2019. december 13. péntekLuca, Ottilia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Foreign Policy: Putyin újraírja a hadviselés szabályait

Foreign Policy elemzés 2014. május 13. 12:48, utolsó frissítés: 12:56

A "nemlineáris" háború ellen csupán "nemlineáris" eszközökkel léphet fel a Nyugat. Naivitás lenne azt feltételezni, hogy hidegháborús eszközökkel győzhetnének - olvasható az elemzésben.


Bár sokan múltba néző gondolkodásmóddal vádolják Oroszországot, Vlagyimir Putyin elnök Ukrajna-stratégiája a XXI. századi geopolitika egészen árnyalt megértéséről tanúskodik - olvasható a Foreign Policy című amerikai külpolitikai folyóirat friss elemzésében.

Barack Obama amerikai elnök szerint a Kreml leragadt a hidegháborús vagy talán a XIX. századi gondolkodásmódnál. Tüzetesebben megvizsgálva az ukrajnai válság során tett orosz lépéseket azonban az látható, hogy Moszkvát nagyon is XXI. századi mentalitás jellemzi: kihasználja a határokon átívelő pénzügyi összefonódásokat,


manipulálja a globális médiát, és újraalakítja a geopolitikai szövetségeket.

Ennek fényében vajon nem reálisabb-e az a feltevés, hogy inkább a nyugati hatalmak ragadtak le a régi módszereknél, és a Kreml képvisel geopolitikai értelemben haladóbb szellemiséget? - teszi fel a kérdést a cikk szerzője, Peter Pomerantsev.



Az orosz megközelítést Vlagyiszlav Szurkovnak, Putyin elnök egyik legközelebbi tanácsadójának kifejezése alapján a szakértő "nemlineáris háborúként" jellemzi. Szurkov a jogilag Ukrajnához tartozó Krím félsziget Oroszország általi annektálása előtt néhány nappal úgy fogalmazott: "Ez az első nemlineáris háború. A XIX. és XX. század primitív háborúiban az volt a megszokott, hogy két oldal harcolt egymás ellen. Két ország, két szövetségi tömb. Most négy koalíció ütközött össze, nem kettő kettő ellen, vagy három egy ellen, hanem mindenki mindenki ellen".



Mykhaylo Palinchak / Shutterstock.com

Pomerantsev úgy véli, a mai világban többé nem érvényesek a régi geopolitikai paradigmák. A Kreml arra épít, hogy az Európai Unióhoz és a NATO-hoz hasonló régi szövetségi rendszerek a XXI. században kevésbé fajsúlyosak, mint a névlegesen nyugati vállalatokkal, például a BP és az Exxon olajtársasággal vagy a Mercedes gyárral kialakított új kereskedelmi kapcsolatok.

Miközben a rendszerváltás után az Oroszország világgazdasági integrációjának felgyorsítása melletti fő érvek egyike az volt, hogy a szoros összefonódás fékként hat a lehetséges agresszióval szemben, a Kreml rájött, hogy a kölcsönös függés a saját javára fordítható: például büntetlenül megúszhatja az agressziót. Hiszen a nyugati gazdasági szereplők a profitkiesés miatt nem szívesen függesztenék fel az együttműködést az időközben a globális pénzügyi rendszerbe integrált posztszovjet térséggel.


Moszkva "nemlineáris" fogékonysága szemmel látható,

amikor a hagyományos nemzetállamok helyett kisebb térségeket, helyi "hatalmasságokat" vesz célba, és ahogyan manipulálja a nyugati médiát és a közbeszédet.

Míg a Kreml a XX. században kizárólag a baloldali szimpatizánsokon keresztül tudott lobbizni Nyugaton, ma a politikai paletta minden részén vannak szövetségesei. Az európai jobboldali nacionalista pártokat az EU-ellenes üzenet vonzza, a szélsőbaloldal számára az Egyesült Államok hegemóniája elleni küzdelem csábító, az amerikai vallásos konzervatívok pedig meggyőző a homoszexualitás elleni orosz kiállás.

Moszkva véleménybefolyásolói gyakran a Kremlhez fűződő kapcsolataik említése nélkül jelennek meg a nyugati médiában. Így jelennek meg például a Ketchum PR-cég Moszkva-párti írásai a vezető amerikai liberális hírportálon, a Huffington Poston, és jelennek meg a közvetve Moszkva által támogatott John Laughland brit történész Majdan-ellenes cikkei a Spectator konzervatív hetilapban.

Pomerantsev úgy gondolja, hogy a "nemlineáris" háború ellen csupán "nemlineáris" eszközökkel léphet fel a Nyugat. Naivitás lenne azt feltételezni, hogy hidegháborús eszközökkel győzhetnének a nyugati országok. A nemzetközi korrupcióellenes szervezetek nyomást gyakorolhatnának, megnehezíthetnék, hogy Oroszországból korrupciós pénzek érkezzenek.

Ukrajnának és a Nyugatnak ezenkívül ki kellene alakítania a képességet arra, hogy szembeszálljon a Kreml felől érkező hamis információkkal, és fel kellene tárnia a Moszkvához kötődő véleményvezérek szerepét. A Kreml lobbistáinak leleplezését eddig csupán véletlenszerűen, elszánt újságírók végezték. Ez a tevékenység akkor lenne hatékony, ha intézményesülne, legyen szó agytrösztökről vagy közszolgálati rádiókról: a Kreml által pénzelt "szakértők" minden megnyilvánulását megfelelő szövegkörnyezetbe kell helyezni,


a Kreml minden félrevezető képzetét fel kell számolni.

A szakértő egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy a Kreml kihívást intéz a nyugati globalizációs elképzeléssel, a "világfalu" giccses víziójával szemben. Tehát valószínűleg az eszmék szintjén is háború zajlik, de nem a kommunizmus és a kapitalizmus, még csak nem is a konzervatívok és a progresszívok, hanem a globalizáció különböző felfogásai között: a "világfalu" áll szemben a "nemlineáris háborúval".

Pomerantsev utal rá, hogy a Nyugat a hidegháború idején Moszkva ellenében egybecsomagolta a szabad piacot, a popkultúrát és a demokráciát: a parlamenteket, a befektetési bankokat és a popzenét használta fel, hogy legyőzze a szovjet politbürót, a tervgazdálkodást és a szocialista realizmust. Az új Oroszország (és az új Kína) azonban darabokra szaggatta ezt a formulát: az orosz popkultúra nyugatiasodott, az emberek BMW-ket vezetnek, tőzsdéznek és Taylor Swift zenéjét hallgatják, miközben az Egyesült Államok hanyatlását ünneplik, és nyugatellenes jelszavakat kántálnak.

"Csak néhány dolog érdekel engem az Egyesült Államokból: Tupac Shakur, Allen Ginsberg és Jackson Pollock. Ahhoz, hogy élvezhessem őket, nincs szükségem vízumra. Semmit sem vesztek" - jegyezte meg Szurkov, akit Washington az elsők között helyezett arra a listára, amelyet büntetésül szánt a krími eseményekre válaszul.

A Foreign Policy szerzője végül megjegyezte: valóban egy nemlineáris világban élünk, és lehet, hogy a jövő azoké, akik agresszív módon támadják a világfalu vízióját.

Forrás: MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS