2019. október 16. szerdaGál
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A pénz anyanyelven beszél! Az "Igen, tessék"-ről és nyelvi jogokról Budapesten

B. D. T. B. D. T. 2015. február 20. 13:26, utolsó frissítés: 13:29

Friss kutatási eredményekről és a kisebbségi magyar közösségek nyelvhasználatának aktuális helyzetéről számoltak be kutatók és civil jogvédő szolgálatok munkatársai egy közös konferencián, Budapesten, a Magyarság Házában.


Az esemény házigazdája a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, Kántor Zoltán volt, a Nyelv(használat) a gyakorlatban című szakmai fórumot Ferenc Viktória, az intézet munkatársa moderálta. A nyelvi jogok állapotát érdemes időről-időre feltérképezni, és egymástól is inspirálódni, hiszen gyakran csak a nyelvhasználat ösztönzésével válhat a papíron lévő jogból élő jog - hangsúlyozta Kántor Zoltán.

Kántor ZoltánKántor Zoltán


Toró Tibor, a Sapientia EMTE és a Bálványos Intézet kutatója egy februárban zárult kutatás első eredményeiről számolt be, amely a magyar nyelv használatát vizsgálta az erdélyi polgármesteri hivatalokban. 323, 20%-os magyar lakossági arányt elérő településre küldtek közérdekű adatigénylést, és azt próbálták vizsgálni, vannak-e a hivatalban magyar alkalmazottak, lehetséges-e magyar nyelven az ügyfélfogadás, vannak-e magyar űrlapok, feliratok, válaszolnak-e magyar beadványokra stb.

Inkább a két székelyföldi megyéből érkeztek válaszok, és a városokból nagyobb arányban kaptak adatokat, mint falvakból. A kutatást kvalitatív módszerekkel folytatják majd a helyszíneken.

A honlapokat is lokalizálták, amennyiben volt honlap, elemezték annak tartalmát, nyelvi minőségét. A vizsgált honlapok 44%-a csak román nyelven tartalmazott információkat. A két magyar többségű megyében vannak inkább jellemzően magyar verziói is a honlapoknak, ezen a téren az adatok alapján úgy tűnik, az számít döntő tényezőnek, hogy magyar többségű-e a helyi tanács, nem pedig a polgármester etnikuma. Reálisan összességében csupán egynegyedükön elérhető magyar tartalom is. Mindössze 4,8%-uknál találhatóak meg a nyomtatványok magyar nyelven letölthető formában.

A webes jelenlét egyébként még mindig nem prioritás sok polgármesteri hivatal számára: csak a települések felénél frissítik rendszeresen a honlapot, és 14% egyáltalán nem tölt fel frissítéseket. A tanácshatározatokat kevesen töltik fel magyarul is, és a napirend előzetes közlése is csak a közel színmagyar településeken történik meg magyar nyelven.

Ahol a magyarság aránya 50% alá csökkent, jellemzően a magyar tanácsosok nem szólalnak föl magyarul a tanácsüléseken. Magyar formanyomtatványok kapcsán az önkormányzatok 16%-a válaszolta azt, hogy léteznek ilyenek és elérhetők, 37% azt válaszolta, hogy nincsenek, de bármikor, ha valaki igényelné, készítenek. Összegzésként elmondható, hogy 2007 óta kevés előrelépés történt ezen a téren, pl. elenyészően kevés a hivatalokhoz magyar nyelvű beadvánnyal fordulók aránya.

Bethlendi András és Talpas Botond az Igen tessék! mozgalomról és a kolozsvári magyar nyelvhasználatról beszélt a budapesti közönségnek. Közel négyszáz olyan kolozsvári vállalkozás van már, amely magyar nyelven is kiszolgálja a vásárlóit, klienseit. Mivel a felmérések szerint a kolozsvári magyar vásárlók akár hajlandóak kicsit többet fizetni, ha anyanyelvükön kapnak kiszolgálást, az "üzleti alapú" nyelvhasználat-bővítés előtt további lehetőségek állnak: folyamatosan keresik az újabb cégeket, akik az Igen, tessék! matrica kiragasztásával jelzik, hogy magyar nyelven is lehet hozzájuk fordulni.

A mozgalom havilapja 18 ezer magyar háztartásba jut el Kolozsváron és Kisbácsban. Olvasóik között végzett reprezentatív felmérésükből kiderül, ez a csoport, akiknek fontosak a nyelvi jogok fogyasztóként, Románia-viszonylatban jó anyagi helyzetben van, 85% anyanyelvi szinten vagy jól beszél románul (tehát nem azért várna el anyanyelvű kiszolgálást, mert nem boldogul az állam nyelvén), és 92%-nak az is fontos lenne, hogy a hivatalokban használhassa anyanyelvét.

Zsigmond József, Botond Talpas, Bethlendi András, Toró Tibor és Ferenc Viktória.Zsigmond József, Botond Talpas, Bethlendi András, Toró Tibor és Ferenc Viktória.


A mozgalom háza táján az egyik utolsó felmérés leendő kolozsvári egyetemistákat célzott Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben, akikkel fókuszcsoportos beszélgetéseket vezettek nyelvhasználati, identitásbeli kérdésekről. Az Igen, tessék! példaként szolgálhat más régióknak, érdemes megfontolni más külhoni magyar közösségekben is az átírt közmondás tanulságát, miszerint "a pénz anyanyelven beszél" - hangzott el a bemutatón.

Zsigmond József a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat által felvállalt feladatokat vázolta, illetve a háromszéki hivatali anyanyelvhasználatról beszélt. Minden erdélyi megyében jelen vannak, feladataik közé a monitoring, a figyelemfelkeltés, jogorvoslat tartozik, több mint kétezer címre juttatják el hírlevelüket, melyben a jogsértésekről számolnak be, és az amerikai külügy is jelezte, hogy használni fogja ezeket országjelentéseiben.

Egyik legutóbbi konkrét esetük a börtönökben uralkodó állapotokra világít rá: olyan büntetésvégrehajtó intézetekben is, ahol a raboknak közel fele magyar, nincs semmilyen anyanyelvhasználati joguk, és az a fogoly, aki emiatt panaszt tett, megtorlást kapott. Az oktatás területén egy próbaérettségiző jelezte, hogy a vizsga előtt a tájékoztatót a kamerás felvételről és személyiségi jogaik tiszteletben tartásáról csak románul olvasták fel. Magyar anyanyelvű romák körében pedig olyan kérdőíves felmérést végeztek román kérdezőbiztosok, hogy a kérdőív kizárólag románul volt, az alanyok pedig nem tudtak románul.

A jogvédő szolgálat megkereste a bankokat is, talán ennek is köszönhetően Romániában négy bank készpénzfelvevő automatáinak van most már magyar menüje is. Multikat is megkerestek, és a sepsiszentgyörgyi Lidl esetében pozitív változást tudtak elérni, ugyanis alig pár hét alatt mindent kétnyelvűsítettek a szupermarketben.

21 közintézményben végeztek felmérést Kovászna megyében, ebből csak egyetlen esetében érvényesült a teljes kétnyelvűség (a közegészségügyi hivatalban). Sok intézményvezető nincs is tisztában azzal, hogy mire kötelezi vagy mire ad lehetőséget a törvény, sokan a sajtótájékoztatókat is csak románul tartják – mondta.

Csernicskó István és Tóth Enikő a II. Rákóczi Ferenc főiskola Hodinka Antal Intézete részéről az ukrán nyelvtörvény gyakorlati alkalmazásának helyzetéről számoltak be Kárpátalján. Az ukrán nyelvtörvény ugyanis, bár kevesen tudják, még érvényben van, és 18 nyelv beszélőinek biztosít széleskörű jogokat: 10%-os aránynál bizonyos rendelkezések kötelezőek, van, aminek bevezetéséről a helyi önkormányzatok dönthetnek, illetve a harmadik kategóriába azok a jogok tartoznak, melyekkel a polgár a saját választása alapján élhet (pl. hogy a nevét a személyi igazolványában magyarul, ékezetekkel szeretné-e viszontlátni).

A kutatók vizsgálták, hogy a törvény alkalmazásának elsődleges feltétele, a jogharmonizáció teljesült-e: 33 jogi dokumentum közül 24-et módosítottak a nyelvtörvénynek megfelelően, kettőt nem módosítottak arra hivatkozva, hogy tartalma megegyezik a korábbi verzióval, a többi esetében viszont felemás megoldásokra került sor (pl. a születési anyakönyvi kivonat esetében a polgár nem kérheti, hogy magyarul írják a nevét), vagy a jogharmonizáció elmaradt.

Vizsgálták a földrajzi nevek feltüntetését is a településeken, és azt találták, hogy ahol van két- vagy többnyelvű helységnévtábla, az korábban is megvolt, illetve a vasútállomásokon, megyehatárokon hiányoznak ezek a táblák, legföljebb angolul szerepel az ukrán mellett.

A hivatali ügyintézés terén 73 kárpátaljai települést érint a rendelkezés, melyből 69 falu (ezekben éri el a magyarság aránya a 10%-ot). Telefonos felmérés során negyven önkormányzatot értek el, azt tesztelve, lehet-e magyar nyelven hozzájuk fordulni tájékoztatásért, ahogyan a törvény erre kötelezné ezeket a hivatalokat. Csak 27 önkormányzat válaszolta azt, hogy lehet magyar beadvánnyal fordulni hozzájuk.

Beretka Katinka, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja a (kissé szerencsétlenül elnevezett) nyelv(rend)őrség kezdeményezésről és az ennek keretében végzett, most zárult terepkutatás tapasztalatairól számolt be. Nevével ellentétben a nyelv(rend)őrség nem büntet, nincs mandátuma bírságolni. Mivel a szerb közvélemény nagyon rosszul fogadta ezt a megnevezést, a továbbiakban a „rend” szó zárójelbe téve, mintegy idézőjelesen fog szerepelni a név – mondta el Beretka.

Nyelvi jogvédő iroda létrehozására kaptak támogatást a Bethlen Gábor Alaptól, első feladat az volt, hogy egy nyelvhasználati helyzetképet kapjanak Szerbiában. 271 települést járt végig két fiatal, egyszerű polgárként, volt egy előre meghatározott forgatókönyv, hogy mit kérdeznek, milyen okmányokat szeretnének stb., ugyanakkor megfigyelték, hogy vannak-e az intézményeken külső névtáblák, magyar űrlapok, belső tájékoztatók. Ahol lehetett, fotóztak is.

A helységnévtáblák kapcsán nagyon kaotikus helyzetet tapasztaltak. Még ott is, ahol ki van téve a magyar településnév, az sok esetben a szerb név átírása magyar helyesírással; az intézménynevek feltüntetésénél is gyakoriak a rossz fordítások, vagy a részleges, helytelen megnevezések. Egyedüli intézmény a kincstár volt, amelynek minden településen helyesen tüntették föl a magyar nevét. A kutatás a napokban zárult le a weboldalak felmérésével, készül majd egy dokumentáció és egy honlap tavaszra. Terveik közt szerepel, hogy fordítási segítséget, tanácsadást nyújtanak majd az önkormányzatoknak.

Tóth Károly, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója néhány szempontot vázolt a kétnyelvűség és jogérvényesítés a szlovákiai gyakorlatban témához. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom igyekezett bevinni a köztudatba a kétnyelvűség kérdését, akcióik voltak, matricákat ragasztottak vagy éppen bemondták magyarul is a vonatok érkezését, közben pedig a háttérben szakmai munka is kezdődött - a Jogsegélyszolgálat működéséről kötet is készült (ennek honlapján be lehet jelenteni a jogsértéseket, tájékozódni lehet az anyanyelvhasználatról, törvényszövegek olvashatóak magyarul stb.) Kidolgozták a kisebbségek jogállásáról szóló törvény tervezetét is, amelyet főleg szlovák fórumokon igyekeznek tematizálni.

Tóth Károly elmondta, a vasút a szlovák államiság fontos kifejezője volt már Csehszlovákia megalakulásától, ez volt az első intézmény, amelyet „csehszlovákosítottak”, ezért nem lehetett kemény munka árán sem áttörést elérni, hogy a kétnyelvűség érvényesüljön az állomásokon. 1918 után még kompakt magyar tömb élt Dél-Szlovákiában, amellyel az új állam kormánya nem tudott kommunikálni, csak magyarul, ám ahogy a deportálások, lakosságcsere, asszimiláció következtében ez a helyzet fokozatosan megváltozott, és ahogyan nőtt a szlovák nyelvtudás a térségben, az anyanyelvhasználati jogok csökkentek. Ma már a magyaroknak is kvázi teher a kisebbségi nyelvhasználat a hivatalokban.

Konklúzió: növelni kell a magyar nyelv presztízsét Dél-Szlovákiában, hogy ne váljon konyhanyelvvé; erre az egyik megoldás az lehet, hogy segítik a vállalkozókat, hivatalokat a kétnyelvűsítésben.

fotók: Nemzetpolitikai Kutatóintézet Facebook-oldalafotók: Nemzetpolitikai Kutatóintézet Facebook-oldala


Horony Ákos jogász a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala részéről a szlovákiai hivatali magyar nyelvhasználat helyzetét vázolta a 2010-2014 között végzett felmérések tükrében. Az államnyelvtörvényt „kiegyenlíteni” hivatott kisebbségi nyelvhasználati törvény többek között előírja Szlovákiában, hogy kétévente felmérést kell végezni a magyar nyelv használatáról is, az első ilyen kormányhivatali jelentés 2012-ben készült 512 magyarlakta település hivatalaiban.

Emellett civil szervezet (a Pro Civis) és a Most-Híd is készített felméréseket. A törvény szerint kötelező lenne a magyarlakta településeken a kétnyelvű helységnévtábla, magyar nyelvű tájékoztatás, közokiratok kiadása, ezek elmaradásáért bírság járna, ám mindeddig ezt nem alkalmazták – hívta fel a figyelmet. A tavalyi kormányhivatali felmérés például megállapította, a helységnévtáblát csak 94%-a tette ki az érintett településeknek, kétnyelvű űrlapot csak 52% biztosít, és magyarul csak 96%-uk ad tájékoztatást. A Most-Híd felméréséből pedig az derült ki, a települések 18,5%-a esetében vagy a helységnévtábla, vagy a hivatal épületéről a magyar felirat hiányzik. Tavaly a kormányhivatal jelentése szerint összesen négy magyar beadvány érkezett a hivatalokba (Dunaszerdahelyen), ezekre válaszoltak a hatóságok. Beszédes, hogy senki nem igényelt magyar nyelvű űrlapokat a hivatali ügyintézésben.

A konferencia zárásaként Fodor János történész, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem doktorandusza megnyitotta azt a kiállítást, amely korábban a kolozsvári főtéren volt látható, és amely korabeli képeslapokon, újsághirdetéseken, fotókon, színházi plakátokon keresztül a város többnyelvűségének különböző korszakait illusztrálja. Amiről nem szól a kiállítás, de történelmileg visszakövethető és jó tudni, hogy különböző korszakokban valamilyen mértékben mindig volt többnyelvűség a városban, de mindig volt egy domináns nyelv – magyarázta Fodor János. A fejedelemség korában a magyar, a Habsburg-időszakban a német és a latin volt a hivatali ügyintézésben használt nyelv, a reformkorban egymással rivalizált a magyar és a német, a levert 48-as forradalomtól a kiegyezésig ismét a német vált uralkodóvá, utána a magyar nyelvet hozták pozícióba.

A két világháború közti időszakból maradt fönn a leggazdagabb képeslapgyűjtemény, a város akkor válik kétnyelvűvé (román-magyar), legalábbis az első években. Korábban a román nyelv leginkább a magánszférában, mondjuk a magyar nyelvű képeslapok hátára írt román üzenetben lehetett jelen. 1945 után Romániában ambivalensen viszonyultak a román hatóságok a kétnyelvűséghez, és Kolozsváron, amely nem volt része a kétnyelvű Maros-Magyar Autonóm Tartománynak, a hivatali nyelvhasználatból kikopott a magyar nyelv. A nacionálkommunizmus évei után egy rövid időszakban a magyar közösség még reménykedett a nyelvi jogok érvényesülésének lehetőségében, de ezeket a reményeket az új évezred elejéig tartó „Funar-korszak” drasztikusan cáfolta.

Az Igen, tessék! mozgalom Kincses többnyelvűség című kiállításának a tavalyi holokauszt-emlékévre is készült néhány pannója, az utolsó darabon pedig „a dolgok mai állása”, a kétnyelvű kiszolgálás lehetőségét jelző zöld matricás bolti ajtó is látható. A kiállítás két hétig tekinthető meg a budapesti Magyarság házában (a budai Várban), utána pedig Bukarest látja vendégül.

<i>a szerző felvétele</i>a szerző felvétele

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS