Miért támogatja Putyin az Aszad-rezsimet?
S.I. 2015. október 09. 16:34, utolsó frissítés: 2015. október 12. 09:38Az arab világ bizarr tisztelettel tekint az orosz kitartásra és határozottságra, szemben az Egyesült Államok részéről mutatott habozással és bizonytalansággal.
Három éve vezető orosz diplomaták több alkalommal is arról biztosították az amerikai, arab és európai döntéshozókat, hogy nem léptek frigyre Bassár el-Aszad szír elnökkel. Azonban az utóbbi napok orosz bombázásai, amelyek főleg az Aszad-rezsim ellenfeleit célozzák, egyértelművé tették, hogy Vlagyimir Putyin milyen messzire hajlandó elmenni Moszkva kulcsfontosságú arab szövetségesének hatalomban tartása érdekében.
Oroszország közel-keleti stratégiája szempontjából elemi érdek, hogy Aszad ne jusson Moammer Kadhafi és Hoszni Mubarak sorsára. Moszkva azzal, hogy támogatja Aszadot, határozottan üzeni: kész agresszívan is cselekedni egy olyan térségben, ahol az Egyesült Államok legszorosabb szövetségesei nem érzik magukat biztonságban, megkérdőjelezve ezzel Washington jövőbeni elkötelezettségét - olvasható a Foreign Policy elemzésében.
„A régió szétesőben van, államok omlanak össze, és az oroszok erejüket érvényesítve készek beavatkozni érdekeik védelmében, míg az Egyesült Államok tétlen” – mondta Andrew Tabler, a washingtoni Közel-keleti Politika Intézetének Szíria-szakértője a lapnak. Hozzátette: a közel-keleti országok magabiztosságot és következetességet szeretnének, ám nem ezt kapják az Obama-adminisztrációtól. Az emberek, még ha nem is támogatják azt, amit az oroszok művelnek Szíriában, csodálják őket, mert tettekre váltják ígéreteiket, azt teszik, amiben hisznek.
Jó ideje tudni lehet, hogy a régi katonai szövetségesnek számító Szíria kritikus pont Oroszország közel-keleti biztonsági stratégiájában. Tartuszban található Oroszország egyetlen nagy földközi-tengeri hadi és kereskedelmi kikötője. Orosz külügyminisztériumi és független szakértők becslései szerint 800 és 2000 közé tehető azon orosz dzsihadisták száma, akik Szíriában és Irakban harcolnak. A szíriai polgárháború 2011-es kitörése óta Oroszország felbecsülhetetlen diplomáciai segítséget nyújtott Szíriának, hisz számos alkalommal élt a vétójogával az ENSZ-ben, amikor az Aszad számára hátrányos határozatokat szeretett volna elfogadtatni.
Aszad hívására ugyanakkor fegyverekkel is kiállt a szír vezetés mellett, ám a deklarált céltól, az Iszlám Állam bombázásától eltérően, főként a szíriai ellenzéki csapatok állásait vette célba. A napokban ráadásul egy olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy orosz „önkéntes” csapatok lépnének Szíria földjére. Moszkva azt hangoztatja, hogy a háborúban a szélsőségesek, vagyis az Iszlám Állam és az al-Kaida ellen harcol, valamint elítélte az Egyesült Államok és európai, arab szövetségeseinek azon törekvéseit, hogy megbuktassák a térségbeli kegyvesztett rezsimeket, mivel az káoszt eredményezne a Közel-Keleten.
„Szadám Husszeint felakasztották. Irak jobb, békésebb hely lett? Kadhafit meggyilkolták, jobb élni Líbiában? Most Aszadot démonizáljuk, de megpróbáljuk levonni a tanulságokat?” – idézi a lap a költő kérdés megfogalmazó Szergej Lavrov orosz külügyminisztert, aki az ENSZ közgyűlésén beszélgetett újságírókkal.
Amerikai politikai döntéshozók szerint Putyin szíriai akciójával belpolitikai népszerűségét, valamint regionális befolyását erősítené, ezzel egy időben pedig Barack Obamát hozná zavarba, akinek óvatos, megfontolt politikája miatt korlátozott az Egyesült Államok közel-keleti katonai szerepvállalása. Amerika úgy véli, hogy az orosz beavatkozás célja Aszad erősítése a polgárháború lezárása utáni politikai rendezés időszakára.
Amerikai és nyugati tisztviselők ugyanakkor úgy vélik, Putyin kísérlete Aszad hatalomban tartására kudarcot fog vallani, és az orosz elnök rájön, ahhoz, hogy Moszkva beleszólhasson az Aszad utáni politikai rendezésbe, előbb áldását kell adnia a szír elnök elmozdítására. Obama azt mondta Putyin katonai stratégiájáról, hogy Oroszország belevetette magát a közel-keleti ingoványba, és reményét fejezte ki, hogy Moszkva is rájön, nem támogathat egy megvetett vezetőt. Az amerikai elnök elutasította az orosz elméletet, hogy mindenki, aki Aszad ellen harcol, az terrorista. Jelen állás szerint azonban úgy tűnik, Oroszország szívügyének tekinti, hogy ameddig csak lehet, hatalomban tartsa Aszadot. Mi motiválhatja Putyint? – kérdezte a lap újságírója Vitalij Csurkint, Oroszország ENSZ-képviselőjét, aki úgy vélte, Oroszországban becsületbeli ügynek számít kiállni a barátok mellett.
Az Öböl-menti államok, mint például Szaúd-Arábia ugyan neheztel Oroszországra Aszad támogatása miatt, ennek ellenére fontosnak tartja a Putyinnal való kapcsolatokat is. Nem véletlen, hogy júniusban a helyettes szaúdi trónörökös és honvédelmi miniszter Szentpétervárra látogatott, ahol megállapodást írtak alá az orosz féllel arról, hogy megosszák egymással a nukleáris technológiájukat, és fokozzák az együttműködést. Mint, ahogy az oroszokkal hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu is Moszkvába látogatott a szíriai bombázás megkezdése előtt, és garanciákért lobbizott az orosz vezetőknél, hogy a korszerű orosz fegyverekkel nem fogják segíteni a zsidó államra veszélyt jelentő terrorszervezetet, a Hezbollahot.
Michael Hanna, az egyiptomi Century Foundation szakértője szerint az egyiptomi és más arab kormányok Oroszországgal ápolt kapcsolatának „mélysége nagyon sekély”. Válsághelyzetekben az arab kormányok az Egyesült Államokkal való kapcsolatukat Moszkvával próbálják fűszerezni, ami bizonyos szempontból meglehetősen könnyű. Moszkva nem tesz fel kérdéseket az emberi jogokról, a választásokról és a demokrácia állapotáról, ezek egyszerűen nem érdeklik. A szakértő szerint az arab világ nehezteléssel teli, kelletlen, bizarr tisztelettel tekint az orosz kitartásra és határozottságra, szemben az Egyesült Államok részéről mutatott habozással és bizonytalansággal.
Az AFP legfrissebb elemzése arról ír, hogy bár Oroszország szíriai beavatkozásának nem ez az elsődleges célja, az orosz harci repülőgépek a lázadók bombázása során egyúttal a közel-keleti országban harcoló csecsenekre is csapásokat mérnek. Az orosz légierő szeptember 30. óta hajt végre légicsapásokat Szíriában, a harci gépek a kormányhadsereget szorongató felkelőknek elsősorban a nyugati Latakia, valamint az északnyugati Aleppó és Idlíb tartományban lévő állásait bombázzák.
Szakértők szerint az ezen területeken tevékenykedő lázadók egy jelentős része Oroszország észak-kaukázusi részéről, Csecsenföldről és Dagesztánból, illetve két közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságból, Üzbegisztánból és Tádzsikisztánból érkezett. A francia hírügynökség megjegyezte, hogy 2012 óta fegyveresek ezrei utaztak Csecsenföldről Szíriába, hogy csatlakozzanak a Bassár el-Aszad elnökhöz hű erők ellen harcoló felkelőkhöz.
Thomas Pierret, az Edinburgh-i Egyetem professzora kiemelte, hogy bár a gyakran orosz állampolgársággal rendelkező csecsen harcosok szíriai jelenléte nem volt meghatározó fontosságú Vlagyimir Putyin elnöknek a légicsapások megindításáról szóló döntésében, az orosz-csecsen háború harmadik felvonása zajlik jelenleg a közel-keleti országban. Rámi Abder-Rahmán, a londoni székhelyű OSDH első embere szerint "az oroszok a szíriai csecsen harcosokat veszik célba, hogy leszámoljanak az általuk jelentett fenyegetéssel, még mielőtt terrorcselekményeket hajtanának végre Oroszországban". Alekszej Malasenko politológus, a moszkvai Carnegie Központ szakértője szintén úgy véli, a szíriai beavatkozás nyomán újabb terrortámadásokat fognak elkövetni Oroszországban, de - mint mondta - "mindenesetre fel kell rájuk készülni".
Ugyanakkor van egy olyan feltételezés is, hogy Oroszország a fenti okok mellett azért avatkozott be Szíriába, hogy megerősítse pozícióit, új állásokat építsen ki a Közel-Keleten, csökkentse az Egyesült Államok befolyását, amivel nyomást gyakorolhatna a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét (OPEC) a kőolajtermelésük visszafogására, aminek következtében drágulhatna az olaj ára, ami kedvezően hatna a jelentős problémákkal küzdő orosz gazdaságra.
Forrás: Foreign Policy, MTI