2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Országok, ahol nem akarnál élni - 2013-ban sem

háttér 2013. június 26. 11:40, utolsó frissítés: 13:27

A függetlenség nem volt gyógyír Dél-Szudánnak; Szomália már 6. éve a világ leginstabilabb állama. Fegyveres harcok, mészárlás, éhínség, járvány: elkúrt államok toplistája.


178 ország társadalmi, gazdasági, politikai mutatóit elemezve idén is kiadták a Failed States Index (FSI) nevű rangsort a Fund for Peace és a Foreign Policy magazin együttműködésében. Szomália, a kudarcos államok sajnos létező prototípusa már hatodik éve vezeti a dicstelen rangsort. Az utolsó helyeket főleg a skandináv államok foglalják el a legalacsonyabb pontszámokkal magas színvonalú közszolgáltatásaiknak, az emberi jogok széleskörű tiszteletben tartásának és a törvények általános érvényű uralmának köszönhetően.

A rangsor összeállításakor 12 összetett mutatót használnak, több mint 100 tényező figyelembe vételével. 1-10 közötti pontszámot kap minden állam az összes „tantárgyból” (mint például az egyenlőtlen fejlődés, az állam legitimitása, emberi jogok, csoportközi konfliktusok stb.), amit az online elérhető többmillió dokumentum elemzésével határoznak meg. Minél magasabb a pontszám, annál magasabb az instabilitás kockázata az illető államban.

>> Failed States 2013 >>

Az arab tavasz országainak – beleértve Szíriát, Tunéziát és Jement – helyzete továbbra is rosszabbodik, Mali, Mauritánia és Burkina Faso is sokat rontott előző évekbeli eredményein. A leginstabilabb országok közt van a 2011-ben függetlenedett Dél-Szudán is. A leglátványosabban Japán javított, az ország a pusztító földrengés, szökőár és atomerőmű-baleset után figyelemre méltó fejlődést mutat.


"Képeslapok a pokolból": Dél-Szudán. Fotó: Camille Lepage/AFP/Getty Image via foreignpolicy.com


>> Fotóesszé a Foreign Policy-n a 10 legcsődösebb országról >>

Szomália a világ Humpty Dumpty-ja: azt a jelenséget illusztrálja, hogy amikor egy állam elindul a lejtőn a szétesés felé, ez a folyamat annyira gyors és drasztikus lehet, amit nagyon nehéz visszafordítani, és minden javulási folyamat és fejlődés ennél sokkal lassabban és fokozatosabban zajlik le – állapítják meg az elemzők. Halvány előrelépés ugyan Szomáliában is mutatkozik, új kormány alakult, és a kalózkodást is sikerült valamennyire visszaszorítani. Mogadishuban a kereskedelem valamennyire helyreállt.

Az európai pénzügyi-gazdasági válság által leginkább érintett országok nem rontottak látványosan, pedig növekvő kihívásokkal kell szembenézniük: ez viszont azt mutatja,


minél jobb teljesítményű egy ország,

annál inkább képes kivédeni az olyan sokkhatásokat, ami egy instabilabb államot már egyből a lejtő szélére juttatna.

Az elemzők szerint a rangsor leginkább hosszú távon képes egy-egy állam helyzetéről és annak változásáról pontosabb képet adni. Ugyanakkor megjegyzik, attól, hogy egy állam összességében jó pontszámot ér el, még lehetnek olyan régiói, ahol a törvények uralma nem érvényesült, és amit az állam már nem tud kontrollálni, például Mexikóban a drogbárók által ellenőrzött városok. Észak-Korea pedig nem attól „elkúrt állam”, hogy a központi hatalom nem érvényesíti autoritását az ország teljes területén, hanem társadalmi és gazdasági csődje miatt.

A legcsődösebb államok tízes csoportjában kevés változás van, Dél-Szudán mint újonnan létrejött állam bekerülése mozdította egyet felfele a rangsort, de ez nem jelenti azt, hogy az illető államokban javult volna a helyzet. Az első tízben a pontszámok szerint csak Szomália és Zimbabwe javított egy picit.

Minél zöldebb, annál jobb: Failed State Index 2013 térképenMinél zöldebb, annál jobb: Failed State Index 2013 térképen


>> Tovább az interaktív térképre a Foreign Policy-n >>

Szomáliában az al-Kaida-közeli al-Shabaab milíciát visszaszorították az Afrikai Unió katonái. A győzelem ellenére Mogadishuban továbbra is sok öngyilkos merényletet követnek el a terrorszervezet tagjai. Az éhínség, amely 2011-ben 260 ezer áldozatot szedett, véget ért, ám még mindig 2 millió ember számára bizonytalan az élelemellátás. A kalóztámadások száma a 2011-ben regisztrált 233-ról 70-re esett vissza tavaly a regionális és nemzetközi hajózásbiztonsági erőfeszítéseknek köszönhetően. 20 év után az ENSZ által közvetített békefolyamatot lezárva megalakult az első parlament, és elnökválasztást is tartottak, a karizmatikus Hassan Sheikh Mohamudot választották elnökké. Bár az ország még mindig az egyik legveszélyesebb helynek számít a világon, a 2012-ben érkezett változások


óvatos optimizmusra adhatnak okot,

hogy jövőre talán már lekerül a top éléről. Kongó kerülhet a helyére, amely most másodikként végzett. 2012 folyamán az állítólag Ugandából és Ruandából támogatást kapó lázadócsoportok (M23) tovább garázdálkodtak az ország területén, véletlenszerűen és válogatás nélkül támadtak meg civil lakosságú településeket, fegyvertárukból nem hiányzik a nemi erőszak és a kínzás sem.

A rosszul kiképzett és felfegyverzett hadsereget is érték olyan vádak, hogy emberi jogokat sértett a polgári lakosságot célozva, főleg a keleti országrészben. A folyamatos instabilitás humanitárius krízishez vezetett, több ezren menekültek az erőszak elől. Ha ez nem volna elég, ráadásul járványok is sújtják az országot: felütötte a fejét az ebola és a kolera, az egészségügyi létesítmények pedig nagyon gyengén felszereltek.

Az ország a nemi erőszak fővárosának számít a világban, főleg a keleti országrészben, ahol a nők több mint 40%-át erőszakolták meg életük során. A szexuális erőszak minden formája előfordul, kisgyerekeket sem kímélnek az elkövetők.

Szudán és Dél-Szudán a harmadik, illetve negyedik helyen áll, többek között a déli országrész függetlenedése után sem csituló, határmenti harcok miatt, ahol


az olajkészletek ellenőrzése

a konfliktus újabb forrása. Az Abyei tartomány hovatartozásáról, illetve a demilitarizált övezetről való megegyezés elmaradása is ennek tudható be.

A szudáni kormányerők és lázadók közötti harcok következtében mintegy 655 ezer ember vált földönfutóvá. Kartúmban, Szudán fővárosában a megcsappant olajkészletek miatti megszorító intézkedések ellen tüntettek a diákok, összecsaptak a rendőrökkel. Gazdasági és politikai reformintézkedésekre lenne szükség, hogy az ország más gazdasági ágazatokra is tudjon építeni, valamint erősebb közszolgáltatásokra és professzionális biztonsági szektorra, hogy a civil elégedetlenséget kezelni lehessen.

Dél-Szudánnak a függetlenség nem volt gyógyír, belső konfliktusokkal küzd az ország, az elkövetők pedig hol az állami rendfenntartó erők, hol pedig etnikumok között lángol fel a konfliktus. A függetlenség óta érkező hatalmas mennyiségű segély ellenére a friss állam szomszédaihoz hasonlóan képtelen az erőforrások hatékony felhasználására. Óriási méreteket ölt a korrupció, 2012 közepéig becslések szerint 4 milliárd dollár közpénz tűnt el.

Szudán és Dél-Szudán között továbbra is hatalmas a migráció, Szudánból 170 ezer menekült érkezett az új államba, ahol 2012-ben a szárazság miatt már így is élelemkrízis alakult ki. A dél-szudáni kormány az olajkészletek fölötti vita miatt leállította az olajkitermelést, annak ellenére, hogy ebből származna a költségvetés 98%-a. Nemzetközi jogvédők azzal vádolják a kormányt és más hatalmi csoportosulásokat, hogy emberi jogokat sértenek, beleértve nemi erőszak, kínzás és kivégzések eseteit. Súlyosan sérült a sajtószabadság is, egy híres újságírót meggyilkoltak, miután a kormány által támogatott korrupció és erőszak ellen szólalt fel. Dél-Szudánban ugyanakkor továbbra sem oldotta meg a függetlenség a populáción belül a földért és más erőforrásokért folyó versengésből eredő konfliktusokat.


Csádba 2012 folyamán rengeteg menekült érkezett

Szudánból és a Közép-Afrikai Köztársaságból, eközben a folytatódó szárazság miatt az erőforrások szűkültek, az ország folyamatosan sivatagosodik. A fiatalok egyre tömegesebben csatlakoznak félkatonai szervezetekhez és szélsőséges csoportokhoz, mivel magas a munkanélküliség, és kevés a lehetőség egy másfajta életre. Csád a világ egyik legszegényebb országa, amelyet tovább gyengítenek a beáramló fegyverszállítmányok, a menekülthullám és a radikalizálódó fiatalság.

Jemen 2007 óta egyre instabilabbá válik, az arab tavasz idején széleskörű emberijog-sértésekről érkeztek jelentések: önkényes letartóztatások, szólásszabadság visszaszorítása, gyerekkatonák toborzása. 2011 végén ugyan Ali Abdullah Száleh elnök lemondott, reménykedésre adva okot, hogy jobbra fordulnak a dolgok, ám az átmeneti kormányt a rezsim korábbi bűneivel szembesítették, és az északi és déli országrészek közti konfliktust is kezelnie kellett volna, amire nem volt felkészülve.

Ráadásul az ellentmondásos megítélésű amerikai dróntámadások is folytatódtak a feltételezett al-Kaida-közeli terroristafészkek ellen, amit a jemeni lakosság széles körben elítél, és sokan úgy gondolják, a jemeni kormánynak is benne van a keze a támadásokban, saját állampolgárai ellen fordulva. 2012-ben Jemenben


a lakosság fele nem fért hozzá ivóvízhez,

10 millió ember nem jutott elegendő élelemhez, és az egészségügyi szolgáltatások visszaesése járványokhoz vezetett.

Afganisztán 12 év és többmilliárd dollár után is az egyik leginstabilabb ország a világon. Az USA és a NATO megkezdte 2012-ben a kivonulást, a folyamatot pedig az egyre gyakoribbá váló „zöld a kék ellen” erőszakcselekmények árnyékolták be: az afgán erők katonái támadták meg többször saját nemzetközi partnereiket. Több év erőfeszítése és erőforrás-ráfordítása sem hozta meg a bizalmat. NATO-katonák Korán-égetéséről szóló hírek széleskörű erőszakos tüntetésekhez vezettek. 2012 márciusában egy amerikai katona egy faluban 16 alvó civilt mészárolt le, nőket és gyerekeket is, további ellenállást szítva a megszálló csapatok ellen. A tálibok helyi afgán politikusokat öltek meg, továbbra is aláásva a békefolyamatot.

Haiti roppant lassan birkózik meg a 2010-es földrengés következményeivel és a kialakult kolerajárvánnyal. A rengeteg segély ellenére a kormány kapacitása és hatékonysága alacsony, nagy a korrupció, az állam a lakosság nagy részének képtelen biztosítani az alapvető közszolgáltatásokat. 2012-ben több nagy tüntetés is volt, az emberek az elnök távozását követelték, míg végül Michel Martelly le is mondott. A földrengés után házat foglalók kényszerkilakoltatása, a rendőrség brutalitása és visszaélései is konfliktusokat szültek.

A Közép-afrikai Köztársaságot 2012 folyamán természeti katasztrófák sújtották: az árvizek következtében


megcsappantak élelemkészletei,

és terjedőben a betegségek, miközben az infrastruktúrája és közszolgáltatásai amúgy is nagyon fejletlenek. Emellett délkeleten a Lord’s Resistance Army (LRA) milícia, északon pedig más fegyveres lázadócsoportok akciói következtében terjedt el az erőszak, sok az emberrablás, nőtt az instabilitás. A kormány ellen is tüntetések voltak, amelyek zavargásokba torkolltak, többek közt egy börtönt szálltak meg a tüntetők, és kiszabadították a foglyokat. Decemberben a lázadók elfoglalták a fővárost és majdnem az egész országot. A nyugati országok és az ENSZ kimenekítette diplomatáit, a kormány is száműzetésbe vonult. A puccsot a teljes nemzetközi közvélemény elítélte.

Zimbabwéban annak köszönhetően, hogy az EU feloldotta a rezsim elleni gazdasági szankciók nagy részét, javult a helyzet. Ám az emberjogsértések továbbra is széleskörűek, a kormány békés tüntetőket tartóztat le, zaklatja a civil vagy politikai szervezeteket és csoportosulásokat, amelyeket veszélyesnek ítél. 2013 második felében választások lesznek, voltaképpen akkor válik el, a javulás útján marad-e az ország, vagy lehúzza az örvény.



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS