2020. január 27. hétfőAngelika
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Totális megfigyeléssel kísérletezik Szingapúr

S. Z. 2014. augusztus 01. 14:57, utolsó frissítés: 14:57

Orbán Viktor egyik újdonsült mintaországában él és virul az a rendszer, amiről az NSA legfeljebb csak álmodozhat.


Míg világszerte hatalmas vitákat váltott ki az NSA lehallagtási botránya, Szingapúrban ez rég nem téma. A szigetországban most már azt tanulmányozzák, hogy vajon a tömeges megfigyelés és a lakosságról gyűjtött hatalmas adatmennyiség felhasználható-e nemzetbiztonsági célokon kívül másra is? Például egy harmonikusabb társadalom létrehozására.

Mindez 2002-ben kezdődött, amikor Peter Ho, Szingapúr hadügyminisztere ellátogatott az Egyesült Államokbeli DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency)-hoz, hogy ott megmutassanak neki egy teljesen újszerű kísérletet – írja a Foreign Policy.


„Digitális lenyomatok”

A kísérlet lényege az, hogy óriási mennyiségű digitális adatot gyűjtenek be a lakosságtól, majd ebben gyanús tevékenységre – például terrorista aktivitásra utaló – jeleket keresnek. A TIA (Total Information Awareness) minden digitális adatot – e-maileket, telefonbeszélgetéseket, internetes kereséset, repülőjegy- és hotelfoglalásokat, hitelkártya-tranzakciókat és orvosi látleleteket – összegyűjt.



Ezután olyan „digitális lenyomatokat” keresnek bennük, melyek feltételezhetően terrorista tevékenységre utalnak. A rendszer kitalálói abban reménykedtek, hogy a „rossz fiúkat” már a merénylet tervezése idején be lehet azonosítani, és így a hírszerzés meg a karhatalmi erők még idejekorán beavatkozhatnak.


A SARS-járvány kiváló

Ho-t lenyűgözte a rendszer, mely számos adatbázis összekapcsolásával segíthet megtalálni a tűt a szénakazalban – mint később fogalmazott. Azzal a szándékkal távozott, hogy a szigetországban hasznos lehet ez a rendszer.



A TIA gyakorlatba ültetésére csakhamar kiváló alkalom adódott: a SARS (Súlyos Akut Légzési Elégtelenség Szindróma) végigsöpört az országon, 33 szingapúri halálát okozva. A járvány miatt komolyan megrendült gazdaság, a lakosságot pedig sokkolta a láthatatlan, mégis végzetes vírus.

Ho és csapata elemzéseiben arra jutott, hogy a SARS elkerülhető lehetett volna, ha Szingapúrban működik egy, a TIA-hoz hasonló rendszer. Így a vírus kitörése után nem sokkal a szingapúri kormányzat bevezette a TIA-n alapuló RAHS programot.


Kormányzati siker

A legkevésbé sem törekedtek titoktartásra, sőt: kormányzati sikerként könyvelték el a program létezését, mondván hogy így elkerülhető egy jövendőbeli, SARS-hoz hasonló járvány.

Az Egyesült Államokban időközben részletek szivárogtak ki a TIA programról. Akkora volt a közfelháborodás, hogy a programot hivatalosan leállították, valójában több, kisebb részre bontották. Egyes, a TIA részét képező programok az NSA (National Security Agency)-hez kerültek.

A RAHS azóta zavartalanul működik, Szingapúr pedig kiváló példája lett annak, hogy miképpen lehet totális megfigyeléssel felépíteni egy, demokrácia és autoritarizmus között óvatosan egyensúlyozó állammodellt, ahol a „gondoskodó állam” mindenkinek biztosítja a lakhatást, az ingyenes tanulást és a példást közbiztonságot, ugyanakkor pedig korlátlanul beférkőzhet az emberek magánéletébe – írja a külpolitikai magazin.


Döntéselőkészítésre használják

Tíz évvel elindítása után a RAHS rendszerét egyre sokoldalúbban használják. Terrortámadások megelőzése mellett a szingapúri minisztériumok alkalmazottai az adatbázisokat elemezve döntenek közbeszerzésekről, költségvetésekről, készítenek gazdasági előrejelzéseket, dolgoznak ki bevándorlási stratégiát, tanulmányozzák az ingatlanpiacot.

Mi több, a Facebbok és Twitter-bejegyzések összegyűjtésével és elemzésével folyamatosan figyelik a szingapúri közhangulatot. Az így nyert adatok alapján dolgoznak ki szociális programokat, vagy pedig akadályoznak meg potenciális civil engedetlenségi mozgalmakat.


Nem zavaró a totális megfigyelés

A szingapúriakat látszólag a legkevésbé sem zavarja a totális megfigyelés. A nagy adatbázisok elemzésével megfogalmazható közpolitikák összhangban vannak a szingapúriak technokrata mentalitásával.

A 716 négyzetkilométerre összezsúfolt 3,8 milliónyi állampolgár – kínaiak, indiaiak, malájok – valamint a másfél milliónyi bevándorló és vendégmunkás folyamatosan a harmónia és káosz közötti késélen táncol. A rendkívül alacsony termékenységű (1,2) szingapúriak között állandó a félelem amiatt, hogy hamarosan a vendégmunkások kerülhetnek többségbe a szigeten.


Személyes adatokhoz való jog ismeretlen

A RAHS rendszer csak egy eszköz arra, hogy a hatalmas adatbázisokban folyamatosan, gyakorlatilag bármire keresni lehessen. Nem tudni, pontosan milyen adatok fölött rendelkezik a szingapúri kormányzat, mindenesetre a személyes adatokhoz való jog, úgy, ahogy azt a nyugati világ értelmezi, nem létezik.

Az adatok elemzése alapján különféle forgatókönyveket vázolnak, és azokat a kormányzattal megosztják. A minisztériumok szabadon válogathatnak a rendelkezésre álló forgatókönyvek között. Sőt, a RAHS elemzői különféle narratívákat is felépítenek, hogy elemezhessék, a különféle fenyegetések vagy stratégiai lehetőségek hova vezetnek.

Nem annyira a jövő megjósolása a cél itt – írja a Foreign Policy. Inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy felhívják a kormány figyelmét, milyen trendeket kell figyelni, és melyek azok a témák, amelyeknek az elmélyültebb tanulmányozása szükséges.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS