Itt a románok szájízének jobban megfelelő brit dokfilm a bevándorlókról
F.J. 2015. március 12. 09:03, utolsó frissítés: 12:49Persze, hogy a BBC készítette. Ennek ellenére a hangsúly valahogy mégis megint a problémás bevándorlókra terelődött.
A parlamenti választások közeledtével újra a közbeszéd egyik neuralgikus pontjává vált a bevándorlók kérdése Nagy-Britanniában. Köztük is leginkább a kelet-európai bevándorlóké, akiket a közvélemény egy része a brit szociális rendszereken élősködő idegenként fog fel.
A több politikai párt által is felkarolt véleménnyel mára már nem nagyon mer senki radikálisan szembemenni, azonban több médiaorgánum és politikus, valamint érdekvédelmi szervezet is igyekszik ezt a képet árnyalni. A kérdéshez való viszonyulás akár döntő hatással is lehet arra, hogy ki alkothat többséget a parlamentben, de a kérdés hiszterizálása minden valószerűség szerint növelni fogja a Ukip és a Brit Nemzeti Párt (BNP) bevándorlóellenes pártok támogatottságát is.
A Channel 4 a Jönnek a románok című dokfilmsorozatával egyfajta ilyen képárnyalási igyekezetet tett, hogy megpróbálja közelebb hozni a nézőkhöz a bevándorlók motivációit, kínlódásait és az ottlétük alatti kiszolgáltatottságot. A sorozat azonban kiverte a biztosítékot a Nagy-Britanniában tartózkodó románoknál: úgy értelmezték, hogy túlságosan is a nehezen integrálódókra koncentrál, és kevésbé a sikertörténetekre.
A románok képviselői közel diplomáciai botrányig vitték a sorozat ügyét, azáltal, hogy a nagy-britanniai román konzulátus diplomatái mind a médiában, mind a diplomáciai csatornákon keresztül a közösség és a képviselet felháborodottságát kommunikálták.
A Jönnek a románok ezzel szemben pozitív kritikákat kapott a nagy brit baloldali lapoktól, mint például a The Guardiantól is, ahol az érzelmi szálakra hívták fel a figyelmet és a tragédiákra, amelyeket ezek az emberek a családjuk jobb megélhetése, vagy a személyi boldogulásuk érdekében el kell szenvedjenek.
A BBC Inside out című műsorában bemutatott dokumentumfilm a Channel 4-eshez viszonyítva sokkal kiegyensúlyozottabb, és jóval általánosabb, átfogóbb is. De éppen ezért sokkal kevésbé színesre is sikerült.
A BBC műsorában úgy közelítenek a kérdéshez, hogy a kép teljessége érdekében nem csak a romániaiakra koncentrálnak, hanem megjelennek a lettek, litvánok, lengyelek, bolgárok is. Ráadásul éppen romániai az egyetlen olyan személy is a sorozatban, aki bevándorlóként angolul tudó, képzett munkaerőt jelent: egy Kolozsváron fogorvosit végezett lány. A szebeni reptérről Smiley Acasă című számára száll fel a repülő, majd a műsor készítői végigkövetik a lányt, ahogy munkát keres.
Annak ellenére, hogy párszor úgy érzi, hogy amiatt utasítják vissza, mert romániai, végül négy hét alatt talál a szakmájának megfelelő állást.
A romániai kisebbség kapcsán bemutatják az Európaiak Pártjának vezetőjét Tommy Tomescut is, aki azért küzd, hogy a brit uniós tagsággal kapcsolatos referendumon uniós állampolgárokként a romániaiak is szavazhassanak. Tomescu amúgy szintén fogorvos, a műsor szerint sokat foglalkozik a frissen bevándoroltak integrációjának segítésével. Sőt, a BBC stábjával közösen egy Ukip gyűlésre is elmegy, ahol - meglehetősen erőtlen - vitába száll a párt egyik képviselőjével.
Az egyik műsorvezető a műsor további részében ellátogat azokra a településékre, ahol a statisztikák szerint nagy számban élnek bevándorlók. Ilyen például Boston vagy London Borough of Brent, ahol 50% feletti az EU-ban született bevándorlók aránya.
A műsor nem rejti véka alá azok létét sem, akik nem tudtak integrálódni, az utcán élnek, esetenként kéregetnek és legtöbben alkoholisták. Itt azonban a hangsúly azon van, hogy az utcán lévők nem mind románok, más kelet-európai és balti államok polgárait is bemutatják. Az egyik csoportot egyenesen akkor és ott fedezik fel: a bevándorlók, akik az egyik bekötőút nehezen megközelíthető aljára költöztek, románok ugyan, de majdnem mindenkinek van munkája. Az más kérdés, hogy lakása nincs, a drága bérlési költségek miatt.
A műsorban bemutatják azokat is, akik azon fáradoznak, hogy ezeknek az embereknek valamiféle segítséget nyújtsanak: ingyen hazautazást biztosítanak, tanácsadással szolgálnak, ha függőség alakult ki náluk.
A műsorban fontos szerep jut a szakértőknek és a kutatóknak, akik statisztikai adatokra hivatkozva osztják el azokat a tévhiteket, amelyek túldimenzionálnák a bevándorló népesség arányát a britekhez képest.
A talán legfrappánsabb kijelentést egy hajón teszi az egyik műsorvezető, miközben egy bolgár kórus énekel népviseletben.
„Ahhoz, hogy egy bolgár kórusban énekelj, nem kell bolgárnak lenned. Manapság meg ahhoz, hogy Nagy-Britanniában élj és dolgozz, nem kell britnek lenned” – mondja, miközben felhívja a figyelmet arra, hogy ehhez a kérdéshez higgadtan kellene viszonyulni, és racionálisan, hideg fejjel eldönteni, hogy mennyire kellene ez meghatározza azt, hogy kire adják a britek a 2016 májusában tartandó választásokon a voksukat.