2017. október 22. vasárnapElőd
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Offshore Leaks: mihez lehet kezdeni 260 gigányi adattal?

S. Z. 2013. május 07. 12:19, utolsó frissítés: 12:19

Programozók és adatszakértők segítettek rendet teremteni a káoszban, amikor a „klasszikus” újságíró-technikák csődöt mondtak.


Nem vitás, az év legnagyobb tényfeltáró projektje az International Consortium of Journalists (ICIJ) által készített Offshore Leaks. A kiszivárgott adatbázis feldolgozása azonban klasszikus újságíró-technikákkal lehetetlen lett volna: a sztori programozók és high-tech eszközök nélkül sosem állt volna össze.

A hihetetlenül szövevényes, bonyolult történet pedig egészen banálisan indult: az offshore-paradicsomokat korábban évekig kutató Gerard Ryle ICIJ-igazgató egy merevlemezt kapott postán. Csakhamar kiderült,


a merevlemez offshore-szolgáltatók adatbázisát tartalmazza.

Bár a 260 gigányi adat – mintegy 2,5 millió fájl – valószínűleg az offshore világ csak egy pici szeletébe enged betekintést, az adatbázis így 160-szor nagyobb, mint az újságírás történelmének eddigi legnagyobb szivárogtatása, amikor amerikai diplomáciai táviratokat tett közzé a Wikileaks.



Kiderült, azerbajdzsáni, orosz, kanadai, pakisztáni, fülöp-szigeteki, thaiföldi és mongóliai kormánytagok valamint családtagjaik és üzlettársaik tulajdonosai offshore cégeknek illetve adóparadicsomokban elrejtett bankszámláknak.

Világszerte sok mágnás offshore cégeken keresztül birtokol kastélyokat, luxusjachtokat, műtárgyakat. Így a valódi tulajdonosok kiléte rejtve marad, és nem utolsósorban adózni is kevesebbet kell ezen luxusjavakért.

A világ legismertebb bankjai közül néhány – például az UBS, a Clariden és a Deutsche Bank –


offshore szolgáltatásokat nyújtanak klienseiknek.


Egy busásan jövedelmező iparág épült a cégtulajdonosok valódi kilétének elrejtésére: könyvelők, megbízottak, ügyvédek élnek meg ebből.

És bár az offshore cégek nem szükségszerűen törvénytelen üzleteket takargatnak, sok fehérgalléros bűnöző használja ezeket a törvénytelenül szerzett jövedelme elrejtésére.

Az anyag két offshore szolgáltatótól származik: a Commonwealth Trust Ltd. (CTL) székhelye a brit Virgin szigeteken található, a Portcullis TrustNet pedig főleg Ázsiában és a Cook szigeteken működik. Mivel azonban az offshore cégek hálózatszerűen, rendszerint több szintű tulajdonosi szerkezettel működnek, a szálak 10 különféle adóparadicsomba vezetnek.


Az adatbázis 12 ezer közvetítő és 122 ezer offshore cég vagy tröszt adatait tartalmazza, a cégekhez ilyen-olyan módon kapcsolódó személyek száma (tulajdonosok, ügyvezetők, meghatalmazott személyek stb.) 130 ezer. Azonban hamarosan kiderült, a


hagyományos eszközökkel szinte lehetetlen

az adatokból újságírói szempontból hasznos információkat kinyerni. Nagyot csalódtak azok az újságírók, akik azt remélték, hogy politikusok, üzletemberek, ismert adócsalók neveire rákeresve minimális munkával kideríthetik, hol rejtegetik milliárdjaikat. Ekkora méretű adatbázisban nagyon kevés az esélye annak, hogy ötletszerűen keresgélve érdekes eredményre lehet bukkanni.

Az eligazodást az is nehezítette, hogy a Wikileaks-kiszivárgásokkal ellentétben az adatok rendezetlenek voltak. A merevlemezek négy adatbázis mellett 2 millió e-mailt és további félmilliónyi szöveges dokumentumot, pdf-állományt, táblázatot valamint képet tartalmaztak. Ráadásul ahogyan céges merevlemezeken általában lenni szokott, az e-mailek tekintélyes része (mintegy 40 százalék) másolat volt.

Mint arról az ICIJ beszámol, a munka első fázisa az adatok elemzése volt. Free text retrieval (FTR) rendszer segítségével minden szót, nevet és számot indexeltek, így


az adatbázis kereshetővé vált.

Az e-maileket időrendi sorrendbe helyezték, az adatbázisokat pedig megtisztították, és egy saját keresőt is beüzemeltek. A legfontosabb azonban a NUIX keresőszoftver volt, ami egyébként túl drága ahhoz, hogy akár egy ICIJ-méretű szervezet megvásárolja: ajándékba kapták.

Ezután megkezdődhetett az újságírás történetének legnagyobb határokon átnyúló együttműködése. 46 országból összesen 86 újságíró kezdte el átfésülni az adatokat – persze itt is számos teljesen újszerű, kollaboratív munkát támogató eszközt használtak.

>> Alapíts offshore-céget! Interaktív játék kezdő adóelkerülőknek >>

Annak ellenére, hogy az adatokhoz egy zárt rendszerben lehetett hozzáférni, és részben a kommunikáció is titkosított csatornákon (PGP) keresztül történt, a kulcs mégis a bizalom volt – mesélte a Transindexnek Stefan Candea, aki projektmenedzserként dolgozott az ICIJ számára ebben az időszakban.

A Centrul Român pentru Jurnalism de Investigație (CRJI) alapítója hangsúlyozta, a projektben olyan újságírók vettek részt, akik évek óta együtt dolgoznak.


A bizalom megalapozásának a legfontosabb eleme

a teljes transzparencia volt. Candea 2011 végétől, a projekt kezdeti megbeszéléseitől kezdve részt vett a munkában. Miután az adatokat sikerült újságírók számára is használhatóvá tenni, a CRJI kelet-európai regionális központként kezdett el működni: görög, orosz, német és brit újságírók is kerestek az adatbázisban a NUIX szoftver segítségével.

Stefan Candea. Fotó: www.mc.rs


Miután sikerült felmérni a rendelkezésre álló adatokat, lassan körvonalazódtak a sztorik, így meg lehetett keresni újságírókat egy-egy régióban. Az Offshore Leaks keretén belül a publikációk egyébként úgy működnek, hogy azok a médiumok, melyek partnerségre léptek a szervezettel és segítettek a munkában, egy előre egyeztetett menetrend szerint hozhatták a saját olvasótáboruk számára hírértékkel bíró sztorikat.

Candea elmondta, sok publikáció kezdetben húzódozott részt venni a projektben: sok szerkesztő még mindig


„lokális” újságírást művel,

és nem ismeri fel egy ilyen globális adatbázisban rejlő potenciált. Miután azonban a sztori „robbant”, lavinaszerűen jelentkeztek partnerségre a médiaorgánumok és különféle szakterületekről érkező magánszemélyek, újságírók, kutatók és politikusok: az ICIJ-hez közel 1000 ilyen megkeresés érkezett – árulta el az újságíró.

Persze semmi garancia arra, hogy az, aki részt vett a projektben, talált is érdekes témát. Az offshore-ozó romániai üzletemberek (lista itt) közt például nincsen igazán nagy név, és Magyarországon sem sikerült érdekes szálat találni.

Az ICIJ anyagaiban persze több ízben hangsúlyozzák, nem mind bűnözők azok, akik offshore cégeket alapítanak, sőt: az adóparadicsomok használóinak túlnyomó többsége egyszerűen csak kevesebb adót szeretne fizetni, vagy egyszerűbben szeretne nemzetközi kereskedelmi ügyleteket bonyolítani.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS