„Hallani az iszlamista tömb recsegését”
Kérdezett: Sipos Zoltán 2013. július 10. 17:15, utolsó frissítés: 20:22Egyiptomban semmi nem az, aminek látszik, a politikai helyzet kiszámíthatatlan, ráadásul a böjt miatt mindenki nagyon ideges – tudósít a helyszínről Jászberényi Sándor.
Úgy tűnik, ma csend van Egyiptomban...
Jászberényi Sándor: – Igen, ma van a Ramadán első napja. Halotti csend van, de azért ne felejtsük el, hogy hétfőn itt 50 embert lemészárolt a hadsereg. Hallani az iszlamista tömb recsegését, amint egybeáll.
Nagyon érdekes, ami politikailag történik: a Mubarak-érában, ami szintén katonai diktatúra volt, nem beszélhettünk a politikai iszlám különféle irányzatairól. Az iszlamista tömb egy volt, mindenkit egyformán üldöztek, és ők maguk is egy kalap alá vették saját magukat.
Mikor ez az üldöztetés megszűnt, az iszlamista tömb erodálódni kezdett: kivált a Muzulmán Testvériségből egy nagyobb blokk, és emellett kihasadtak a szalafik, akik nem a testvériség modern politikai vonalát követték.
Mi a különbség a szalafik és a Muzulmán Testvériség között?
– A Muzulmán Testvériség politikai tudatára nagyon komoly hatással volt a Marx Tőkéje, a Kommunista Kiáltvány, és főként a Mein Kampf. Utóbbi nem az antiszemitizmus, hanem a kiváltságos népcsoport elmélete miatt rezonált jól a politikai iszlamizmussal. A testvériség ideológusa, Szajjid Kutb Mérföldkövek című könyvében nagyon szépen megfigyelhető, amint Hitler nemzetiszocialista elképzelései le vannak fordítva iszlámra.
Míg a Muzulmán Testvériség politikai iszlamizmusa bizonyos szempontból haladónak számít, a szalafik és pártjuk, az an-Núr ragaszkodik a középkori saríához. Ez olyan, mintha mi a 12. századi európai kánonjoghoz ragaszkodnánk.
Bár a két tábor között nagyon sok a feszültség, a hétfői mészárlás olyan incidens volt, ami közelítheti őket egymáshoz: bár a hadsereg szerint terroristák támadtak rájuk, ott voltam, láttam a képeket, azok az emberek civilek voltak, ilyesmit nem lehet támogatni. Ha ismét tömbösödni kezd az iszlamizmus, ha az iszlamisták kivonulnak és megtagadják a politikai párbeszédet, akkor az megnyithatja az utat az agresszió felé.
Melyben a költő az október 6. hídra keveredik a Tamarod Mozgalom és a Muzulmán Testvériség összecsapásának közepére. Sok tűzijáték. (film és kommentár: Jászberényi Sándor)
Mekkora támogatottságuk van az iszlamistáknak?
– Közel-keletről az a téves kép él a nyugati világban, hogy itt mindenki elmebeteg, a vallásos középkorba szeretne visszatérni, szabadidejében pedig repülőgépeket térít el. Ez ostobaság. A Muzulmán Testvériség masszív bázisa olyan 20 százalékra tehető, nem több.
Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a forradalmárok egyik követelménye az volt, hogy a rendszert meg kell változtatni. A Muzulmán Testvériség jelöltje azért győzhetett, mert ellenjelöltje a Mubarak-kormány volt miniszterelnöke volt. A testvériség elsöprő sikerének a kulcsa az volt, hogy fehér lappal indultak, és jól voltak szervezve.
Mi okozta Murszi bukását?
– Egyiptom egy rendkívül olcsó ország: az állam Nasser óta állandó szinten tartja az élelmiszerek és az energia árát. Nasserék azonban nem számoltak a túlnépesedéssel, ők ezt 30, nem pedig 90 millió emberre találták ki. Ez nehezen tartható, de így is annyian élnek a szegénységi küszöb alatt, hogy bármilyen kis emelés miatt sokan meghalnak.
Murszi legnagyobb hibája az volt, hogy nem volt elképzelése arról, hogyan lehet gatyába rázni a mélyrepülésben levő gazdaságot. Nem a diktatórikus, mindent ellenőrzés alatt tartó rendszert változtatta meg, hanem a testvériség embereit juttatta pozícióhoz. Elutasított mindenféle párbeszédet, egy olyan időszakban, amikor a lakosság az állandó áramkimaradások, benzinhiány miatt eleve nagyon irritált volt.
Egyiptomban a hadsereg egészen különleges, kiváltságos helyzetet élvez. Minek köszönhető ez?
– Ebben az országban a modern-kori demokrácia történetét a hadsereg írta. Egyiptom első civil elnöke Mohamed Murszi, mióta 1952-ben megbuktatták I. Faruk királyt, de facto tábornokok vezetik az országot.
Az egyiptomi hadsereg állam az államban, saját gyárakkal, földekkel, kórházakkal, üdülőhelyekkel rendelkezik, a GDP 40 százalékát adja. Mivel sorozás van, a hadseregnek ingyen munkaerő áll rendelkezésére. Ezen kívül évi mintegy 1,5 milliárd dollár támogatást kap az Egyesült Államoktól, fegyverben.
Látni kell, hogy a hadsereg nagyon fura játékot játszik: egyrészt belelövetnek a Muzulmán Testvérekbe, bezárják irodáikat, letartóztatják vezetőiket, tüntetéseiket erőszakkal feloszlatják, a másik oldalon pedig vállalhatóan liberális figurákat helyeznek az átmeneti kormány élére. Mansour, az átmeneti kormány elnöke egy híres alkotmánybíró, aki folyamatosan kiállt a demokratikus alkotmányért.
Miközben tehát zajlik a Muzulmán Testvériség szétzúzása, támogatják a szekuláris ellenzéket. Szerintem nem valószínű, hogy a hadsereg a hatalom átvételét tervezné: megelégszenek azzal hogy egy olyan embert tegyenek oda, akiről úgy gondolják, hogy lehet vele tárgyalni.
Melyben a költő megveti lábát az október 6. hídon és filmezi, hogy indít rohamot az erőszakot elutasító Tamarod mozgalom, miután az egyik lelkes tagjuk kiüríti géppisztolyát. Egy ember a földön marad, ha jobban figyelünk. Na, ő a ma este egyik halottja.
A hadsereg vezetőjét, Al-Sissi tábornokot viszont Murszi nevezte ki...
– Mursziék valóban saját embereiket nevezték ki különféle pozíciókba, ez azonban a hadsereg esetében nem igaz. Murszi nem az alapján választotta Sziszit, hogy tudta: ő testvér. Elég volt annyi, hogy úgy tűnt, Sziszi nem áll negatív prekoncepciókkal a Muzulmán Testvériséghez, nem ellensége a testvériségnek.
A hadsereg úgy tekint magára, mint az egyedüli védelmi vonalra egy Izraellel való háború esetén. És hiába volt az utolsó fegyveres konfliktus 20 éve, a hadsereg jelenleg is készültségben van. A hadsereg saját hírszerzésének nagyon jelentős kapacitását foglalja le azzal, hogy saját magát, saját kádereit ellenőrzi. A hadseregen belül nem lehet politikailag elkötelezett személy.
Ugyanakkor vannak hírek arról, hogy a hadseregen belül egyesek szimpatizálnak az iszlamistákkal...
– Ez nem lehetséges. A hadsereg katonai törvények alapján működik, elképzelhetetlen, hogy egy katona vagy valamely egység nyilvánosan politikai jellegű hitvallást tegyen. Láttunk már egyébként ilyent 2011 novemberében: amikor a Legfelsőbb Védelmi Tanács ellen tüntettek a Tahrír téren, sok középszintű tiszt átállt a tüntetőkhöz.
Még aznap este megjelent az egyiptomi hadsereg hírhedt elitalakulata, és ott helyben kivégezték mindegyiket. A katonák lehetnek vallásosak – ne felejtsük el, itt a túlnyomó többség muszlim – azonban a politikai iszlamizmus még nem egyenlő a vallással. És ha van is olyan katona, aki a Muzulmán Testvériséggel szimpatizál, abban a pillanatban, hogy ezt nyilvánosan, a nép felé kimutatja, dezertőrnek, árulónak számít.
Mi történt hétfőn?
– Nem lehet tudni. Reggel hatkor, a müezzin hangjára keltem fel, és már csak a közeli mecsetben sebtében berendezett kórházat láttam, a vért, üvöltözést. A harcok már lejártak, a halottak összeszámlálása folyt. A hadsereg azt állítja, megtámadták őket, később videofelvételek is előkerültek, hogy a tömegben maszkos, fegyveres alakok mászkáltak. Az áldozatok azonban civilek.
Mi következhet Egyiptomban a következő napokban, hetekben?
– Gyűlölöm ezt a kérdést, mert Egyiptomban egyik pillanatról a másikra bármi megváltozhat. A magyarországi napilapok politikai elemzéseket kérnek tőlem, tehát a feladatom megírni, mi lesz. De sokszor előfordult, hogy mire a cikkem Magyarországon megjelenik, Egyiptomban a helyzet gyökeresen megváltozott, én pedig verem a fejem a falba, és nem tehetek róla.
Melyben a költő konstatálja, hogy kiverte a hadsereg a Muzulmán Testvériséget a hídról. Ugyanott áll, ahol 2011. október 9-én a hadsereg belelőtt és belehajtott a tömegbe – de ezt már minden rendes ember elfelejtette. Figyeljük meg, milyen kedvesen mutatja a harckocsizó tiszt a pisztolyával, hogy bárkit agyonlő, aki fel mer mászni a járműre.
Az iszlamisták, a Gama'a al Iszlamíja meg a Muzulmán Testvériség hivatalosan elutasítják az erőszakot, de hát közben ott állnak a fiúk halotti leplekkel a kezükben. Ez egy nagyon erős jelzés, Közel-Kelet tele van szimbólumokkal, amikor halotti leplekkel a kezükben állnak a férfiak, ez azt jelenti, ők készek arra, hogy mártírok legyenek. Intifádát, a hadsereg ellen való általános felkelést jelentettek be, de kicsi a támogatottságuk ahhoz képest, ahányan kimentek a #I#Tamaroddal a testvériség ellen tüntetni.
Murszi kijelentette, a nyakán keresztül vezet az út a lemondásához. Nyilvánvalóan ehhez ragaszkodni fog a testvériség, és egy ideig megpróbálnak minél nagyobb tömegeket az utcára vinni, a mártír-kurzust erősítendő. Azonban a Muzulmán Testvériség túl nagy szervezet ahhoz, hogy a tüntetéseken túl radikálisabb eszközökhöz nyúljon: nem kockáztatják a betiltásukat.
Sokkal veszélyesebbek a kisebb, testvériségből kiszakadt szervezetek, mint például a Gama'a al Iszlamíja; ők már korábban is robbantgattak rendőrörsöket, illetve megölték Szadat elnököt. Ők, ha látják hogy a testvériség által szervezett tüntetések eredménytelenek, akkor visszatérhetnek a „régi” módszereikhez. Azonban egy ekkora hadsereggel szemben nehezen képzelhető el egy polgárháború.
Ugyanakkor pedig Egyiptomban semmi nem az, aminek látszik: a minap például a szalafi an-Núr bejelentette, kivonul a hadsereggel való egyeztetésekről. Egy ellenzéki párt szóvivője, amikor felhívtam, viszont megnyugtatott, csak a show kell az iszlamistáknak.
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a Muzulmán Testvériséget senki nem gyűlöli úgy az országban, mint a szalafik. Mert a szalafik nekik köszönhetik, hogy elnökjelöltjüket kizárták a választásokból. Egy városi legenda szerint maga a Muzulmán Testvériség szivárogtatta ki azt az információt, hogy az an-Núr elnökjelöltjének az édesanyja kettős állampolgár, emiatt pedig Hazem Salah Abu Ismail nem indulhat a választásokon. A szalafik most azt remélik, hogy szavazókat csábíthatnak el a Muzulmán Testvériségtől, és így megerősödhetnek.
A közvélekedéssel ellentétben én úgy gondolom, hogy ez a Ramadan nem jött túl jól. Az egy dolog, hogy az emberek imádkoznak, de miközben nem esznek és nem isznak, 48 fok van a napon. Nagyon komoly stresszt jelent ez az emberi idegrendszer számára, böjt ideje alatt a verekedések száma megháromszorozódik. Szerintem az emberek egy hét múlva annyira dühösek lesznek a böjtöléstől, hogy egy szikra elég lesz ahhoz, hogy összetűzésre kerüljön sor.
Persze ennek ellenkezője is előfordulhat: az értelmesebbje úgy dönthet, nem érdemes a Ramadan alatt utcára vonulni, mivel ez is túlságosan sok energiába kerül, így senki nem fog csinálni semmit ezalatt, és egyfajta sztázis áll be az egyiptomi közéletben.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!