2018. november 13. keddSzilvia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az oroszok elleni balti háborúra készít terveket a Pentagon

S.I. 2015. szeptember 28. 10:13, utolsó frissítés: 12:41

A modellezések azt mutatják, hogy az Egyesült Államok és a NATO nem lenne képes megvédeni a balti államokat egy potenciális orosz agressziótól.


Első alkalommal fordul elő a Szovjetunió bukása után, hogy az amerikai védelmi minisztérium felülvizsgálja és korszerűsíti egy Oroszországgal való esetleges fegyveres konfliktus készenléti terveit. A Pentagon eddig is folyamatosan készült minden lehetséges forgatókönyvre, az Észak-Koreával való konfrontációtól kezdve a zombiinvázióig, amelyeket különböző prioritások és valószínűség szerint rangsoroltak.

1991 után viszont az orosz agresszióval foglalkozó katonai tervek eltűntek a Pentagon asztaláról, valahol az archívumok mélyén porosodtak, mivel úgy tűnt, hogy Oroszország egyre inkább integrálódni fog a nyugati értékrendbe, és egy sor kérdésben potenciális partnerként tekinthet rá a Nyugat. Az elmúlt hónapokban viszont több, a védelmi minisztériumban dolgozó jelenlegi és korábbi tisztviselő szerint a Pentagon leporolta a terveket, mi több, kész újra- és átértékelni ezeket, és naprakész állapotba hozni őket. Az új tervek immár a Krím-félsziget elfoglalása utáni geopolitikai realitásból indulnak ki, és Oroszországgal már nem potenciális partnerként, hanem potenciális veszélyforrásként számolnak – írja a Foreign Policy.

„Tekintettel a biztonsági környezetre és az orosz lépésekre, nyilvánvalóvá vált, hogy fel kell frissítenünk a terveket arra vonatkozóan, hogy milyen válaszunk lehet egy NATO-tagállamot érintő esetleges orosz agresszióra” – mondta egy a folyamatra rálátó vezető védelmi szakember. Michele Flournoy egykori államtitkár, a Center for a New American Security társalapítója szerint Ukrajna keleti területeinek orosz megszállása vezetett oda, hogy le kellett verni a port a korábbi tervekről, amelyek eléggé elavultak.

Az új terveknek két iránya van: az egyik a NATO részeként kezeli az Egyesült Államokat, a másik pedig a NATO-n kívüli amerikai lehetőségeket vázolja fel. Mindkét változat abból indul ki, hogy az orosz erők behatolnak a Baltikumba, a forgatókönyvek ezt a változatot tartják a legvalószínűbbnek. A tervek nem a hagyományos hadviselésre fektetik a hangsúlyt, hanem az oroszok által is a Krím és Kelet-Ukrajna megszállásakor alkalmazott hibrid hadviselésre, valamint a cyber-hadviselésre. „Azt próbálják kitalálni, hogy az Egyesült Államok védelmi minisztériuma milyen körülmények között reagálna egy cyber-támadásra” – mondta Julie Smith, aki a közelmúltig az elnökhelyettes nemzetbiztonsági tanácsadója volt. Hozzátette: élénk vita zajlik most ebben a kérdésben.


Tépett álmok

Úgy tűnt, hogy a Szovjetunió örökébe lépő Oroszország egyre inkább integrálódik a NATO-ba, amelyet eredetileg a Szovjetunió európai ambícióinak leszerelésére hoztak létre. 1994-ben Moszkva aláírta a Partnerség a békéért NATO-nyilatkozatot, rá három évre pedig a NATO és Oroszország aláírtak egy jóval részletesebb megállapodást a kölcsönös együttműködésről, és kijelentették, hogy már nem kezelik ellenségként egymást. Azóta az egykori Varsói Szerződés legtöbb állama sorra csatlakozott a NATO-hoz, ez is fokozta az együttműködést Oroszországgal: közös hadgyakorlatokat tartottak, rendszeresen egyeztettek különböző kérdésekben, sőt, még egy NATO-tranzitpontot is létesítettek Uljanovszkban az afganisztáni harcok támogatására. Még ha a Kreml bosszús is volt a NATO-bővítésért, nyugati szemmel nézve a dolgok alakulása meglehetősen rózsásnak tűnt.

Smith szerint a 2008-as háború módosította kissé a NATO Oroszországgal kapcsolatos terveit, de a Pentagon álláspontja továbbra sem változott. Amikor 2010-ben a négyévenkénti védelmi értesítőt készítették elő a Pentagonban, Robert Gates védelmi miniszternek egy olyan forgatókönyvet is javasoltak, ami egy agresszív Oroszország ellensúlyozásával is számol. Gates viszont elutasította. „Azokban az időkben mindenkinek az volt a véleménye, hogy Oroszország célkitűzései összhangban vannak a miénkkel” – mondta David Ochmanek akkori helyettes védelmi miniszter. Szerinte úgy látszott, hogy Oroszország integrálódni akar a Nyugatba. „Ha öt évvel ezelőtt megkérdezték volna a katonai vezetést, hogy min gondolkodnak, azt mondták volna, hogy: terrorizmus, terrorizmus, terrorizmus és Kína” – fogalmazott.


Washingtonban úgy gondolkodtak, hogy Mihail Szaakasvili, Grúzia akkori elnöke provokálta Oroszországot, és Moszkva válasza egyszeri alkalomra vonatkozott. Bonyodalmak voltak Grúziában, és Oroszország beavatkozott. Senki nem gondolt arra, hogy megismétlődhet a forgatókönyv. Az egyik magas rangú külügyminisztériumi tisztviselő szerint a feltételezés az volt, hogy Európát nem fenyegette veszély.

Az Obama-adminisztráció alatt az orosz-amerikai együttműködés az űrutazástól kezdve a nukleáris leszerelésig minden téren szorosabbra fonódott. Voltak ugyan kisebb megtorpanások, mint a kirgizisztáni amerikai légi bázis bezárásának ügye, de összességében Oroszországra nem tekintettek veszélyforrásként, és prioritást sem jelentett. A szenátus egyik volt vezető külpolitikai munkatársa úgy fogalmazott, „időnként púp a hátamon, de nem jelent fenyegetést”. A ma már vezető védelmi elemzőként dolgozó Ochmanek azt mondta a Foreign Policy riporterének, hogy az orosz agresszió nem szerepelt a védelmi minisztérium radarján, legalábbis 1991 óta nem.

1989-ben úgy gondolták, hogy Washingtonnak inkább a Kuvaitot megszálló Irakkal kell foglalkoznia, és nem az egyre csökkenőben lévő szovjet katonai agresszióval. Ochmanek az elmúlt harminc évben a RAND Corporation katonai kutató- és elemző műhely és a Pentagon között ingázott, az Obama-adminisztráció első öt évében a védelmi minisztérium erőtervezője volt. A Pentagonban volt akkor is, amikor 2014 februárjában "kis zöld emberkék" hatoltak be a Krímbe és Ukrajna keleti részébe, ami teljesen felkészületlenül érte a nyugati hivatalosságokat. „Nem terveztünk ezzel, hisz senkinek nem fordult meg a fejében, hogy Oroszország meg akarja változtatni a határokat Európában. A Krím egy meglepetés volt” – mondta.

Baljós árnyak

2014 júniusában felhagyott a Pentagonnál a tervezői munkával, majd a légierő kereste meg azzal a kéréssel, hogy vállaljon szerepet Barack Obama szeptemberi tallinni látogatásának előkészítésében. Ugyanabban az időben a hadsereg Ochmanek kollégáit megkereste, hogy modellezzenek egyfajta asztali háborús játékot két csapat között: a vörös csapat Oroszország és a kék csapat a NATO. A forgatókönyv hasonló volt a krími és a kelet-ukrajnai eseményekhez: Észtországra és Lettországra egyre nagyobb orosz politikai nyomás nehezedik, amit provokátorok megjelenése, tüntetések, és kormányzati épületek megrohanása követ. A kérdés az: vajon a NATO képes lenne-e megvédeni ezeket az országokat?

Az eredmények lesújtóak. Mivel az utóbbi időszakban a NATO tagállamok csökkentették a védelmi költségvetéseiket és az Egyesült Államok hangsúlyos jelenléte is visszahúzódóban van a régióban, Ochmanek szerint a vörös csapat kétszeres túlerőben lenne, akkor is, ha az összes Európában állomásozó amerikai és NATO-csapatot a Baltikumba vezényelnék, beleértve az észak-karolinai Fort Braggben állomásozó 82. légideszant-hadosztályt is, amelyik 24 órán belül bevethető. E mellett az oroszoknak vannak a világ legjobb légvédelmi rakétáik, és nem félnek használni a nehéztüzérséget – tette hozzá Ochmanek. A különböző forgatókönyvek végigjátszása nyolc órán át tartott, és a kék csapat depressziósan ment haza. A következtetés az volt, hogy nem tudják megvédeni a Baltikumot – mondta.


Másnap úgy döntöttek, hogy folytatják a játékot. Ezúttal az volt a kiindulópont, hogy az Egyesült Államok és a NATO pozitív változtatásokat foganatosított az európai haderejében. Az eredmény alig valamivel lett jobb. Meg tudnák védeni a fővárosokat, meg tudják akadályozni az esetleges puccsokat, de a dinamika ugyanaz marad. A modellezés során ráadásul nem vették figyelembe az amerikai védelmi megszorításokat, és azt, hogy a Pentagon 40 ezer fővel csökkentené a hadsereg létszámát. Az amerikai zászlóaljak mozgósítása, az óceánon való átkelése 1-2 hónapot vesz igénybe, ez idő alatt pedig az oroszok sok kárt okozhatnak. Ochmanek mostanáig nyolcszor játszotta végig a kétnapos asztali játékot, amelybe immár a Pentagon és a németországi Ramstein légi bázis tapasztalt katonatisztjeit is bevonta.

„Tizenhat különböző időpontban, nyolc különböző csapattal játszottunk, és mindig ugyanarra a következtetésre jutottunk” – összegezte a nem túl fényes kilátásokat. Ennek ellenére úgy fogalmazott, kétsége sincs a felől, hogy a NATO fog kijönni győztesen egy esetleges konfliktusból, és minden NATO-tagállam területi integritását képesek lesznek helyreállítani. „Azt nem tudom garantálni, hogy könnyű lesz, vagy nem fog nagy kockázatokkal járni. A feladatom az, hogy csökkenteni tudjuk ezt a kockázatot” – mondta a szakértő. A cél tehát az, hogy megakadályozzák az orosz agressziót a Baltikumban, ennek érdekében pedig az Egyesült Államok tankokat, páncélozott járműveket és tarackokat küld a balti államokba és Kelet-Európába. Ha mégsem sikerülne, akkor a cél a NATO-területek visszaszerzése.

A Pentagon e mellett különböző hibrid, sőt egy nukleáris hadviselési forgatókönyvvel is számol. Ugyanakkor a vezető külpolitikusok és biztonságpolitikusok körében van egy jól érzékelhető csalódás, hitetlenkedés a hivatalos megbeszéléseken a miatt, hogy az elmúlt két évtizedes jó viszony után az orosz-amerikai kapcsolatokban változás állt be. A Pentagonban sokan elégedetlenek a konfrontáció miatt, hisz sokan örültek az Oroszországgal való katonai együttműködésnek – állítja egy külügyminisztériumi tisztviselő. Vannak, akik úgy érzik, hogy Oroszország nem egyéb, mint a figyelemelterelés a valós veszélyt jelentő Kínáról, mások úgy gondolják, hogy az oroszokkal való közös fegyverellenőrzés sokkal fontosabb, mint Ukrajna szuverenitásának megvédése. Olyan vélemények is elhangoztak, hogy ezek a tervek egyenesen Vlagyimir Putyin paranoiás fantáziáit erősítik, és de facto hozzájárulnak ahhoz, hogy valósággá váljanak. A szenátus egyik munkatársa szerint Putyin dörzsölheti a tenyerét arra, hogy az Egyesült Államok az Oroszországgal való konfrontációra készít terveket, és azt mondhatja: elérte, amit mindig is akart.

Az amerikai optimizmust azonban ez még nem töri le, és politikai irányváltást sem jelent, hisz egy magas rangú védelmi tisztviselő úgy nyilatkozott: „Partnerei szeretnénk lenni Oroszországnak. Úgy véljük, ez lenne a kedvező irány, amiből mi is, Oroszország is és a világ többi része is előnyösen jöhet ki. Viszont megjegyezte, a védelmi minisztériumot nem azért fizetik, hogy rózsaszín szemüvegen keresztül lássák a világot, ezért fel kell készülni arra az esetre is, hogy tévedtek Oroszország terveit illetően, és Moszkvával ismét közvetlen ellenfélként kell számolni.


A Pentagon tervei jelzik Oroszország számára, hogy az Egyesült Államok nem ül tétlenül, és a kongresszusnak is jelzésértékű, hogy az amerikai külpolitikai prioritások drasztikusan eltolódtak az utolsó négyévenkénti védelmi jelentéshez képest, amelyik a kibontakozó ukrán válságra koncentrált, és alig említi Oroszországot. Joseph Dunford tábornok, az amerikai tengerészgyalogosok vezetője a fegyveres erők bizottsága előtt azt mondta, Oroszország atomfegyvereivel egzisztenciális veszélyt jelenthet az Egyesült Államokra nézve, Moszkva magatartása pedig nyugtalanító. A tábornok pedig Oroszországot jelölte meg az Egyesült Államok biztonságát fenyegető legfőbb veszélyként.

„Amikor azt kérem, hogy legyen állandó jelenlétünk Európában, vagy pénzt kérek az európai jelenlét megerősítésére, akkor nem akarom, hogy azt mondják, meg vannak lepve” – mondta Dunford. A tábornok nyilatkozata feldühítette a Fehér Házat, mert úgy gondolták, hogy Dunford szavait provokációként fogják értelmezni Moszkvában. A szóban forgó tervek használatáról a katonai vezetőnek van döntő szava, de Barack Obama napjai meg vannak számlálva, és a Pentagon semmit sem akar a véletlenre bízni.


forrás: Foreign Policy

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS