Rostoványi Zsolt: az iszlám és a nyugat ütközésének színtere Európa
Sólyom István 2013. május 14. 11:34, utolsó frissítés: 13:24A muszlimok európai jelenléte elsősorban nem vallási, kulturális, civilizációs, hanem szociális, gazdasági probléma, amelyre minden országnak egyénileg kellene megoldást találnia - állítja a Corvinus rektora.
Az iszlámhoz kapcsolódó tévhitek és tévképzetek torzított képet adnak erről a közel másfél évezredes civilizációról, amely a közkeletű felfogással szemben nagymértékben hozzájárult az európai civilizáció kialakulásához - hangzott el a budapesti Corvinus Egyetem (BCE) rektorának kolozsvári előadásán. A Sapientia EMTE kolozsvári karának nyílt napjai keretén belül tartott előadásában Rostoványi Zsolt az iszlám világ és a nyugat kapcsolatának elemzése indításaként rögtön egy közkeletű félreértést oszlatott el. Téves az elgondolás, hogy önmagában a vallás az iszlám és a nyugat kapcsolatrendszerében meghatározó szerepet játszana. Ezzel szemben léteznek civilizációs-kulturális törésvonalak, ezek mellett a strukturális törésvonalak azok, amelyek Európában és a világrendszer szintjén is egybeesnek egymással.
A fundamentalisták másként gondolják, ugyanis mindkét fél fundamentalistái azt mondják, hogy kibékíthetetlen vallási konfliktusról van szó. A vallás nevében hajtanak végre nagyon sokan akciókat, de nincs olyan monoteista világvallás, amely nevében ne hajtottak volna végre gaztetteket. Az iszlám és a nyugat 1400 éves kapcsolatrendszerében váltakoztak az erőszakos, konfrontatív és a békés szakaszok, szemben azzal az állítással, hogy a viszonyt a folyamatos konfrontáció jellemzi. A konfliktusos időszakok váltakoztak az egymás mellett élés, a kölcsönös megtermékenyítés időszakaival” - mondta a professzor. Hozzátette: a legfontosabb ütközőpont, és ami valójában a konfliktusok alapvető forrása, az az iszlám és a nyugat fundamentalistái között húzódó frontvonal.
Az iszlám, mint veszélyforrás
A hidegháború utáni világrendszerben az iszlám veszélyforrás jelent meg a nyugati civilizációban, mivel a Szovjetunió szétesett, a kommunista ideológia, mint veszélyforrás megszűnt, és sokak szemében az iszlám lépett helyébe. Sokan utaltak arra, hogy a Korán az erőszakot támogatja, amit bizonyos események – 2001. szeptember 11., a londoni, a madridi merényletek, stb. - látszólag alá is támasztottak. George W. Bush meghirdette a terror elleni háborút, ez is az iszlám erőszak ellen irányult. A közbeszéd, a politikai diskurzus, a biztonságpolitikáról folytatott gondolkodás részévé vált az iszlám fenyegetettség, a közvélemény meg elfogadta ezt – magyarázta Rostoványi.
Megítélése szerint az iszlám az európai történelem szerves része, az iszlám nélkül a nyugati civilizáció egészen más lenne. „Mindig azt szoktuk mondani, hogy a nyugati civilizáció keresztény-zsidó gyökerekkel rendelkezik. Ehhez hozzá szoktam tenni, hogy a nyugati civilizáció keresztény-zsidó-muszlim gyökerű. Amikor a 18-19. században a nyugat európaizálta saját magát, akkor visszamenőleges múltteremtésnek lehettünk tanúi, amikor egy kicsit kitörölte saját múltjából az idegen elemeket. Az Európa-centrikus szemléletmód volt az, ami az egész világ szemléletét jellemezte, innen ered pl. a Közel-Kelet kifejezés is.
Innen kezdve az iszlám is inkább egyfajta idegen elemként jelenik meg a nyugati civilizációban. Holott az iszlám nagyon sok mindent hozzátett az egyetemes kultúrához, civilizációhoz, illetve a nyugati kultúrához és civilizációhoz. Gondoljunk csak a görög filozófiai munkák szír, majd arab fordításaira, amelyeken keresztül fennmaradtak ezek a művek. De az iszlám ugyanakkor az orvostudomány és a természettudományok területén is számos jelentős felfedezést tett” - fogalmazott.
Múltbéli traumák vezettek a jelenkori konfliktusokhoz
Az iszlám világot több trauma is érte az elmúlt századokban, amelyek jelentős mértékben meghatározták a mai muszlim civilizáció önképét. „Egyiptomnak a napóleoni Franciaországtól elszenvedett veresége szimbolizálta azt a divergáló fejlődést, ami az azt megelőző időszakban végbement. Európának többek között a lőfegyverek, a harcászat, a harcmodor terén elért fejlődését és az iszlám világnak azt a stagnálását, ami éppen Európa fölényét eredményezte.
A kolonizáció időszakában a britek, franciák, olaszok és spanyolok felosztották egymás közt a Közel-Kelet térségét. Máig ható következményekkel jár, hogy akkor húzták meg mesterségesen a közel-keleti államok, nemzetállamok határait, olyan módon, amelyek általában mindenféle kulturális előzményt nélkülöztek. Számos olyan konfliktusnak vetették meg az alapjait ezzel, amelyek mindmáig jellemzőek az egész régióra és az iszlám világra.
Az iszlám világ számára kétségkívül trauma volt Izrael állam megalakulása 1948-ben, valamint a napóleoni hódításhoz hasonló pszichés trauma volt az 1967-es, harmadik arab-izraeli háborúban elszenvedett vereség, ami a muszlimok szemében az Izrael által képviselt nyugattól elszenvedett vereség volt, ez ismét csak a nyugat fölényét szimbolizálta. Szimbolikus vereség volt, ami egyúttal az addigi nacionalista-szocialisztikus ideológiák és társadalmi rendszerek veresége is volt. Az iszlám világot mindmáig jellemző reiszlamizációs folyamat tulajdonképpen az 1967-es háborúval vette kezdetét” – magyarázta Rostoványi.
Mérsékeltek kontra radikálisok
A szakértő hangsúlyozta, hogy az iszlám nem egységes, hanem rendkívüli módon differenciált. Állandó interpretációs, értelmezésbeli folyamatok jellemzik. A szakirodalom általában véve a fundamentalizmust, modernizmust és a jelenlegi politikai hatalmat legitimáló intézményes iszlám megközelítést szokta alkalmazni. Az iszlám története az értelmezések története, ahol különböző interpretációk küzdenek egymással a hegemón jelentés birtoklásáért.
„Az iszlámnak napjainkban két, egymástól teljesen eltérő értelmezése van: az egyik, amit én totalizáló, esszencialista értelmezésnek neveznék, míg a másik egyfajta szekularizált, liberális, modernista iszlámértelmezés. Az első azt mondja, hogy az iszlám, mint vallási-kulturális rendszer minden szempontból meghatározza a muszlimok viselkedését. E szerint nem is a muszlimok a főszereplők, hanem az iszlám, mivel viselkedésmintát is szolgáltat, az egész iszlám történelmi fejlődést meghatározza. A modernista felfogás ugyanakkor az iszlámra a felvilágosodás utáni kereszténységhez hasonlóan egyfajta szekularizációs szűrőn keresztül tekint. Fő állítása, hogy nem az iszlám határozza meg a muszlimok viselkedését, illetve a világ különböző részein különböző iszlámok léteznek egymás mellett” – mondta Rostoványi.
A béke vagy az erőszak vallása?
A SZ–L–M szógyökből származik, mind a salam (béke), mint az iszlám szó, és elvileg az iszlám szerint az iszlám követése a béke követését is jelenti. A Korán 8. szúrájának 60. verse írja, hogy „és készítsetek föl ellenük, ami fegyveres erőt és csatamént csak tudtok, hogy félelmet keltsetek általuk Allah és a ti ellenségeitekben”. A mai arab nyelvhasználatban a „félelmet keltsetek” azt jelenti, hogy terrorizáljátok. A kifejezést így is lehet fordítani. Hozzá kell tenni, hogy a szúrák egy adott történelmi kontextusban keletkeztek, amikor Mohamed és a muszlimok a mekkaiakkal élet-halál harcot vívtak.
"Ismerjük, hogy akkor milyen volt a bevált harcmodor, de hát tudjuk, hogy Szent István korában is történtek olyan dolgok, amelyek a ma emberének nem feltétlenül felelnének meg. Ha ettől elvonatkoztatunk, kontextusból kiragadunk egyes szúrákat és általánossá tesszük, akkor le lehet vonni azt a következtetést, amit sokan le is vonnak, hogy az iszlám az erőszak vallása" - hangsúlyozta a professzor.
A dzsihád nem szent háborút jelent
Általánosan elterjedt téveszme, hogy a dzsihád szent háborút jelent, és a dzsihád nevében a muszlimok állandó harcot folytattak és folytatnak. A dzsihád ezzel ellentétben erőfeszítést, törekvést jelent, erőfeszítést a jó megvalósítására és a rossz leküzdésére. Az is tény ugyanakkor, hogy a modern iszlám világban a dzsihádot erőszakos akciók legitimálására is használják – mondta Rostoványi. Hozzátette: nagyon sok olyan iszlamista szervezet van, amelyik a dzsihád jelszava alatt tevékenykedve erőszakos akciókat hajt végre.
„Öngyilkos merényleteket eleinte síiták hajtottak végre, aztán átterjedt a szunnitákhoz is, bevett harci eszközzé vált a közel-keleten. Tudni kell, hogy az iszlám eleve elítéli az öngyilkosságot, értelmetlen tett, mert individuális akció, és az iszlám közösségi vallás. Ha a közösség érdekében, az elnyomással, a kizsákmányolással szemben hajt valaki végre ilyen akciót, az már nem öngyilkosság, hanem a közösség érdekében vállalt mártírság.
Azért a síiták hajtották végre először, mert a síita iszlámban a mártírságnak kiugróan fontos szerepe van a 680-as kerbelai csata miatt, amelynek jelentősége, hogy utána jött létre az iszlám világ legnagyobb irányzata. Azóta a síita iszlámban ennek egyfajta misztériumjáték szerű megünneplése minden évben megtörténik, a síiták megsebzik magukat, hogy átéljék a szenvedést, amit a csatában vereséget szenvedő Huszain imám, Mohamed unokatestvérének és vejének fia átélt, amikor életét adta a közösségért” - vázolta a professzor.
Megjegyezte, vita folyik arról, hogy megengedett-e a civil áldozat vagy sem. A többségi álláspont szerint ilyen akciót csakis fegyveres testület ellen lehet végrehajtani, az arab-izraeli viszonylatban kétségkívül olyan kisebbségi álláspontok is vannak, amely szerint Izrael egésze ellenség. Ami ezeket általában motiválja, az a kollektív tudat, igazságtalanság, megalázottság, alávetettség, amelyet a nyugattal szemben általában véve a muszlimok nagy többsége érez. A nyugatot hibáztatják azért a periferiális szerepért, amelybe az iszlám világ a mai nemzetközi rendszerbe kényszerült, és mindezt egyfajta erőteljes nyugat- és Amerika-ellenesség jellemzi.
Az iszlámnak a nyugati politikai vezetéssel van problémája
Fontos, hogy nem a nyugattal, vagy Amerikával van bajuk – jegyezte meg a Közel-Kelet-szakértő, hanem a politikai vezetéssel, és az iraki háború egy nagyon komoly olyan lépés volt, amelyik kifejezetten negatív fogadtatásra talált az iszlám világban. Ha van tényleges ütközés az iszlám és a nyugat között, akkor ennek az ütközésnek a színtere Európa, ahol számtalan probléma adódik az itteni muszlim jelenlétből, sokan Európa iszlamizálódásának veszélyét is felvetik.
Rostoványi hangsúlyozta, hogy az európai iszlám nem monolit csoport, hanem etnikai, szektariális és etnopolitikai szempontból rendkívül tagolt. „A felmérések szerint a mohamedánok elsődlegesen muszlimnak tartják magukat, csak másodsorban állampolgárnak, viszont többségük szerint nincs konfliktus a között, hogy valaki hívő muszlim és egy modern társadalomban él. Az őshonos lakosság többsége ennek ellenkezőjét gondolja, mint ahogy azt hiszi, hogy a muszlimok el akarnak különülni a befogadó társadalomtól, holott a megkérdezett muszlimok többsége inkább alkalmazkodni szeretne a befogadó ország szokásaihoz.
Az európai jelenlétük elsősorban nem vallási, kulturális, civilizációs, hanem szociális, társadalmi, gazdasági probléma, vagy lehet azt mondani, hogy a kettő szorosan összefonódik egymással. Hogy az asszimiláció, az integráció vagy a multikulturalizmus a megoldás, erről komoly viták folynak, én azt gondolom, hogy minden országnak egyénileg kellene erre megtalálni a megoldást” - zárta előadását a rektor.