2018. október 22. hétfőElőd
14°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kényszerítették, fojtsa egy vödörbe saját kisbabáját

2013. szeptember 23. 16:14, utolsó frissítés: 2013. szeptember 24. 13:43

A láger szabályai embertelenné tették a foglyokat is: a családtag csak egy versenytárs a fejadagért folyó mindennapos küzdelemben. Jelentés az észak-koreai emberjogi helyzetről.


A észak-koreai emberjogi helyzetről mutatott be jelentést az ENSZ Emberjogi Tanácsa előtt múlt héten egy háromfős bizottság, amely tanúvallomásokra alapozva vizsgálja ki a zárt, diktatórikus rezsim irányítása alatt végbement súlyos jogsértéseket.

A világ szeme most Szíriára fókuszál, érthető módon – ám közben nem felejtettük el Észak-Koreát – szögezte le Michael Kirby, az ENSZ Észak-Koreai Emberi Jogi Bizottságának vezetője.

Phenjan. Fotó: Gabriel Prehn Britto/flickrPhenjan. Fotó: Gabriel Prehn Britto/flickr


A bizottság feladata az volt, hogy a totalitárius államban az emberi jogok szisztematikus, széleskörű és súlyos megsértéséről szóló jelentéseket kivizsgálja, arra való tekintettel is, hogy a felelősöket – különösen ha emberiesség elleni bűntettek kategóriájába eső jogsértéseket regisztrálnak – felelősségre lehessen vonni. Észak-Korea kormánya mindeddig nem mutatott hajlandóságot a bizottsággal való együttműködésre, sőt kategorikusan elutasította legitimitásának elismerését, és nem engedélyezte vizsgálódásaikat saját területén. Ám a bizottság megtalálta a módját, hogy elsőkézből származó információkat szerezzen az emberi jogi helyzetről: Szöulban és Tokióban tartott nyilvános meghallgatást, ahol több tucat áldozat és Észak-Korea-szakértő tett tanúvallomást.

A tanúk hatalmas bátorságról tettek bizonyságot, megosztva traumatikus tapasztalataikat, amelyek megérdemlik a nemzetközi közösség figyelmét – szögezi le Kirby. Egyszerű emereket csupán annyiért kínoznak meg Észak-Koreában, hogy külföldi szappanoperát néztek vagy vallásosak. A rezsim volt propagandistái részletezték, hogyan korlátozzák szisztematikusan a lakosság jogát az információhoz való hozzáféréshez. Visszatoloncolt menekültek meséltek kínzásról, nemi erőszakról, embertelen bánásmódról és kényszerfogvatartásról: egy fiatal nő szemtanúja volt annak, hogy rabtársát arra kényszerítették,


fojtsa egy vödörbe saját kisbabáját.

Dél-Koreából és Japánból származó, az észak-koreai rezsim ügynökei által elrabolt személyek családtagjai az évek óta tartó bizonytalanságról és aggodalomról vallottak; egy nő 1951 óta semmit nem tud férje hollétéről, aki észak-koreai fogságba került. Egy japán család kislányát 1977-ben rabolták el 12 másik gyerekkel együtt, és feltételezhetően egy kiképzőközpontban akartak kémeket nevelni belőlük. A rezsim erről azt közölte, a kislány és hét másik elrabolt japán fiatal már halott.

Katonák Phenjanban. Fotó: Matt Paish 2013/flickrKatonák Phenjanban. Fotó: Matt Paish 2013/flickr


Kényszermunkatáborok túlélői éhezésről, elmondhatatlanul borzalmas attrocitásokról, generációról generációra „szálló” bűnökről és büntetésükről meséltek. A munkatáborokban szándékosan éheztetik a foglyokat. Egy férfi arról mesélt, az éhenhaltak holttesteit kellett elégetnie, majd hamvaikat a termőföldeken szórta szét.

Egy fiatalember, aki születése óta egy ilyen táborban nőtt fel, kisebb rágcsálókat, csúszómászókat, füvet volt kénytelen enni az életben maradásért, és végignézte anyja és testvére nyilvános kivégzését.

Története könyvben is megjelent Escape from Camp 14 címmel. Shin Dong-hyuk sztorijában az a legelborzasztóbb, hogy a lágerben nevelkedve teljesen természetes volt számára az a világ, hiszen nem ismert mást:


helyénvalónak tartotta családtagjai kivégzését is,

sőt ő maga árulta be őket az őröknél, hiszen aki szökést tervezett, az halált érdemelt.

A könyv borítója
<br />
Fotó: Pesky Library/flickrA könyv borítója
Fotó: Pesky Library/flickr
A láger szabályai felülírták a szeretet, ragaszkodás, családi kötelékek törvényeit, embertelenné tették magukat a foglyokat is: a családtag csak egy versenytárs volt a csekély fejadagért folyó mindennapos közdelemben. Shin több élelelmet és kevesebb verést remélt az árulástól, de végül brutálisan megkínozták, hogy még több információt szedjenek ki belőle.

Végül azért szánta rá magát a szökésre, mert egy kívülről érkezett politikai fogoly mesélt neki a hús ízéről.

Az egyéni vallomások nem elszigetelt esetekről tanúskodnak, hanem egy általános és szisztematikus jogsértő gyakorlatról – szögezi le a bizottság, amely a nyilvános meghallgatás mellett több konfidenciális négyszemközti interjút is készített olyan áldozatokkal, akik Észak-Koreában maradt családtagjaikat féltve anonimitást kértek.

A bizottság elismeri, az utóbbi időben történtek pozitívnak nevezhető lépések Észak-Koreában: az ország aláírta a fogyatékkal élők jogait garantáló nemzetközi egyezményt, lépések történtek a keszongi ipari park és más közös Korea-közi létesítmények újbóli megnyitására; ismét elindultak a tárgyalások arról, hogy korlátozott számban, de engedélyezzék Észak és Dél szétválása után szétszakított családok rövid találkozóját. Ám ezek a fejlemények nem kisebbítik a vizsgálóbizottság által begyűjtött bizonyítékok horderejét – szögezik le.

Észak-Korea hivatalos hírügynöksége a tanúvallomásokat hamisnak nyilvánította – a bizottság felszólítja az ország hatóságait, amennyiben valamelyik – a fogolytáborok létezését, a nemzetközi emberrablásokat, kínzást, éheztetést, generációkon átnyúló büntetéseket részletező – vallomásról be tudják bizonyítani, hogy igazságtartalma kétséges, tegyék meg.


Alaptalan sértegetéseknél többet érne akár egyetlen bizonyított cáfolat,

ám mindeddig minden előkerülő bizonyíték ugyanabba az irányba mutat – érvelnek. A bizottság folytatja a következő hónapokban is a vizsgálódásait, a következő október végi ENSZ-közgyűlés előtti meghallgatást megelőzően újabb tanúkat hallgatnak meg. Céljuk meghatározni, mely állami intézmények és döntéshozók felelősek az emberi jogok széleskörű megsértésének bizonyított eseteiben.

Mindazonáltal a bizottság nem tölt be sem ügyészi, sem bírói szerepet – „a nemzetköi közösség szemei és fülei vagyunk”, a mandátum célja, hogy 2014 márciusáig elkészüljön a végleges jelentés, amelyet bemutatnak az ENSZ-nek, a világszervezet illetékes testületei pedig döntenek arról, milyen lépéseket tesznek ezután – hívják fel a figyelmet. Az eddigi bizonyítékok viszont már most nyilvánvalóan közbelépésért kiáltanak, és Észak-Korea felelősségre vonásának szükségességét vetítik előre – érvelnek.

Fotó: Radio Nederland Wereldomroep/flickrFotó: Radio Nederland Wereldomroep/flickr


A bizottság ismét nyomatékosan kéri, az ország engedélyezze a belépésüket azokra a területekre, létesítményekbe, ahonnan a jogsértéseket jelezték.

Végül a bizottság „a koreai civilizáció hosszú történelmét” dicsérve megjegyzi, ez a civilizáció a jelenben az univerzális emberi jogok világába beágyazottan létezik, és ezt az ENSZ Emberi Jogi Chartájának ratifikálásával Észak-Korea is elfogadta. Az „emberi jogok fénye” most már Észak-Korea sötét zugaiba is elér, és reményt visz; mire a végső jelentés megjelenik, ez a fény elhozza az egyre sürgetőbb cselekvést is – ezzel a némileg költői megfogalmazással zárul az ENSZ-bizottság időközi jelentése.

Észak-Korea nem tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, ám a testületnek mandátuma van arra, hogy ha az ENSZ Biztonsági Tanácsa felkéri erre, az illetékességét el nem fogadó országokban is eljárást indítson a potenciális jogsértések felderítésére – írja a CNN. Emberjogi szervezetek szerint mintegy 200 ezer embert tartanak fogva az észak-koreai „Gulágokban”.

Forrás: a jelentés szövege (.pdf), CNN

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS