2018. október 17. szerdaHedvig
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tévedtél, ha azt hitted, hogy az Iszlám Állam sikere a vallási fanatizmusnak köszönhető

F.J. 2015. április 23. 09:54, utolsó frissítés: 2015. április 24. 12:05

A Der Spiegel birtokába került dokumentumok szerint Szaddám egyik volt titkosszolgálati tisztje szervezte meg az Iszlám Államot.


2014 januárjában lőtték meg Tal Rifaatban azt az ötvenes évei végén járó férfit, aki a később a Der Spiegel tulajdonába került dokumentumok alapján az Iszlám Állam stratégiai vezetője volt.

A Der Spiegelen megjelent anyag szerint az, hogy ez egyáltalán megtörténhetett egy fatális, és ritka tévedés eredménye volt. Egy helyi lázadócsoporttal kialakult tűzharc során kapott halálos lövést. A lázadók első körben azt sem tudták, hogy milyen fontos ember az, akivel végeztek. Később, amikor kiderült, akkor továbbvitték a holttestét a dokumentumokkal együtt, amit a házában találtak.


Hadzsi Bakr, az Iszlám Állam mögötti stratéga

Az iraki férfi teljes neve Abd Muhammad al-Khlifawi volt, de azon kevesek, akik hallottak róla, csak Hadzsi Bakrnak ismerték. Hadzsi Bakr Szaddám Husszein volt iraki diktátor légierejénél volt titkosszolgálati tiszt, és gyakran említették a nevét volt Iszlám Állam-tagok, mint egy kulcsszereplőjét. Azonban senki nem tudta, hogy ki ő, vagy hogy pontosan mi a szerepe a terrorszervezetben.



A Der Spiegel birtokába került dokumentumokból azonban kiderül, hogy mi volt Hadzsi Bakr szerepe: ő alkotta meg az Iszlám Államot, valamint annak előszervezetét, az Iraki és Levantei Iszlám Államot. A 31 oldalas dokumentumban egy olyan szervezet felépítésére találunk modellt, amelyik képes átvenni a hatalmat azokban a szíriai városokban, településekben, ahol ideiglenesen megszűnt a központi hatalom, és később egy iraki invázió hátországa lehet.

Egyben itt találjuk annak is a magyarázatát, hogy hogyan volt lehetséges az, hogy az Iszlám Állam ennyire hatásosan kiemelkedjen a többi lázadó szervezet közül, és megvalósítson egy olyan diadalmenetet, amely 2014-ig - amikor a nemzetközi erők elkezdték bombázni az állásait - töretlen volt.

A dokumentumokból kirajzolódó kép egy hideg fejjel megtervezett, radikális ideológiájú és retorikájú terrorszervezetet mutat, amelyikben nagy szerephez jutnak Szaddám Husszein egykori rezsimjének a tisztviselői.


Az Iszlám Állam mögött álló terv

A dokumentumok története 2012 elejére datálható, jóval azelőttre, hogy az ILIÁ/ISIS nevét sokan ismerték volna. Az akkor néhány társával Szíriába utazó Hadzs Bakr látszólag abszurd tervet szeretett volna megvalósítani: miután a lehető legtöbb területet elfoglalták Szíriában, hátországnak használva az országot, el szerették volna foglalni Irakot.

Bakr Tal Rifaat kisvárosban rendezkedett be, a szíriai Aleppo északi részén. Az anyag megállapítja, hogy a város jó választás volt: elég sokan radikalizálódtak a lakói közül, akik azt megelőzőleg leginkább Szaúd-Arábiában voltak vendégmunkások. 2013-ban ez a város vált az Iszlám Állam egyik erős bázisává Aleppo tartományban.


Bakr ekkor vetette papírra a terrorszervezet struktúrájának a tervét, amely egészen helyi szinttől a legmagasabb vezetőkig kijelölte, hogy ki kit kell majd megfigyeljen. Az anyag megállapítása szerint a volt iraki titkosszolgálati tiszt egy olyan szervezetet alkotott meg, amelyik egy iszlám titkosszolgálati államot vizionált.

A terrorszervezet felépítésének tervrajza
<br />
Forrás: Der SpiegelA terrorszervezet felépítésének tervrajza
Forrás: Der Spiegel

A terrorcsoport képviselői iszlám hittérítő központokat nyitottak, ún. Dawah-irodákat. Azokból, akik oda mentek tanulni, kiválasztottak egy vagy két személyt arra, hogy kémkedjenek a településükről.


Ezen kívül a kémeket felkészítették arra is, hogy különlegesen figyeljenek az olyan részletekre, mint az, hogy valaki büntetett előéletű, homoszexuális, titkos párkapcsolata van stb. Mindez arra szolgált, hogy adott esetben könnyen lehessen zsarolni a kulcsembereket.

Bakrnak arra is volt terve, hogy mi történjen azokkal, akik az átlagnál intelligensebbek voltak: Sharia sejkekké léptették elő őket, és külön kiképzést kaptak. Bakr leírásában annak is fontos szerepe van, hogy egyes „testvéreket” beházasítottak a legbefolyásosabb családokba, hogy megfelelően tudják ellenőrizni és befolyásolni azokat.

A kémeknek arról is információkat kellett gyűjteni, hogy melyek a vallásos családok az adott településen, melyik iszlám iskolához tartoznak, ki az imám, hány évesek a gyermekei és a felesége(i). Arról is kellett jelenteniük, hogy az imámok inkább a szúfizmus, vagy a szalafizmus felé húznak. Azt is tudniuk kellett, hogy vannak-e a településen „demokrácia-bajnokok”.

Az ügynököknek az volt a feladatuk, hogy a települések közösségeiben található legkisebb repedéseket is keressék meg, vagyis gyűjtsenek össze minden szükséges információt ahhoz, hogy a kellő pillanatban könnyedén meg lehessen osztani, később meg leigázni az ottaniakat.

A terrorszervezet felépítésének tervrajzai
<br />
Forrás: Der SpiegelA terrorszervezet felépítésének tervrajzai
Forrás: Der Spiegel

Az ügynökök között voltak volt titkosszolgák, Aszad-ellenes felkelők, de egyszerű fiatalok is, akiknek pénzre volt szükségük vagy kalandra vágytak. A feladatuk így foglalható össze: megfigyelés, kémkedés, orvgyilkosság és túszejtés.

Bakr minden egyes tartomány hálózatának élére egy emírt képzelt el, aki a gyilkosságokat, túszejtéseket, a mesterlövészek munkáját, a kommunikációt és ezek titkosítását felügyeli. Bakr emellett tervében egy emírt állított az emírek ellenőrzésére is, és további embereket jelölt ki minden struktúra megfigyelésére azért, hogy megfelelő kontroll jöhessen létre.

Az anyag szerint Bakr nem teljesen saját gondolatait vetette papírra, ugyanis abból inspirálódott, amit Szaddám Husszein titkosszolgálatában tanult, illetve tapasztalt, ahol úgyszintén mindenkit megfigyeltek.


A történet kezdetei Irakban

Az inkább arab nacionalistának, mint iszlamistának jellemzett Hadzsi Bakr azután vált végérvényesen az amerikai megszálló rendszer ellenségévé, hogy 2003-ban Paul Bremer, az amerikai megszálló erők vezetője rendelettel felszámolta az iraki hadsereget. Ezzel az amerikai megszálló erők "megteremtették" a legképzettebb és intelligensebb ellenfeleiket a térségben.



Bakrt 2006 és 2008 között megjárta az Egyesült Államok iraki katonai börtöneit, és túlélte a 2010-ig tartó amerikai és iraki különleges egységek hajtóvadászatát is, amit a fellelhető iraki szélsőségesek és terroristák ellen indítottak.

Ez azonban a várhatónak éppen az ellenkezőjét jelentette az Iszlám Állam teoretikusának és körének: egy sokkal kisebb csoport dzsihádista felett kellett megszerezni az ellenőrzést, mint azt megelőzőleg.

2010-ben még nem tűnt lehetségesnek a jól szervezett és felfegyverzett iraki haderő legyőzése, azonban az ezt követő időszakban Szíriában polgárháború tört ki, amely az ország északi részében sikeresen felszámolta a rezsimet, és egy átláthatatlan, lázadócsoportokból és helyi tanácsokból álló, atomizált hatalmi rendszer, pontosabban a központi hatalom ellenőrzéstől mentesült térség jött létre. A volt titkosszolgák ebben a képlékeny környezetben látták meg a lehetőséget a hatalomra kerüléshez.

2010-ben Bakr és egy kisebb volt iraki titkosszolgálati tisztekből álló kör választotta meg a későbbi kalifát, Abu Bakr al-Bagdadit az ILIÁ emírjének. Úgy gondolták, hogy Bagdadi egy tanult vallási vezető, aki képes lesz a vallási oldalát megerősíteni a csoportnak.

Az anyag megállapítása szerint az Iszlám Állam gyors hatalomra jutása különböző magyarázatokat szült. Terrorizmusszakértők szerint az Iszlám Állam az al-Kaida egyik „kinövése”, kriminológusok szerint a szervezet egy maffia-szerű „vállalkozás”, amelyik profitot generál a működtetőinek, a társadalomtudósok szerint meg a "mártírrá válás" akarását, és azt a hitet emelik ki, miszerint az Iszlám Államnak szent küldetése van.


A terv végrehajtása

Az Iszlám Állam fedőszerveit, a Dawah irodákat 2013-ban nyitották Észak-Szíria városaiban, de azok akkoriban még csak ártatlan hittérítő irodáknak néztek ki. Szíriában ez időtájt megérkezett a „demokrácia”, mindenki azt nyithatott, amit csak akart, és ahol akarta. A lázadók még Aszad rezsimjével voltak elfoglalva.

Ahol elég sok embert meg tudott nyerni, a szervezet lezárt pár utcát, további épületekbe költözött be, majd felhúzta a fekete zászlót. Ahol ellenállást tapasztaltak, az Iszlám Állam visszavonulót fújt. Azért, hogy elkerülje a helyiek ellenállását, nem támadott meg senkit, viszont akcióba léptek a kémek, amelyek az „ellenséges egyének” meggyilkolását vitték véghez, anélkül, hogy az a szervezethez lett volna köthető.

Bakr és köre nagyon vigyázott arra, hogy kezdetben ne iraki harcosokat rendeljenek Szíriába, sőt a szíriai lázadók köréből sem használtak sok fegyverest. Ehelyett a külföldről érkező radikálisokat használták, akik legtöbben az iszlám világból, sokan meg a nyugati országokból jöttek.

A külföldiek meg tökéletes harcosoknak bizonyultak: nem ismertek senkit azokon kívül, akikkel közösen kiképezték őket, könnyen bevethetőek voltak, és szinte soha nem gyakoroltak kegyelmet. Valamint legtöbbjük tökéletesen lojális volt az új környezetben a vezetőkhöz.

Az idegen Iszlám Államért harcolók egyik ikonikus alakja, Abu Omar al-ShishaniAz idegen Iszlám Államért harcolók egyik ikonikus alakja, Abu Omar al-Shishani

2013-ra 2650-re lehetett tenni a számukat Aleppo tartományban, akik közül a legtöbben tunéziaiak voltak. Nagy számban voltak még Szaúd-Arábiából, valamint törökök, egyiptomiak, és jóval kevesebben csecsenek, európaiak és indonéziaiak.

Annak ellenére, hogy számbelileg nem voltak a szíriai lázadócsoportokhoz mérhetők, a lázadók nem foglalkoztak a dzsihádistákkal, félve attól, hogy egy új frontot nyitnak a hátországukban. Emellett a lázadók nem is tudták felmérni, hogy hány dzsihádistáról lehet szó, mert majdnem mindegyikük fekete maszkot viselt. Mivel gyorsan helyezték át őket egyik frontról a másikra, soha nem lehetett tudni, hogy ugyanazokról a harcosokról van-e szó, vagy egy másik harcoló csoportról. Eközben a beépült kémek lehetővé tették, hogy több településen átvegyék a hatalmat, vagy hogy védelmező erőként lépjenek fel azokban az esetekben, amikor egy csoporton belül az egyik fél konfliktusba került a másikkal.

Az Iszlám Állam egyik harcosaAz Iszlám Állam egyik harcosa


Ilyen volt Rakka átvétele

Rakkát, az Iszlám Állam mostani de facto fővárosát, 2013 márciusában „szabadították fel” a lázadók. Rögtön utána városi tanács alakult, valamint több tucat civil és érdekvédelmi szervezet.

Ekkor azonban Hadzsi Bakr tervei szerint munkához láttak a beépített emberek és eltüntettek mindenkit, aki potenciálisan alkalmas lehetett a vezetői szerepre. Először a városi tanács vezetője tűnt el, majd egy ismert író testvére, később egy civil aktivista.

Ahogy lassan eluralkodott a rettegés a városban, a fegyveresek több lázadócsoporttal szövetséget kötöttek, igazából kijátszva őket egymás ellen. A zavart öngyilkos merényletekkel növelték.

Az Iszlám Állam 2013 októberére hívott össze egy gyűlést a város civil vezetőivel, ahol úgy tűnt, hogy végre ki lehet egyezni a szervezettel. Két ember szólalt fel nyilvánosan a csoport ellen, az egyiket pár nap múlva meg is ölték. Miután szétküldték a képet a társainak, azok elhagyták a várost, Törökországba szöktek.

Rövid időn belül a 14 legnagyobb klán vezetője hűségesküt tett az Iszlám Állam akkori emírjének.

Az Iszlám Állam hasonlóképp vette át a hatalmat az általa uralt településeken, miközben az anyag állításai szerint Aszaddal is fenntartott egy nem hivatalos szövetséget. Eszerint Aszad számára legitimáló tényezőnek számított a terrorista szervezet, és előnyös is volt számára, hogy a lázadócsoportokat leköti, miközben az terrorcsoport számára előnyös volt a káosz és a lázadócsoportok gyengülése a szíriai kormányerők támadásainak köszönhetően, mert így képesek voltak betölteni az így keletkezett hatalmi űrt, és tovább terjeszkedhettek.



Az Aszad rezsimmel az iraki titkosszolgálat azután került nagyon közeli kapcsolatban, hogy Irak inváziója után Szíriában attól féltek, hogy az Aszad-rezsim fog következni. Azonban, ahogy megerősödött az Iszlám Állam, a szíriai kormányerők azon tagjaival is leszámolt, akik különböző stratégiai és taktikai ballépések következtében a hatókörükbe kerültek, és nem voltak eléggé felkészülve egy eredményes védekezésre.


Mi következhet?

Annak ellenére, hogy az Iszlám Állam előretörése egyszerre több fronton is (Kobane, Tikrit) megtorpanni látszik, a csoport hatalma állandósult, sőt a területeit is képes volt növelni, például Szíriában.

Az sem tiszta, hogy Abu Bakr al-Bagdadi, annak ellenére, hogy hivatalosan ő a kalifa, mennyi tényleges hatalmat birtokol a szervezetben. Az anyag készítőinek az információi szerint az al-Kaida egyik tagja, aki kapcsolatban állt a terrorcsoporttal, mindig a volt iraki titkosszolgák körével találkozott, és nem Bagdadival. Ez arra enged következtetni, hogy akkor a Hadzsi Bakrék klikkje volt a reális hatalmi centrum a szervezeten belül.

Az anyag készítői az igazi veszélyt abban látják, hogy egy síita-szunnita háború alakul ki, amelyik az állami szereplők fölé nő, és a vallási vonalak mentén megbonthatja az olyan államok egységét, mint Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein és Libanon. Ebben az esetben az Iszlám Állam sikeresen pályázhatja meg a szunniták képviseletét, és törhetne még fontosabb szerepre a térségben.

A teljes anyag itt érhető el.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS