitárius hozzájárulást egyébként az EU biztosítja.
A változtatás sürgős, ugyanis ha a jelenlegi trend folytatódik, 2030-ig a humanitárius segítségnyújtás költségei 50 milliárdra emelkednek, és a világ szegényeinek 62%-a törékeny biztonságú, konfliktusok dúlta országban élhet - érvelnek a jelentés szakértői. Mégis, szerintük van remény: az emberiségnek mint közösségnek rendelkezésére állnak azok az erőforrások, hogy változtasson a jelenlegi helyzeten.
Forrás: The Guardian, worldhumanitariansummit.org, un.org