2018. november 13. keddSzilvia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Így gördítene akadályt a Kreml Nagy-Románia megvalósulása elé?

S. I. 2015. augusztus 11. 13:33, utolsó frissítés: 14:15

Az orosz katonák Románia és Moldova egyesülésének megakadályozása miatt állomásoznak Transznisztriában – olvasható egy orosz elemzésben.


Orosz nemzetközikapcsolat-szakértők szerint Ukrajnának érdekében áll a transznisztriai konfliktus fokozása, és ebben segítségére vannak a chişinăui hatóságok. A Nemzetközi Kapcsolatok Oroszországi Tanácsa (NKOT) legújabb elemzésében az olvasható, hogy Kijev és Chişinău összehangoltan cselekszik a trasznisztriai régió elszigetelésében, az akció célja az pedig az, hogy Transznisztria felhagyjon a szeparatista törekvéseivel.

Igor Isztomin, a tanulmány szerzője szerint a szóban forgó régió helyzete a Moszkva és Kijev közötti kapcsolatokat még jobban megronthatja, e mellett pedig további mélyreható regionális következményei is lehetnek. Az orosz közvélemény jelenleg a probléma katonai vonatkozásaira koncentrál, holott összetett kérdésről van szó, és egy lehetséges konfrontáció forgatókönyvének megvalósulására ebben a pillanatban kevés esély mutatkozik.

Moldovai-ukrán egységfront?

A moldovai és ukrán koalíció vádja azt követően fogalmazódott meg, hogy a kijevi hatóságok úgy döntöttek, felmondják azt a megállapodást, amely értelmében orosz katonai egységek haladhattak át ukrán területen a a Dnyeszter bal partján található régióba, továbbá az ukrán fél megszakította a katonai együttműködést az Orosz Föderációval. A szerző szerint ez a lépés megkérdőjelezi Ukrajna azon kötelezettségének teljesítését, amelyet a transznisztriai konfliktus rendezésében vállalt. Úgy véli, a döntést azután hozták meg, hogy a Moldovai Köztársaság egy sor tiltó intézkedést foganatosított, amelyek következtében több orosz katona és állampolgár nem léphetett be az ország területére.


E mellett Chişinău azon kérése, hogy a dnyeszteri régióban tartózkodó orosz békefenntartókat egy civil megfigyelő misszióval helyettesítsék, nem egyéb, mint az „orosz békefenntartók életének bonyolítása” – írja Isztomin, aki szerint ezzel kapcsolatban az orosz operatív erők személyzeti bővítése jelentene problémát, amelyet az Orosz Föderációnak még 1999-ben vissza kellett volna vonnia az 1999-es isztambuli EBESZ-csúcson kötött megállapodás értelmében. Moszkva azonban katonai jelenlétének csökkentését a konfliktus rendezéséhez köti.

Isztomin megemlíti, hogy a Moldovai Köztársaság keleti területein állomásozó orosz csapatok „elsősorban szimbolikus szerepet töltenek be”, garanciaként szolgálnak arra az automatikus beavatkozás esetére, ha nyílt katonai konfliktus törne ki Chişinău és Tiraszpol között. Helyzetük hasonlatos a hidegháború alatt Nyugat-Berlinben állomásozó NATO-csapatokéhoz, vagy a jelenleg is Dél-Koreában állomásozó amerikai kontingenséhez – teszi hozzá.

Oroszországgal szembeni ellenséges érzület

„Az orosz csapatok körüli helyzet súlyosbodása összhangban van Moldova politikai-katonai manővereinek hangsúlyosabbá válásával, amelyek messze vannak attól hogy csökkentsék a feszültséget a térségben. Beszédesek ebben az értelemben a 2014 márciusában lezajlott román, moldovai és amerikai közös hadgyakorlatok, amelyek sértették az orosz békefenntartók által felügyelt területeket, valamint olaj a tűzre a román-moldovai közös zászlóalj létrehozásának terve is, amelynek felállítása esetén a moldovai fegyveres erőket de facto bevihetik a NATO infrastruktúrájába” – olvasható az elemzésben.

Egy másik esemény, amelyikre Isztomin utal az a volt moldovai miniszterelnök ukrajnai májusi látogatása, amely során Chiril Gaburici megállapodtak, hogy a két ország együtt fog működni a konfliktusos helyzetek rendezésében. A szerző szerint Kijev és Chişinău kapcsolatának elmélyülése felveti a gyanút, hogy a két ország összehangolt nyomás alá kívánja helyezni Tiraszpolt.

A szakértő úgy gondolja, hogy Ukrajnának Transznisztria az Oroszországgal való konfrontáció egyik elemét jelenti, míg Chişinău számára pedig cserealap lehet a Moszkvával folytatott tárgyalások során. A két ország közös érdekei főleg az Oroszországgal szemben tanúsított ellenséges érzületen és az EU-val való kapcsolatok kibővítésén alapulnak, míg stratégiai szempontból a célkitűzéseik korlátozott mértékben esnek egybe.

A szerző által aposztrofált moldovai-ukrán koalíció a régióra gyakorolt gazdasági nyomások esetében is tetten érhető, Chişinău pedig ezek révén fűzné szorosabbra az ország keleti megyéihez való viszonyát. Ennek érdekében a helyi vállalkozások bezárásán és a tiraszpoli vezetés, valamint a függetlenség eszméjének hiteltelenítésén fáradozik.

Isztomin megjegyzi, hogy annak sem szabad kizárni a lehetőségét, hogy Chişinău stratégiai megfontolásokból felajánlhatja például Moszkvának, hogy enyhíti a Tiraszpollal szembeni nyomást, amiért cserébe azt várja, hogy a Kreml oldja fel azokat a gazdasági szankciókat, amelyeket azt követően vezetett be Oroszország, hogy Moldova aláírta az EU-val a társulási és szabadkereskedelmi megállapodásokat.

Nagy-Románia létrejöttét is megakadályoznák

Az elemzés számunkra legérdekesebb részében arról lehet olvasni, hogy Transznisztriában a lakosság túlnyomó többsége szimpátiával tekint Oroszországra. Isztomin itt a 2006-os úgynevezett referendumra utal, amikor a lakosság 99,8 százaléka állítólag a függetlenség és az Orosz Föderációba való integráció mellett tette le a voksát. Hozzáteszi, hogy a térséget gyakorlatilag Oroszország tartja fenn, a föderáció garantálja politikai, katonai és gazdasági túlélést.

Azt Isztomin is elismeri, hogy az Oroszország Transznisztria közötti történelmi és érzelmi kötődésen túl a régió Moszkva számára főleg a Nyugattal folytatott versengés miatt fontos. E mellett pedig a transzintriai orosz jelenlét eszközként szolgál Bukaresttel szemben, hogy az elálljon Nagy-Románia létrehozásától és a Chişinăura gyakorolt befolyásolási szándékától.

A szakértő azt írja, hogy az új stratégiai környezetben Moszkva újragondolhatja az orosz politikát, amely keretén belül a transznisztriai kérdéssel Chişinău mellett immár Kijev érintettsége kapcsán is foglalkozni kell. Isztomin szerint a szeparatista köztársaság belső konszolidációjának szemléletes mutatója lehet az őszre tervezett parlamenti választás, ami megmutathatja az elitek és a választók elkötelezettségének mértékét egy saját államépítés és a transznisztriai identitás megszilárdítása iránt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS