2018. szeptember 20. csütörtökFriderika
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Miért ugrott egymásnak Szaúd-Arábia és Irán? Elmagyarázzuk

2016. január 06. 10:16, utolsó frissítés: 2016. január 08. 10:49

Egy síita főpap lefejezése elindított egy olyan hullámot, amely nem akar csillapodni, és már a teljes térségre kihat.


Szaúd-Arábia január 2-án 47 terrorizmus vádjával halálra ítélt embert fejezett le, ez volt az elmúlt három és fél évtized legtömegesebb kivégzése. A kivégzettek között volt Nimr al-Nimr síita főpap is, aki központi szerepet játszott a 2011-2012-es, Szaúd-Arábia keleti tartományában lezajló tüntetésekben, amelyeket az ott élő síiták szerveztek. Az arab tavasz mintájára szerveződő tömegmegmozdulásokban a síiták sajtó- és szólásszabadságot, demokratikus berendezkedést és szabad választásokat követeltek a szaúdi kormánytól, amely válaszul véresen leverte a tüntetéseket.

A szaúdi síita ajatollahot egy 2012-es kormányellenes tüntetésen fogták el, miután egy rendőr lábon lőtte. De ki is volt Nimr al-Nimr, akinek a kivégzése ekkora diplomáciai feszültséget okozott az amúgy sem problémamentes Közel-Keleten és a régió két nagyhatalma között?

Jogvédő harcos vagy terrorista?

Az 57 éves főpap Szaúd-Arábia olajban gazdag keleti tartományának egyik prominens személyisége volt, aki vehemensen kritizálta a szaúdi és a bahreini uralkodócsaládot azoknak a síitákkal való bánásmódja miatt.


Nimr al-Nimr, siíta főpap
<br />
Forrás: www.freenimr.orgNimr al-Nimr, siíta főpap
Forrás: www.freenimr.org


A szaúd-arábiai síiták úgy gondolják, hogy másodosztályú állampolgárokként élnek az országban, csak azért, mert nem a szunniták szerint értelmezik az iszlámot. Emiatt nem tölthetnek be magas kormányzati vagy katonai pozíciókat, és nem taníthatnak vallást az állami iskolákban. Al-Nimr egy 2011-es beszédében úgy fogalmazott, hogy születése óta nem érezte biztonságban magát az országban, amely ellopja a pénzét, kiontja a vérét, és meggyalázza a becsületét. Al-Nimr többször felszólalt a bahreini síitákat elnyomó al-Kalifa uralkodó család ellen is, amiért az ottani tüntetéseket az uralkodó család szaúd-arábiai katonák segítségével verte le.

A főpap több mint tizenöt évig volt száműzetésben, majd a kilencvenes évek közepén visszatért Szaúd-Arábiába, ezután többször bebörtönözték, amiért szabad választásokat követelt Kátif tartományban, sőt, beszédeiben a tartomány elszakadását is kilátásba helyezte, ha a szaúdi kormány nem teljesíti a követeléseiket. A 2012-es tüntetések leverése után a szaúdiak elfogták a főpap akkor tizenhét éves unokaöccsét is. Habár al-Nimr nyíltan nem szólított fel erőszakra sem a szunniták, sem a kormány ellen, sőt a tüntetéseken arra szólította fel az embereket, hogy a "szavak erejével" álljanak ellen a rendőri erőszaknak, a tevékenységéért a szaúdi hatóságok a zavargások támogatásával vádolták.

Az Európai Szaúdi Társaság az Emberi Jogokért (ESSHR) szerint al-Nimr tárgyalása nem volt jogszerű, a meghallgatásokon is több rendellenesség történt. Az ESSHR szerint volt olyan meghallgatás, amikor az ügyvéd azért nem tudott válaszolni az al-Nimr ellen felhozott vádakra, mert nem adtak neki papírt és tollat, és a meghallgatások időpontjáról sem értesítették rendesen sem a családot, sem pedig az ügyvédet. A tárgyalás miatt többször felszólalt az Amnesty International is, amely szerint a szaúdi hatóságok nem bántak megfelelően sem al-Nimrrel, sem pedig a vele együtt elfogott unokaöccsével.

Ali al-Nimr, a főpap unokaöccse
<br />
Forrás:america.aljazeera.comAli al-Nimr, a főpap unokaöccse
Forrás:america.aljazeera.com


Al Nimr-et és unokaöccsét viszálykeltésért és a nemzeti egység felbolygatásáért 2014-ben ítélte halálra a terrorista ügyekre szakosodott szaúdi Speciális Büntetőbíróság. Ezt az ítéletet hajtották végre január másodikán.

Mohammed al-Nimr a kivégzett főpap testvére az amerikai elnököt hibáztatta a történtekért, szerinte Obama nem vetette be minden befolyását a szaúdi kormánynál, hogy megakadályozza a kivégzést. Mohammed al-Nimr azt is elmondta, hogy ő maga személyesen is járt a szaúdi amerikai konzulnál, hogy adjon ki egy, a halálos ítéletet elítélő nyilatkozatot, viszont ezt a konzul nem tette meg.

A nyugati politikai vezetés Szaúd-Arábiához való hozzáállása sok tekintetben ugyanakkor visszás. Ősszel nagy vihart kavart, hogy Cameron brit miniszterelnök is támogatta Szaúd-Arábia képviselőjét az ENSZ Emberjogi Bizottsága egyik panelje elnökségi tisztségének az elnyerésében. Mindenképp elgondolkodtató, hogy az az ország, ahol 2015-ben több mint 150 halálos ítéletet hajtottak végre, mennyire tud hiteles lenni az emberi jogok kérdésében.

Szaúd-Arábiát többen is megfenyegették a kivégzés miatt

A főpap kivégzését azonnal elítélték nemcsak a síita Iránban, de Libanon és Irak politikai és vallási vezetői is politikai tisztogatásnak tartották a lefejezést. Teherán szerint Rijád súlyosan meg fog fizetni érte. Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb politikai és vallási vezetője twitter-bejegyzésében tiszteletét fejezte ki a kivégzett főpap emléke előtt.




Az iráni ajatollah twitter-üzeneteiben kiállt al-Nimr ártatlansága mellett, szerinte a szaúdi főpap csak kiállt a népe jogaiért, és kivégzése politikai hiba a szaúdi vezetés részéről. Hamenei szerint az iszlám közösségnek és az egész világnak kötelessége felháborodni a gyilkosság miatt. Szerinte al-Nimr mártíromsága nem lesz hiábavaló, és az isteni bosszú utol fogja érni a szaúdi politikusokat.

A legfelsőbb iráni vallási vezető honlapján még tovább ment, ahol egy olyan képet tett közzé, ahol Szaúd-Arábiát az Iszlám Államhoz hasonlítja.



Ahmad Hatami ultrakonzervatív iráni ajatollah úgy fogalmazott, hogy al-Nimr halála el fogja tüntetni a szaúdi királyi uralkodó családot a történelem süllyesztőjében. A libanoni síita legfelsőbb vallási tanács is, és a Hezbollah is elítélte a kivégzést, akik szintén bosszút fogadtak. Az iráni forradalmi gárda is megfenyegette a szaúdiakat: "kíméletlen megtorlás fogja érni az al-Szaúd (családot) a közeljövőben, ami ennek a terroristapárti, iszlámellenes rezsimnek a bukását fogja okozni" - mondták.

Az iraki miniszterelnök, Haider al-Abádi Facebook-bejegyzésében kihangsúlyozta, hogy az “ellenfelek kivégzése, hangjuk elnémítása, az emberi jogok megsértése árt a térség biztonságának és stabilitásának egyaránt.” Az iraki síita Daava párt frakcióvezetője pedig felszólította a kormányt, hogy zárja be Szaúd-Arábia bagdadi nagykövetségét, utasítsa ki a nagykövetet, és végeztesse ki az összes Irakban bebörtönzött szaúdi terroristát.

Teheránban a kivégzést követően megtámadták a szaúdi nagykövetséget, amelynek következtében Szaúd-Arábia kiutasította az iráni nagykövetet Rijádból. Szintén kiutasította az iráni nagykövetet Bahrein, Szudán, utánuk pedig Kuvait is, míg az Egyesült Arab Emirátusok korlátozó intézkedéseket vezetett be Iránnal szemben.

Habár a közel-keleti híradások szerint nem lesz komolyabb konfliktus Irán és Szaúd-Arábia között, mivel egyik országnak sem érdeke, hogy nyílt háború legyen a régióban. A szakértők szerint visszafogottság fogja jellemezni a Perzsa- (Arab-) Öböl két legnagyobb országának döntéshozóit, mert ha fegyveres összecsapásra kerülne sor, az regionális szintű szunnita-síita háborút váltana ki. Medhat Hamád iránszakértő szerint: "Egy ilyen háborúnak az egyik oldalán Egyiptom és az Öböl menti államok, a másikon pedig Irán, Irak, Szíria és Libanon állna, ami az arab (világ), illetve az iszlám (közösség) maradék erejét is végleg megsemmisítené".

Szaúd-Arábia ENSZ-nagykövete szerint az országa és Irán nem született ellenségei egymásnak, viszont Teheránnak nem kellene többet beavatkoznia más országok belügyeibe.

Sosem volt teljesen feszültségmentes az iráni-szaúdi kapcsolat

Irán és Szaúd-Arábia kapcsolata már a nyugat-barát sah, Mohammed Reza Pahlavi uralkodása alatt sem volt feszültségmentes, a kapcsolat a két ország között csak rosszabb lett az iráni iszlám forradalom győzelmét követően. Az Amerikai Egyesült Államok teheráni nagykövetségének 1979-es elfoglalása óta az amerikaiak legfőbb szövetségese a térségben Szaúd-Arábia lett. Rijád az iráni-iraki háborúban, annak ellenére, hogy ellenérzései voltak Szaddám Husszeinnel szemben, mégis Irakot támogatta. Az 1980 és 1988 között zajlott háború majdnem egymillió halálos áldozatot követelt.

1987-ben a mekkai zarándoklat alkalmával az irániak összecsaptak a szaúdi rendőrséggel, és a harcok következtében több mint négyszázan vesztették életüket. Iránban az eset miatt kifosztották nemcsak a szaúdi, hanem a kuvaiti nagykövetségeket is. Rijád erre a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztésével válaszolt, amelyek csak 1991-ben álltak helyre.

A kilencvenes évek közepén úgy nézett ki, hogy megindul a közeledés a két ország között, azonban a teheráni atomprogram miatt ez a közeledés is bejegesedett.

Tavaly szintén a mekkai zarándoklat miatt lett feszültebb a viszony a két ország között. A hivatalos szaúdi adatok szerint 769 zarándokot taposott halálra a tömeg szeptember 24-én, míg az AP amerikai hírügynökség szerint több mint 2400 ember vesztette életét. A szaúdiak szerint a tragédiát az okozta, hogy a zarándokok két nagy csoportja szembetalálkozott egy útkereszteződésben, míg egy libanoni lap ezzel szemben azt írta, hogy a tülekedésre akkor került sor, amikor a szaúdi király fia, Mohamed bin Szalmán al Szaúd herceg 200 katonából és 150 rendőrből álló kíséretével a helyszínre érkezett.

Mohamed bin Szalmán al Szaúd hercegMohamed bin Szalmán al Szaúd herceg


Irán ekkor azzal vádolta meg Szaúd-Arábiát, hogy nemcsak, hogy nem képes megszervezni az éves zarándoklatot rendesen, de a tragédia után még kozmetikázni akarták a halottak számát.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS