2017. szeptember 24. vasárnapGellért, Mercédesz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Rabszolgának adják el a Burmából menekülőket

háttér 2015. augusztus 15. 10:13, utolsó frissítés: 10:13

Az üldözött rohingyák tömegsírokban, fogolytáborokban vagy a halászhajók rabszolgáiként végzik.


Rohingya menekülteket adnak el az emberkereskedők thaiföldi halászhajóra rabszolgának; több száz vagy akár több ezer ember került ily módon rabságba a The Guardian oknyomozó riportjában nyilatkozó szemtanúk szerint.

A rohingyákat rendszeresen a thaiföldi hatóságok tudtával és közreműködésével adták el. Gyakran egyenesen azokból a menekülttáborokból és bevándorlási központokból hurcolják el őket, ahová a hatóságok helyezték el a migránsokat.

A rohingya rabszolgákat a halászhajókon dolgoztatják, majd a halat és egyéb tengeri élelmet világszerte értékesítik. A thaiföldi gazdaság egyik húzóágazata a halászati export. A halászat évente 7,3 milliárd dolláros forgalmat generál, a termékek zömét exportra gyártják. A Guardian nyomozása szerint a rabszolgamunkával megtermelt áru egy része brit és amerikai szupermarketek polcaira került.

Egyes rohingya migránsok azt mesélték, a thaiföldi hatóságok begyűjtötték őket az emberkereskedőktől, ahogyan az ország területére léptek, és a dzsungelben lévő táborok egyikébe szállították őket. Innen váltságdíj ellenében szabadulhattak, vagy ha családjuk fizetni nem tudott, rabszolgának adták el a halászhajókra.


Kik a rohingyák, és miért menekülnek?

Három éve a buddhista többségű Burma (Mianmar) nyugati részén, a Bangladessel határos Rakhine államban a muzulmánok és buddhisták között kitört erőszakhullám során buddhista helyiek és az állami rendfenntartók több tucat muzulmán rohingya falut égettek föl. Férfiakat, nőket, gyerekeket, lőttek le. 2013 októberében újabb, még jobban koordinált erőszakhullám következett, a burmai hatóságok célja a jogvédők szerint az volt, hogy megsemmisítsék vagy elűzzék a rohingyákat. A meggyilkoltakat tömegsírokba temették.

2012 óta mintegy 140 ezren hagyták el végleg otthonukat. Rakhine-ből elsősorban hajókon menekülnek Indonézia, Malajzia vagy Thaiföld felé. Három év alatt becslések szerint százezren menekültek ily módon el Burmából az üldöztetés és a szegénység elől.

Jelenleg több mint egymillió muzulmán rohingya él Burmában, 150 ezret táborokba zártak. Ezek leginkább koncentrációs táborokhoz hasonlítanak, ahonnan a táborlakók nem távozhatnak. Nem kapnak elegendő élelmet, vizet, sem orvosi ellátást. A burmai hatóságok hallani sem akarnak arról, hogy az elüldözött rohingyák hazaköltözhessenek, vagy kárpótlást kapjanak lerombolt otthonaikért, leölt állataikért, tönkrement vállalkozásaikért. A burmai kormány ugyanakkor bengáliként azonosítja a rohingyákat, és megtagadja tőlük az állampolgárságot. A rohingya etinkum a világ legnagyobb állam nélküli kisebbsége, egyetlen ország határain belül.

Burmában a rohingyáknak a mozgásszabadság, házasságkötés, gyermekvállalási szabadság alapjogai sincsenek biztosítva.

Menekütválság Délkelet-Ázsiában

Csak egyedül 2015 elején több tíz ezer muzulmán rohingya menekült el az állami támogatású etnikai tisztogatás elől. Hontalanok, akik senkinek sem kellenek, az egyetlen esélyük, hogy a tengeren keresztül eljussanak elsősorban Malajzia viszonylag biztonságosnak vélt partjaira - írja a Guardian.

Az emberkereskedők profitálnak a több száz ezer menekülő kétségbeeséséből. Idén márciusban az ENSZ burmai emberi jogi különleges jelentéstevője, Yanghee Lee az ENSZ Emberjogi Tanácsa előtt kijelentette, a burmai belső menekülttáborokba internált rohingyáknak két opciójuk van, Burmában maradni és meghalni, vagy hajóra szállni, és megkísérelni elmenekülni.

Idén nemzetközi botrány rázta meg a közvéleményt, miután éhező bangladesi migránsokkal és rohingya menekültekkel teli, elhagyatott hajókat fedeztek fel a tengeren, amelyeket Thaiföld, Malajzia és Indonézia kormánya nem engedett partra szállni. Idén májusban pedig a thaiföldi hatóságok bejelentették, tömegsírt találtak egy elhagyott kínzótábor mellett, amelyben több tucat holttest volt. A meggyilkolt emberek az emberkereskedő hálózatok áldozatai voltak. Néhány héttel később a malajziai hatóságok is bejelentették, 139 holttestet találtak egy hasonló táborban.

A délkelet-ázsiai lélekvesztő-krízis gyökere a rohingyák burmai üldöztetésében rejlik; a muzulmánok elleni erőszak ismételt kitörésének veszélye magas, főleg hogy idén parlamenti választások lesznek Burmában. Az országra nem nehezedik elég nemzetközi nyomás, hogy változtasson a rohingyák nyomorúságos helyzetén. Egyelőre az embercsempész-hajók áradata csitulni látszik ugyan, de mindaddig, amíg a rohingyák szisztematikus üldöztetése folytatódik, a lélekvesztők újra és újra tengerre szállnak, és folytatódik a rohingyák kálváriája – vélik a szakértők.

Rohingya refugees a boat drifting in Thai waters off the southern island of Koh Lipe, May 14, 2015.

Posted by Rohingya Blogger on Thursday, May 14, 2015


Jó üzlet az embercsempészet

A rohingya migránsok humanitárius válságának nem lesz vége, amíg Burma le nem állítja az üldöztetést. Becslések szerint a burmai rohingyák tíz százaléka, mintegy százezer ember menekült el az országból egy jobb élet reményében az embercsempészek hajóin. Fegyveres bandák munkát és fizetést ígérve rakják hajókra a férfiakat, nőket és gyerekeket, Burma nyugati részéről és Bangladesből, hogy Thaiföld és Malajzia partjain aztán börtöntáborokba zárják őket. Ott ultimátumot kapnak: gyűjtsenek össze akár kétezer dolláros váltságdíjat, másképp a halál vagy a rabszolgaság vár rájuk. 2012 óta több száz millió dollár ment közvetlenül az embercsempészek, bűntársaik zsebébe és a korrupt burmai vagy thaiföldi hivatalnokoknak kenőpénzként.

A fogva tartott migránsokért gyakran ezer angol fontot is meghaladó összegű váltságdíjat kértek az emberkereskedők a rokonoktól; sok fogva tartottat megkínoztak, megerőszakoltak, vagy halálra vertek. A Guardiannak névtelenül nyilatkozó túlélők és emberkereskedők azt mesélték, azok a fiúk vagy férfiak, akiknek a rokonai nem tudták a kért összeget összegyűjteni, nagy eséllyel rabszolgasorba kerültek valamelyik thaiföldi halászhajóra. A nőket, fiatal lányokat a szegény rohingya családok szintén hajókon küldik Malajziába feleségnek.

Thaiföld húzóágazata: rabszolgákkal működő halászat

Thaiföldre nemzetközi nyomás nehezedik, hogy fellépjen az emberkereskedelem ellen, és megtisztítsa halászati ágazatát. Áprilisban az Európai Unió fél évet adott az országnak erre, és kilátásba helyezte a kereskedelmi szankciókat is, ami Thaiföldnek akár egymilliárdos veszteséget okozhat. Thaiföld azt bizonygatja, intézkedéseket hozott: bezáratta a területén lévő, rohingyákat fogva tartó táborokat, sőt megköveteli a halászbárkáktól, hogy amennyiben foglalkoztatnak migránsokat, regisztrálják azokat.

Az új szabályozás viszont máris érezteti negatív hatását az ágazaton, mintegy háromezer halászhajó állt le a halászattal, mert félnek a kilátásba helyezett büntetésektől, emiatt drágultak a halászati termékek.

Júliusban a halászok sztrájkba kezdtek a reformok ellen, és azzal érveltek, az intézkedések 444 millió dolláros veszteséget okoznak az ágazatnak havonta.

Ranongi halászok szerint a szigorúbb szabályozás, valamint a több évtizede folyó túlhalászás és ökológiai rombolás miatt nem tudnak megélni, kevesebb a zsákmány is, ezért egy sokkal profitábilisabb üzletág fele fordultak: emberkereskedelemmel kezdtek foglalkozni. “Nehéz már halat találni az öbölben (...) minél több embert viszek, annál több pénzt keresek, és őszintén, pénzt akarok keresni. Akár 300-400 embert is tudunk szállítani, mert elég nagy a hajónk” – mondta egy hajótulajdonos.

Egy másik helyi hajótulajdonos azt nyilatkozta a Guardiannak, tíz hajóról is tud, amely migránsokat csempész ugyanabból a kikötőből, ez összesen 12 ezer rohingyát jelent havonta. Értük akár 24 millió dollárt lehet kérni váltságdíjként. “A halászatból 900 dollárt keresek, ők pedig, akik embert csempésznek, 2960 dollárt kapnak” – magyarázta.

Rohingya migrants are pictured on a boat off the southern Thai island of Koh Lipe in the Andaman Sea on May 14, 2015 (AFP Photo/Christophe Archambault)

Posted by Rohingya Blogger on Thursday, May 14, 2015


Thaiföld az emberkereskedelem elleni jogszabályokat is szigorította, civil szervezetek szerint azonban ezek elégtelenek ahhoz, hogy valódi változás következzen be. A tereptapasztalatok azt mutatják, a változások csak felszínesek, csak kozmetikázzák a valóságot, propaganda jelleggel – vélte Melysa Sperber, az Alliance to End Slavery and Trafficking igazgatója.

Aki nem tud dolgozni, tengerbe dobják

Matthew Smith
, a bangkoki Fortify Rights civil szervezet igazgatója szerint az illegális börtöntáborok és a halászati ágazat közti kapcsolat még a kilencvenes évekre nyúlik vissza, tehát egy több évtizede fennálló gyakorlatról van szó.

Egy Bangkokban meginterjúvolt emberkereskedő elmesélte, az utóbbi évben közel száz embert adott el a dzsungeltáborokból halászbárkákra, és minden egyes rabszolgán közel 30,000 thaiföldi bahtot (900 dollárt) keresett. A migránsokat a thaiföldi halászhajók kapitányai vásárolták meg, akik nyilván nem engedték le a hajókról a rabszolgákat, “mert azok megszöktek volna, és elveszítették volna a munkaerőt. Hallottam, ha egy rabszolga már nem tudott dolgozni, a kapitány beledobatta a tengerbe” – nyilatkozta az emberkereskedő.

A Guardian túlélőket is felkutatott, akik borzalmas történeteket meséltek az átélt szörnyűségekről. Egyikük, aki már Malajziában él, kétszer is megjárta a dzsungeltáborokat. 13 embert látott meghalni; a fiatalabb foglyokat kényszerítették, hogy tömegsírokat ássanak a kínzásokba belehalt társaiknak. Mivel családja nem tudta kifizetni a kért váltságdíjat, egy thaiföldi halászhajóra került, ahol négy évig raboskodott.

Az emberkereskedők annak adják el a rohingyákat, aki fizet értük, hogy minél több pénzt keressenek. Aki egészségesnek néz ki, magas, erős, az kapós, azért kifizetik a kilencszáz dollárt – mesélte egy emberkereskedő.

Az is előfordult, hogy hiába küldték el a rokonok a váltságdíj egy részét, mondjuk közel ötszáz dollárt, az emberkereskedők úgyis eladták az illetőt a halászhajókra. Egy másik, jelenleg szintén Malajziában élő rohingya férfi annak volt tanúja, hogy bevándorlási hatósági alkalmazott adta el egy ranongi halászbárkára. Napi 22 órát kellett dolgozniuk, ha elaludtak, veréssel költötték őket. Barátját úgy megverték, hogy eltörtek a lábai, nem tudott járni, és tíz nappal később meghalt.

Bűnös hallgatás?

Hogy Burmában mennyire tabunak számít a rohingya-kérdés, jól mutatja, hogy a nagy nemzetközi megbecsülésnek örvendő burmai ellenzéki politikus, emberjogi harcos, Aung Szan Szú Csi sokáig nem mondott egy árva szót sem az érdekükben. Elemzők szerint attól tart, hogy csökken szavazótábora, ezért akár az iszlamofóbiát is elnézi potenciális választóinak.

A dalai láma felszólította a Nobel-békedíjas politikust, lépjen föl a migrációs válság súlyosbodása és a muzulmánok üldöztetése ellen. A tibeti buddhista vezető a felekezetközi erőszak kitörése, 2012 óta kétszer is beszélt erről személyesen Aung Szan Szú Csivel, és kérte, tegyen valamit az üldözött rohingyák érdekében, ám azt a választ kapta tőle, ez nehézségekbe ütközik, és a dolgok nem egyszerűek, hanem bonyolultak. “Ennek ellenére úgy érzem, tehet valamit” – fogalmazott a dalai láma. “Valami baj van az emberiség gondolkodásával. Végül már nem törődünk mások életével, mások jóllétével” – jelentette ki.

Burma kormánya tagadja, hogy üldözné a rohingyákat. Rakhine államban a dominanciáját féltő, buddhista vallású, névadó rakhine etnikum és a muzulmán rohingyák között régóta feszültségek vannak, amelyet három éve egy nemi erőszak-ügy és az azt követő megtorlások éleztek ki. Egy rakhine nőt több rohingya férfi megerőszakolt, ezt követően tíz muzulmán férfit megöltek a buddhisták, rá néhány hétre pedig kitört a tömeges erőszak.

A burmai nacionalisták és radikális buddhista papok a muzulmán veszéllyel riogatják a buddhista többséget, azonosítva a rohingyákat az iszlamista terroristákkal. Korábban már próbálták beállítani az ellenzéki vezetőt “muzulmánszeretőnek”, ami egyértelműen a lejáratását célozza. Aung Szan Szú Csi feltehetően ezért nem szólalt meg a kérdésben, hogy ne öntsön olajat a tűzre. Ugyanakkor egyesek szerint Burmában jelenleg azért szítanak befolyásos emberek feszültségeket a buddhisták és muzulmánok között, hogy megtörjék a katonai diktatúra alól felszabaduló ország demokratizálódásának folyamatát.

Az ellenzéki politikus – aki lehetséges, hogy a novemberi elnökválasztáson is indul – végül a Washington Postnak adott interjúban fejtette ki véleményét a kérdésről. Úgy vélte, az állampolgársági törvény alapján minél hamarabb és minél hatékonyabban meg kell adni az állampolgárságot azoknak, akik erre jogosultak, ugyanakkor a kisebbségek jogait “nagyon, nagyon óvatosan kell kezelni”, és a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban, ám sajnos a kormány mindeddig nem igazán foglalkozott ezzel a témával.

“Ez egy annyira érzékeny téma, és annyi faji és vallási csoport van, hogy bármit teszünk az egyikkel, annak hatása van a többi csoportra is. Tehát ez egy nagyon komplex helyzet, és nem olyasmi, amit egyetlen éjszaka alatt meg lehet oldani” – fogalmazott.

Címlapfotó: kitelepített rohingyák Rakhine államban, Foreign and Commonwealth Office - Flickr via Wikimedia Commons

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS