2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nem valószínű, hogy a függetlenség mellett voksolnak a skótok

2014. augusztus 18. 15:20, utolsó frissítés: 16:20

Az unióból való kiválás annyi problémával járna, hogy egyszerűen nem éri meg. Az elszakadást a skót választók 54 százaléka ellenzi.


Egy hónap múlva, szeptember 18-án dönti el Skócia lakossága, hogy szűkebb hazája a 307 éves brit unió tagja maradjon-e, vagy független országgá váljék.

A Skót Nemzeti Párt (SNP) vezette kormány igyekezett megfelelő történelmi hátteret találni a népszavazás időzítéséhez. Az idén volt ugyanis a hétszázadik évfordulója az 1314 júniusában, Bannockburn mezején megvívott csatának, amelyben Robert de Bruce skót király néhány ezres serege megsemmisítő vereséget mért II. Eduárd angol uralkodó többszörös túlerőben lévő haderejére. Ezt a győzelmet a skót történetírás az angol hódítási kísérletek ellen folytatott háborúk


legnagyobb skót katonai diadalaként tartja számon.

A két királyság hivatalosan végül csak 1707-ben, a londoni és az edinburghi parlament által kölcsönösen szentesített uniótörvények alapján egyesült, és a szeptemberi referendumon ennek a három évszázados uniónak a sorsáról kell dönteni.






Ha hinni lehet a közvélemény-kutatások következetes jelzéseinek, a bannockburni győzők mai leszármazottainak többsége már nem tartja annyira szívügyének a függetlenséget, mint hétszáz évvel ezelőtt Robert de Bruce és követői.

A felmérések átlaga alapján az elszakadást a skót választók 54 százaléka ellenzi, a függetlenségpártiak tábora – bár az elmúlt hónapokban gyarapodott – nem haladja meg a 35 százalékot.

Az Eurasia Group nevű globális politikai-gazdasági kockázatelemző csoport londoni szakértőinek modellszámításokra alapozott előrejelzése szerint a „Yes Scotland” – vagyis az elszakadást pártoló mozgalom –


lendülete nagy valószínűséggel már nem lesz elég

a függetlenség ellen kampányoló „Better Together” (Jobb együtt) szerveződés előnyének ledolgozására. A ház kutatói 75 százalékos esélyt adnak annak, hogy szeptember 18-án az uniópártiak egyértelmű többséggel elvetik Skócia függetlenné válását.

A függetlenség körüli komoly bizonytalanságok ismeretében nem meglepő, hogy nincsenek elsöprő többségben az unióellenes erők, tekintettel arra, hogy bonyolultak és sok esetben kiszámíthatatlanok az esetleges skót elszakadás potenciális következményei.




A felmerülő legfontosabb problémák egyike az, hogy Skócia saját jogán azonnal EU-taggá válhat-e.

Az Európai Bizottság leköszönő elnöke, José Manuel Barroso a BBC televíziónak nyilatkozva nemrégiben kijelentette: ha egy olyan új ország, amelyik egy jelenlegi EU-tagállamból vált ki, önállóan csatlakozni kíván az EU-hoz, akkor


új csatlakozási kérelmet kell benyújtania,

és ezt az összes többi tagállamnak egyhangúlag jóvá kell hagynia. „Roppant nehéz lenne elérni, sőt lehetetlennek is bizonyulhat” az egyhangú jóváhagyás elérése ilyen esetben – fogalmazott rendkívüli feltűnést keltő és skót kormánypárti politikusok által élesen bírált nyilatkozatában az EU-bizottság elnöke.

Alistair Darling, a függetlenségellenes kampány vezetője – a Munkáspárt vezette előző brit kormány pénzügyminisztere – a minap egy interjúban ezt még megtoldotta azzal, hogy az elmúlt húsz évben uniós taggá vált országoknak átlagosan mintegy nyolc évükbe telt, mire elnyerhették az EU-tagságot.




Ebből az is következik, hogy Skócia az Európai Unión kívül találhatja magát 2016. március 24-én, amikorra Alex Salmond skót kormányfő a „Yes Scotland” győzelme esetére a függetlenség hivatalos kikiáltását kitűzte.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy – legalábbis a brit külügyminisztérium nemrégiben megszellőztetett egyik belső forgatókönyv-változata szerint – Skócia elszakadása esetén


teljes nemzetközi határőrizeti rendszert kellene kiépíteni

a jelenleg csupán jelképes skót-angol határon, mivel Skóciának – ha „új” tagként valamikor fel is veszik az EU-ba – elvileg kötelezően be kellene lépnie a belső uniós határellenőrzés nélküli schengeni rendszerbe. Ennek Nagy-Britannia nem tagja, és a brit határátkelőknél az EU-társállamokból érkezők útlevelét is alaposan ellenőrzik.

A legnagyobb bizonytalanság azonban azt övezi – és erről folyik a leghevesebb vita is London és Edinburgh, valamint a „Yes Scotland” és a „Better Together” között –, hogy a skótok mivel fognak fizetni a függetlenség kikiáltásának napjától.




Alex Salmond folyamatosan azzal érvel, hogy semmi nem akadályozhatja meg a font további használatát nemzeti fizetőeszközként. Visszatérő szavajárása szerint „a font nem Anglia fontja, hanem Skóciáé is”.

Nem úgy – hangzik a hivatalos válasz a londoni pénzügyminisztériumból. A tárca – a vitát lezárandó és a brit kormány álláspontját egyértelműsítendő – nemrég közleményében szögezte le, hogy


„ha Skócia otthagyja az Egyesült Királyságot, otthagyja a fontot is”.

„A skót kormány válást javasol, ugyanakkor meg akarja tartani a közös bankszámlát és a közös hitelkártyát”, az Egyesült Királyság azonban nem vállalhatja azt a kockázatot, hogy adófizetőinek kelljen szükség esetén pénzügyileg kisegíteniük „egy külföldi országot és annak bankjait” – fogalmazott a brit pénzügyminisztériumi nyilatkozat.

George Osborne brit pénzügyminiszter a BBC-nek nyilatkozva nemrégiben ezt azzal nyomatékosította, hogy a brit font „nem CD-kollekció, amelyen szakítás után osztozkodni lehet”.

Ez nem csupán üres fenyegetőzés. Ha a skót elszakadás esetén London valóban és végképp elzárkózik attól, hogy valutaunióra lépjen Skóciával, a skót pénzügyi szektor azonnal elveszíti hozzáférését a világ egyik legbefolyásosabb jegybankja, a Bank of England – vagyis a brit központi bank – likviditásgaranciáihoz, ami egy esetleges újabb pénzügyi válság esetén katasztrófának bizonyulhat.

A „Better Together” folyamatosan hangoztatott álláspontja szerint ekkora kockázatot a függetlenség eszméjéért sem szabad vállalni, és – legalábbis a közvélemény-kutatási adatok alapján – a skótok zöme osztja ezt a véleményt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS