2019. október 20. vasárnapVendel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Miből táplálkozik a hirtelen jött Putyin-imádat?

F.J. 2015. február 16. 16:58, utolsó frissítés: 20:47

Az orosz elnök egyre népszerűbb otthon és a világban is. Mitől vált wannabe diktátorok és véleményformálók kedvencévé?


Annak ellenére, hogy a nyugati és a romániai fősodratú média egészen nagy hányada szemében Vlagyimir Vlagymirovics Putyin orosz elnök maga a gonosz, egyre gyakrabban hallhatunk olyan véleményeket és olvashatunk olyan cikkeket, amelyek Putyint pozitív fényben mutatják be.

Mit jelent Putyin a wannabe diktátorok, és mit a véleményformálók, véleményalkotók számára?

Putyin és az egységes Ukrajna-doktrína

Putyin 2008-as grúziai kalandja – amikor Grúziából kiszakított két „autonóm” régiót, Dél-Oszétiát és Abháziát – nem váltott ki akkora világszintű felhördülést, mint az Ukrajna elleni fokozatos lépések, amelyek egyrészt a Krím-félsziget megszerzésével, másrészt Kelet-Ukrajna szakadárjainak a támogatásával jártak. Úgy tűnik, hogy végül Kelet-Ukrajnában is egy vagy két autonóm terület fog létrejönni. Emellett több tízezren haltak meg a térségben, sokan úgy, hogy civilként nem volt sok közük az egyik vagy a másik oldalhoz.


Egyes elemzők azért is tartják valószerűnek a kelet-ukrajnai autonómia forgatókönyvét, mert Putyinnak számolnia kell azzal, hogy ha Kelet-Ukrajna netán függetlenné válik, akkor teljesen elveszítheti befolyását Ukrajnában, ami amúgy is csökkent a Krím-félsziget oroszbarát szavazóinak az ukrajnai választók közüli eltűnésével. Moszkva viselkedése is erre enged következtetni: többször is elutasította az Orosz Föderációhoz való csatlakozást sürgető szakadár vezetőket, referendumokat, stb.

Putyin 2008-banPutyin 2008-ban

Putyin láthatóan az orosz hatalmi periféria letöredezése ellen küzd, nem számolva áldozatokkal, nemzetközi véleménnyel, vagy a rezsimje külföldi megítélésével.

Azonban Putyin tevékenységének az elítélése nem általános, sőt, egyre többen vannak nyugaton, de a harmadik világban is olyanok, akik valamiféle megváltót látnak benne.

Putyin Egyiptomban: a példakép


Abdel-Fattáh al-Szíszi egyiptomi elnök fogadta a múlt héten Putyint Kairóban, ahol a lehető legpozitívabban nyilatkozott az állami média, de maga al-Szíszi is az orosz elnökről.

Putyin és al-SzísziPutyin és al-Szíszi

Al-Szíszi, miközben felmutatta az Amerikai Egyesült Államoknak, hogy nincs egyedül, pontosabban, hogy nem lenne könnyen elszigetelhető, mindent megtett, hogy kihangsúlyozódjon a közöttük lévő hasonlóságok sora.

A demokratikusság szempontjából megkérdőjelezhető módon hatalomra kerülő al-Szíszi egy volt tábornok, Putyintól dísz-Kalasnyikovot kapott, miközben az Al-Ahram napilapban, amely a rezsim hivatalos szócsövének számít, ezer szavas cikkben áradoztak az orosz elnökről, emeli ki Christian Caryl a Foreign Policyben megjelent cikkében.

Az Al-Ahram cikkében végigkövetik Putyin karrierjét, aki egy szovjet titkosszolgálati ügynökből lett az orosz nemzeti büszkeség visszaállítója és a hatalmi érdek hatékony védelmezője. A cikkben megjelenő Putyin-képpel nem nehéz párhuzamba állítani al-Szíszi karrierjét, aki úgyszintén a hadsereg titkosszolgálatában kezdte, s lett később Egyiptom elnökévé. Erin Cunningham a Washington Postban megjelent tudósítása szerint al-Szíszi azt szerette volna ezzel sugallni, hogy Putyin nyomdokaiban halad: egy erőskezű férfi, aki rendet teremt, és van mersze szembemenni a nyugattal.


A Foreign Policy cikkében egy sor más, hasonlóan „szerelembe esett férfi és nő” is megjelenik, mint például Recep Tayyip Erdoğan török elnök, Nicolas Maduro venezuelai elnök, Cristina Fernández de Kirchner argentin elnök vagy éppen Orbán Viktor magyar miniszterelnök.

A putyini modell

A putyini modell nemcsak az eredményei - területszerzés - miatt népszerű, esetleg Putyin személyi kultusza miatt. Ennek a modellnek a követése röviden összefoglalva azt jelentené, hogy befele le kell építeni a demokratikus intézményeket azért, hogy egy nacionalista autokrácia valósulhasson meg, amely vallásosságban és úgynevezett „konzervatív értékekben” gyökerezik, állapítja meg Caryl.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök érdekes módon szerinte nemcsak a putyini modell követésével érdemelte ki a populista vezetők közé való besorolást, hanem azért is, mert arra az „illiberális demokráciára” utalt híressé vált tusványosi beszédében, amelyik – többek között – éppen a putyini Oroszországot jelöli meg példájául. Caryl meglátása szerint Orbán ezalatt valamiféle puha autokráciát értett, amelyet többségi konszenzussal lehet fenntartani.

De nem csak diktatúrákban, autokráciákban és olajköztársaságokban népszerű Putyin, hanem úgy általában az európai radikális bal és szélsőjobb, valamint a nacionalista politikusok egy része is követendő példát lát benne.

Így a brit Nigel Farage Ukip-elnök, a skót függetlenségpárti Alex Salmond, a francia szélsőjobboldali Marine Le Pen is kifejezte az orosz elnökkel szembeni szimpátiáját. Nem kevésbé pozitívan értékeli Putyint Alekszisz Ciprász görög miniszterelnök, az éppen hatalomra került radikális baloldali Sziriza vezetője, de dicsőítették amerikai homofób konzervatívok, liberális egyetemi professzorok és lecsúszott hollywoodi csillagok is.

Mi Putyin titka? Mi a Putyin-imádók gyengesége?

A Foreign Policyban megjelent cikk szerint Putyin titka az Amerika-ellenesség.

„Ha utálod Amerikát és nemzetközi kapcsolatokban megnyilvánuló dominanciáját, valamint azt, ami ezzel jár (gazdasági liberalizmus, melegjogok, liberális demokrácia), akkor valószínű, hogy tetszeni fog a Kremlinben székelő vezető. Kínai Kommunista Párt? Túl unalmas. Iráni ajatollahok? Túl vallásos. Venezuela, Fehéroroszország, Szudán? Nem vehető komolyan. Ezekkel szemben Putyin Oroszországa nagy, gonosz, és erősen fel van fegyverkezve – valamint szépen van fűszerezve egy kis popkultúrával, és egy jó adag rasszista felhanggal. Mit lehet ebben nem szeretni?” – teszi fel a kérdést Caryl.


Putyin mindezek mellett szeret józan államférfit játszani, de nem csak: bőrdzsekiben motorozik, meztelen felsőtesttel játszik a delfinekkel, tigriseket simogat, stb.

„Ő egy rosszfiú, aki akár azt is megengedheti magának, hogy kifejezze a gúnyos véleményét Hillary Clintonról, mint női politikusról, és akár a nők ellen elkövetett erőszakkal is viccelhet. Szomorú tény ez az emberi pszichológiával kapcsolatban, de elég sokan vannak olyanok, akik az ilyen megnyilvánulásokat valamilyen mértékben macsónak látják” – állapítja meg a cikk szerzője.

Caryl meglátásában Putyin felvállalt rosszfiús, háborúra készséget sugalló attitűdjei nem valamilyen viselkedés mellékes megnyilvánulásai, hanem egy gondosan megtervezett stratégia részei, amely az ellenfelek megfélemlítését célozza. A cél az - akárcsak Caryl meglátásában az Iszlám Állam lefejezős videóiban -, hogy elrettentse az ellenfeleket, és megszédítse az erre fogékonyakat.

Forrás: Foreign Policy, Washington Post

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS