2019. november 12. keddJónás, Renáta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ügyes blöffel szorongatja meg Putyint az USA?

szerk. 2014. június 12. 12:44, utolsó frissítés: 12:44

Lehet, hogy nem is lesz szükség Lengyelország és Románia felfegyverezésére, vagy a világpiac kőolajjal való elárasztására. Elemzés.


Az új fekete-tengeri stratégia, bár gyermekcipőben jár, máris elgondolkodtatja Oroszországot – írja George Friedman, aki szerint nem Lengyelország vagy Románia felfegyverzése a leghatékonyabb eszköz Putyin megállítására.

A Stratfor amerikai hírszerző és -elemző cég igazgatója a közelmúltban végigjárta a Baltikumot, Közép- és Kelet-Európát, valamint Törökországot és Azerbajdzsánt. Útjáról Borderlands címmel elemzés-sorozatot publikált, melyben külön részeket szentel Magyarországnak és Romániának is. Alább a sorozat utolsó, összefoglaló részéből közlünk egy rövid összefoglalót.


Nem lesz orosz invázió Ukrajnában

Friedman szerint három dolog vált világossá az utóbbi hetekben. Az első dolog, hogy nem lesz orosz invázió Ukrajnában. Nem lehet egy 50 milliós országot 50 ezer katonával elfoglalni, főleg akkor, ha nem biztos, hogy a megszállt területek lakossága üdvözölni fogja az orosz katonákat.



Ugyanígy az is világos, hogy Európa nem tud hatékony védelmet nyújtani a Lengyelországtól Romániáig tartó vonalon, sőt, támogatni sem tudja ezeket az országokat az orosz nyomás és esetleges orosz szubverzió esetén.

Ebben a képletben Németország a kulcs, Németország pedig világossá tette, hogy csak korlátozottan hajlandó Ukrajna, valamint az Európai Unió és a NATO keleti része védelmére kelni. Berlin nem akar egy újabb hidegháborút, rá van utalva az orosz energiára, és végső soron a jelenlegi helyzet sem zavarja annyira.


Az USA szerint van még idő

Ez azt jelenti, hogy Kelet-Európa védelme az Egyesült Államokra hárul. Washington az utóbbi hetekben megmutatta elköteleződését a két kulcsfontosságú ország, Lengyelország és Románia mellett. Barack Obama elnök Lengyelországba látogatott, míg Joe Biden alelnök Romániába utazott.

Miközben mindketten megerősítették az Egyesült Államok elkötelezettségét Lengyelország és Románia biztonsága mellett, megmaradtak az általánosságok szintjén.

A fotó az USS Vella Gulf rakétahordozó cirkáló fedélzetén készült, mely a román haditengerészettel közös hadgyakorlaton vesz részt június elejénA fotó az USS Vella Gulf rakétahordozó cirkáló fedélzetén készült, mely a román haditengerészettel közös hadgyakorlaton vesz részt június elején


A részletek hiánya nem meglepő – írja Friedman: az Egyesült Államok egyelőre még a helyzet felmérésénél tart. Washington egyelőre nem árulja el, pontosan hogyan segítene: Amerika szempontjából erre van még idő, míg Oroszország Ukrajnával van elfoglalva.

Logikusan az Egyesült Államok leginkább Lengyelország miatt aggódhatna, mivel ez az ország a legsérülékenyebb. Azonban egyelőre a távolságok és a logisztikai problémák miatt Oroszország nem jelent fenyegetést Lengyelország számára. Ugyanakkor a balti államok stabilitása a leginkább aggasztó – itt nem orosz invázió, hanem szubverzív tevékenység veszélye áll fenn. Ezt pedig nem lehet katonai erővel megakadályozni.


A Fekete-tenger a kulcs

Az Egyesült Államok egy Románia-központú fekete-tengeri stratégián dolgozik. Az oroszok azért ragaszkodnak Szevasztopolhoz, mert a Fekete-tengeren kulcsfontosságú a katonai jelenlét. Románia haditengerészeti kapacitásának a fejlesztése és amerikai harci repülők állomásoztatása a régióban fenyegetést jelenthet az orosz flotta számára.

Egy ilyen stratégia egyszersmind segítséget jelentene Grúziának, és védelmet biztosítana a majdani, Azerbajdzsánból érkező szénhidrogén-szállítmányok számára. Egy erős fekete-tengeri flotta tehát megnehezítheti Oroszország dolgát, főként akkor, ha a jelenlegi ukrán rezsim fennmarad, a Krím-félsziget pedig továbbra is el lesz szigetelve.

Most azt láthatjuk, amint a regionális játékosok új szövetségeseket keresnek – írja az elemző. A folyamat gyermekcipőben jár, de máris gondolkodásra kényszeríti Oroszországot. Persze itt az energia a legfőbb kérdés, és úgy tűnik, hogy az oroszok vannak előnyben: sok, Moszkva befolyási övezetében levő ország egyszersmind függ is az orosz gáztól.


A szénhidrogén-export, mint csapda

A gáz erős befolyásolási tényező, azonban van egy nagy hátránya: nem túlságosan jövedelmező. Az orosz költségvetés – sőt, az orosz gazdaság – az olajexportra épül. Moszkva számára nagy veszélyt jelent az, hogy nem képes kontrollálni az olaj világpiaci árát. Ha az árak lemennek, akkor az orosz gazdaság szerencsés esetben is stagnálásra kényszerül.

Lengyelországi látogatása során Barack Obama szándékosan beszélt Oroszország gazdasági problémáiról – fűzi hozzá Friedman. Az amerikai elnök Putyin tudtára akarta adni, hogy ismeri Oroszország gyengeségét.

A katonai erő felmutatása, bár fontos, nem a központi eleme a nyugati stratégiának. A kulcsfontosságú lépés a piacok olajjal való elárasztása. Valószínű, hogy amint Teherán egyezségre jut atomprogramjáról az Egyesült Államokkal, az iráni olaj ismét megjelenik a világpiacon. Az iraki termelés nő, és a líbiai kitermelés is hamarosan újraindul. Washington maga is belengette a legerősebb fegyverét: az Egyesült Államok a jövőben talán ismét exportálhat cseppfolyósított földgázat és olajat.


Az USA csak blöfföl?

Rövid távon ez a stratégia gyengítheti az Európa energiaellátása feletti orosz ellenőrzést. Hosszú távon pedig megrendítheti az orosz gazdaságot.

Mindez azonban nem jelent közvetlen veszélyt Oroszország számára – így az elemzés. Évekbe telik, amíg mindez és más energiaforrások elérhetővé válnak, és nyilván nem minden megy majd a tervek szerint. Azonban amint létezik egy, az olajbőség biztosítására irányuló erőfeszítés, azt nehéz megállítani.

Az Egyesült Államok számára nem az a fontos, hogy látványosan felfegyverezze Lengyelországot, újraépítse a romániai haditengerészetet, vagy átszabja a világ kőolajpiacát. Washington már azzal is elérheti a célját, hogy megmutatja: kész arra, hogy megtegye ezeket a lépéseket.

A szándékok felmutatása arra kényszeríti az oroszokat, hogy gondolják át szándékaikat most, mielőtt a fenyegetés valósággá válik. És ez nem arról szól, hogy az Egyesült Államok blöfföl: Washington egyszerűen nagy léptékű erőfeszítés nélkül szeretné elérni a céljait – írja az elemző.

Az elemzés teljes szövege elérhető itt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS