2019. június 25. keddVilmos
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kárpátalján béke van, de mindenki a háborúról beszél

Sipos Zoltán 2014. október 15. 13:28, utolsó frissítés: 13:28

Ha épp nem az elcserélt halottakról szóló rémtörténetek keringenek, akkor a katasztrofális gazdasági helyzet a téma.


Időutazás – mondom röviden, ha valaki megkérdi, milyen az élet Beregszászban.

A kárpátaljai mezővárosban eltöltött két nap legmeghatározóbb élménye az volt, amikor kiléptem a főiskola kapuján, arra a sétálóutcára, ami Beregszász központjának számít: sehol egy teremtett lélek, az utcán sötét, és minden zárva.

Pedig nem volt késő este: 7 óra lehetett. És a kontraszt azért is volt meghökkentő, mert kora délután érkeztünk Beregszászba, ami akkor egy kis, barátságos mezőváros volt, melyben pezsgett az élet. Érkezésünk után azonban rohannom kellett interjúzni, így nem volt idő körülnézni – a beszélgetések után készültem vacsorázni.

Vendéglő azonban sehol, sőt, a kocsmák és kávézók ajtaján is le voltak húzva a redőnyök. Végül egy, a központtól pár száz méterre levő, erdélyi mércével is kifejezetten késdobálónak számító helyen sikerült leülni: nem túl esztétikus csempe, ragadós fa lambéria, kétes tisztaságú abroszok, miközben a tévéből valami román (!) zeneadó bömbölt.


A Beregszász központjában található sétálóutca A Beregszász központjában található sétálóutca


A háború állandó beszédtéma

Mivel a lokál kong az ürességtől, a felszolgálók a szakácsnéval együtt a szomszédos asztalnál pletykálnak, magyarul. Nem kell sokat kérdezgetni őket, rögtön előkerül a keleten zajló háború, a valóság magvai keverednek a fikcióval, gyermekeiket sirató, a bánattól megbolonduló özvegyekről, beazonosíthatatlan maradványokat tartalmazó és ezért elcserélt koporsókról, már eltemetett, majd hirtelen mégis felbukkanó fiúkról mesélnek.

>> Kárpátaljai sorozatunk első része, a Brenzovics László KMKSZ-elnökkel készült interjú itt olvasható >>

Kárpátalja azonban egyelőre kimaradt a háborúból: itt csak a gazdasági nehézségekkel kell nap mind nap megküzdeni. Sosem volt ez gazdag vidék, de mióta Keleten kitört a konfliktus, látványosan meggyengült a hrivnya. Az amúgy is kicsi fizetések feleannyit érnek – lehet kihámozni a szavaikból. A beregszásziaknak nincsen pénzük, ráadásul épp fizetésnap előtt vagyunk: emiatt nincsen senki sem az utcán, sem pedig a kocsmákban.

A gyenge hrivnyának azonban a Kárpátaljára látogatók szempontjából előnye is van: nagyon olcsó minden – két személy bőséges ebédje vendéglőben mintegy tíz eurónak megfelelő hrivnyába kerül. Jóval olcsóbb az üzemanyag is, és minden bizonnyal Kárpátaljára sok magyarországi jár bevásárolni: kiutazáskor a határon feltűnően sok volt körülöttünk az alaposan megpakolt autó.


Kilencvenes évek-hangulat

Ukrajnába már a beutazás is tisztára kilencvenes évek-hangulat: a hosszú, kínosan lassan araszoló kocsisorban bőven van idő nosztalgiázni. Az autókat kinyitják, végigkopogtatják, az alvázszámot ellenőrzik, nyilatkozni kell arról, hogy mennyi üzemanyag van a tankban, hova, mennyi időre és miért utazunk. Az ukrán határőrök mindennek ellenére nem barátságtalanok – uniós állampolgárként mi szoktunk el attól, hogy mi is az a határátkelés.



galeria_16894.JPG
Balra a Majdanon elesettek fotói, középen a kelet-ukrajnai harcok beregszászi áldozatai, jobbra egy nyílászáró-reklám
galeria_16895.JPG
Sokan elidőznek a katonák fotói előtt
galeria_16896.JPG
A piac mellett várakozik egy anyuka kisgyermekével
galeria_16897.JPG
Beregszászi utcakép, a központ közelében
galeria_16898.JPG
galeria_16899.JPG
Valamikor gyönyörű, mára romos épületek mindenhol


Beregszász a magyar határtól alig tíz kilométerre fekszik: toldozott-foldozott, keskeny úton lehet ide bedöcögni, huszonéves Zsigulik és Moszkvicsok között. A magyar többségű mezőváros a kárpátaljai magyarok egyik legfontosabb gazdasági központja – a környező, szintén magyar többségű falvakból szombatonként ide járnak be piacozni.

Ugyanitt található a kárpátaljai magyarok egyedüli magyar nyelvű felsőoktatási intézménye – a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola impozáns, magyarországi támogatásokból szépen felújított épülete uralja a Beregszász központjának számító kis sétálóutcát.


Az áldozatokat mindenki ismeri

A sétálóutca egyik végében kis tér: az egyik beugróban három fiatal katona képe – ők a beregszászi áldozatai a háborúnak (riportunk október elején készült, azóta az áldozatok száma növekedhetett – szerk. megj.). Körülöttük mindenhol gyertyák és virágok, a helybéliek pedig jártukban-keltükben gyakran megállnak, hosszasan nézik a hevenyészett emlékművet.

A piac nagy része nagyon hasonlít ahhoz, amit mi A piac nagy része nagyon hasonlít ahhoz, amit mi "oroszpiacnak" nevezünk


A helyiek számára már azért is megrázó az, hogy a keleti megyékben zajló konfliktus beregszászi áldozatokat is követelt, mert a fiúkat, a szüleiket mindenki ismeri. Ketten magyar származásúak, sőt, az egyik fiatal a főiskolára járt – meséli Darcsi Karolina politológus, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének politikai és kommunikációs titkára.

A kárpátaljai magyarok helyzete azért különleges akár az erdélyi, akár a felvidéki magyarsághoz képest, mert a 45 milliós országban a 150 ezres közösség eltörpül a többség és más ukrajnai kisebbségek, például az oroszok mellett.


A magyarok mindenből megpróbálnak kimaradni

Éppen ezért akármilyen kisebbségpolitikai intézkedést hoz az ukrán államvezetés, az nem a kárpátaljai magyarság mellett vagy ellen van. Általában az országban élő legnagyobb kisebbség, az oroszok ellen irányulnak az intézkedések, ők azok, akik az ukrán nemzetállami kereteket megpróbálják szétfeszíteni.

„Mi mindig csak elszenvedői vagyunk ezeknek az intézkedéseknek. Vagy néha, ha az intézkedéseknek van valamilyen pozitív hozadéka a kárpátaljai magyarság számára, akkor megpróbálunk rácsatlakozni azokra” – magyarázza Darcsi.

Az ukrajnai magyarság ezen speciális helyzetéből fakad, hogy bár végig szolidárisak voltak az ukrán társadalommal, mind a kijevi tüntetésekből, mind pedig a Kelet-Ukrajnában zajló konfliktusból megpróbálnak kimaradni.


A nyugatosodni próbáló ukránokkal tartanak

Persze nem zárható ki, hogy a Majdanra kivonult tüntetők között voltak magyarok is, azonban sem a magyar politikai szervezetek, sem pedig az egyházak vagy a civil szféra nem csatlakozott ezekhez a megmozdulásokhoz.

A kulturális élet nem túl pörgősA kulturális élet nem túl pörgős


„Egyetértünk ugyanakkor a kijevi főtérre kivonuló ukrán középosztállyal és az ukrán társadalomnak azokkal a rétegeivel, akik meg szeretnék szüntetni a korrupciót, és letennék a jogállamiság alapjait. Kisebbségi népcsoportként nekünk érdekünk, hogy Ukrajnában a kisebbségek jogait megfelelően, európai módon deklarálják és tiszteletben tartsák” – tette hozzá a politológus.


Álhírek keltik a hangulatot

Az utóbbi időben számos hír jelent meg arról, hogy kárpátaljai magyar fiatalokat kényszersoroznak, majd a frontra küldenek. Sokszor olvashattuk azt is, hogy kelet-ukrajnai menekültek lepik el Kárpátalját. Ezen hírekben azonban nagyon kevés az igazság.

Valóban vannak Kárpátalján kelet-ukrajnai menekültek, azonban távolról sem akkora számban, hogy ez látványos legyen, vagy a helyi közösségekre különösebb nyomást gyakoroljon – tudjuk meg. Az iskolákban, tornatermekben elszállásolt menekültek egy része azonnal hazatért, amint a helyzet azt lehetővé tette.

Másik részük – főként a módosabbak – házat vásároltak a kárpátaljai falvakban. Az ő letelepedésük ellen azonban senkinek nincsen kifogása, és különben is, számuk nem akkora, hogy felborítsák az etnikai egyensúlyt.


Elsősorban a tartalékosokat mozgósítják

A mozgósítások valóban zajlanak, azonban elsősorban a tartalékosokat mozgósítják. Azokat, akik korábban – akár a szovjet időkben – a sima sorkatonaság után leszerződtek a hadsereggel, és valamilyen magasabb kiképzést kaptak.

Darcsi Karolina szerint a 90-es években sokan kötöttek ilyen szerződést a hadsereggel. Akkoriban két év volt a kötelező szolgálati idő, és ezután lehetett jelentkezni további három hónapra tiszti kiképzésre.



galeria_16910.JPG
galeria_16911.JPG
galeria_16912.JPG
Szombat délelőtt felpezsdül a város: piac van
galeria_16913.JPG
Az árusok különösebben nem örülnek annak, hogy fotózunk
galeria_16914.JPG
A piac nagy részének hangulata is olyan, mint akármelyik "oroszpiacon"
galeria_16915.JPG


Mivel munkalehetőség amúgy sem volt, és tartalékosként valamivel több nyugdíjra lehetett számítani, sokan bevállalták ezt a kiképzést, mondja a politológus. Annál is inkább vonzó volt ez az opció, mert akkoriban nehezen lehetett elképzelni, hogy Ukrajnában háborús helyzet lesz.

Jelenleg civilek önként jelentkezhetnek, azonban őket nem mozgósítják. Egyedül az ukrán hadseregben szerződéses alkalmazottként szolgáló katonák, illetve a korábban említett szerződésesek vannak mozgósítva jelenleg, és őket sem vezénylik feltétlenül a frontra.

Nyilván ezek között a katonák között magyarok is vannak – így Darcsi, aki szerint általában a magyarországi Jobbikhoz közel álló, oroszbarát aktivisták publikálják a közösségi oldalakon a nagy számban frontra vezényelt kárpátaljai magyar fiatalokról szóló álhíreket.


Példás együttélés

A kárpátaljai magyarok túlnyomó többsége azonban elutasítja a nacionalista uszítást. Ottjártunkkor apró, de annál sokatmondóbb jelek utaltak arra, hogy Beregszászon a magyarok és a ruszinok békésen élnek együtt. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületén óriási magyar zászló lobog; a magyar zászló a polgármesteri hivatal homlokzatán is ott van, az ukrán és az Európai Uniós zászló mellett.

Hatalmas magyar zászló lobog a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületén, és ez úgy tűnik, senkit nem zavarHatalmas magyar zászló lobog a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületén, és ez úgy tűnik, senkit nem zavar


Bármelyik boltban vagy kávézóban lehet magyarul beszélni – legfeljebb zavart mosollyal adják az ember tudtára, hogy nem egészen értik, mit kér. És gyakran látni magyar feliratokat – igaz, a nyelvi tájkép azért túlnyomórészt ukrán.


Szép együttélés magyarok és ruszinok között

Kárpátalján különleges szimbiózisban élnek a magyarok és a ruszinok – mesélik azok a hívek, akik a vasárnapi mise után a templom udvarán várják, hogy a gyermekeik megunják a játszást.

Nehéz röviden elmagyarázni, kik is a ruszinok: ők ugyan az ukránhoz hasonló nyelvet beszélnek, azonban nincsen egységes álláspont arról, hogy nyelvük az ukrán nyelv egy tájszólása, vagy pedig önálló nyelv.

Népszámlálásokon sokáig ukránként tartották őket nyilván, azonban identitásuk elsősorban kárpátaljai, saját hagyományaik és szokásaik vannak, gyakran kinézik a Kárpátokon túlról érkezett ukránokat.

A ruszinok számára meghatározó, hogy a Kárpát-medencében, a magyarokkal együtt nőttek fel, közösek a hagyományaik, az idősebbek magyar iskolába jártak, sokan a mai napig el tudnak szavalni magyar verseket – így az egyik anyuka.


Mindenki előszedi a magyar gyökereit

A könnyített honosítás bevezetése felmelegítette a magyarok iránti érzelmeket. Mivel Kárpátalja az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, és a ruszinok közül is sokan beszélnek valamilyen szinten magyarul, ezért sokan folyamodnak állampolgárságért.

„A ruszinok azt tapasztalhatják, hogy a magyar állam gondoskodik a magyarokról és róluk is azzal, hogy megadja az útlevelet. Ez hálaérzetet kelt és elfogadást. Érzékelhető az a tendencia, hogy mostanában egyre népszerűbbek a magyar iskolák, és ez is mutatja ezt a nyitottságot” – ecseteli a fiatal nő.


Nem illik rákérdezni

A kettős állampolgárságot Ukrajnában a törvény tiltja, mely törvényt azonban nem alkalmazzák, így nem tudni, hogy ez törvényes vagy törvénytelen – tudjuk meg Bárdos Istvántól. A nagycsaládos tanár szerint éppen ezért Kárpátalján még baráti társaságban sem igazán beszédtéma a magyar állampolgárság felvétele, ezt nem illik megkérdezni.

Nincsenek erről statisztikák, ugyanakkor viszont a korábbinál több a magyar rendszámos autó Beregszászon. Sok ilyen autóban helyi arcok ülnek – mondja Bárdos, aki hozzáteszi: mivel ez egy kényes téma, legfeljebb csak sejteni lehet, hogy ki az, aki a kárpátaljai magyarok közül felvette az állampolgárságot.

Kárpátaljai sorozatunk harmadik részében egy, a frontról épp hazatért magyar hivatásos katona mesél a harcokról.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS