Célzott likvidálások: miért necces az Egyesült Államok drónháborúja?
2013. január 25. 16:07, utolsó frissítés: 16:07Pakisztánban, Jemenben vagy Szomáliában szinte hetente lecsapnak egy-egy állítólagos terroristavezérre. A program körül azonban egyre sokasodnak a kérdőjelek.
Szinte hetente közölnek egy-egy szűkszavú, „mínuszos” hírt a nemzetközi hírügynökségek arról, hogy dróntámadásban életét vesztette az al-Kaida vagy más terrorszervezet egyik vagy másik vezetője. Bár a híradásra szinte senki nem kapja fel a fejét, a felszín mögé pillantva azonban könnyen rájöhetünk, mennyire problémás az Egyesült Államok 2008 óta tartó „drónháborúja”.
Hivatalosan az Egyesült Államok jelenleg sem ismeri el, hogy megelőző csapásokkal igyekszik kiiktatni a veszélyesnek vélt személyeket Pakisztánban, Jemenben, Szomáliában és más országokban. A nagy titkolózás ellenére nagyon sok jel mutat arra, hogy a célzott likvidálások állnak az Obama-adminisztráció nemzetbiztonsági programjának központjában. A drón háborúról
kevés megbízható adat került nyilvánosságra:
csak sejteni lehet, miképpen állítják össze a likvidálandó személyek listáját, nem tudni pontosan hány áldozatuk volt a csapásoknak, és az is rejtély, hogy ki dönt arról, hogy a bemért célpontra csapást mérjenek-e vagy sem. A ProPublica azonban összegyűjtötte a jelenleg nyilvános összes információt a témáról, anyagunk nagy vonalakban követi ezt az összeállítást.
Az első, al-Kaidát célzó dróncsapásokra 2002-ben került sor Jemenben, majd a Bush-adminisztráció során; a robotrepülőket 2008-ban Pakisztánban kezdte el használni a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA). A titkos programot Obama elnöksége alatt látványosan kiterjesztették Pakisztánban, majd 2011-től a Jemenben rejtőzködő, terroristagyanús személyek ellen is elkezdődtek a célzott támadások.
A drónok népszerűsége könnyen érthető:
relatíve kevés pénzbe kerülnek és az amerikai katonák számára teljesen veszélytelen az üzemeltetésük. Elektronikus és digitális érzékelőik egyre fejlettebbek, és teherbírásuk is egyre nagyobb: így komoly fegyverzettel napokig levegőben tudnak maradni, lehetővé téve a célpont megfigyelését, és adott esetben a likvidálását.
Egyébként ma már nem csak a CIA hajt végre dróntámadásokat: az amerikai hadsereg Egyesített Különleges Műveleti Parancsnokság (JSOC) nevű elit alakulata Jemenben és Szomáliában is hajt végre ilyen akciókat. A drónok titkos bázisokról szállnak fel – a jemeni és szomáliai akciókat például Dzsibutiból bonyolítják.
Az áldozatok kiléte a legkényesebb téma:
míg a hivatalos verzió szerint csakis az Egyesült Államok ellen támadásokat tervező, magas rangú terroristavezérek ellen rendelnek el légicsapásokat, a valóságban sok célzott likvidálás áldozatának identitását homály fedi.
A csapások egy része ún. „signature strikes”. Ezeknek a csapásoknak az áldozatai ismeretlenek, pusztán életvitelükről és viselkedésükről szóló jelentések utalnak arra, hogy szélsőségesek. Egy magas rangú tisztségviselő egy belső körökben keringő viccet is elmondott a The New York Timesnak: ha egy mezőn három srác ugrál, az a CIA szerint már terrorista kiképzőtábor.
Jemenben és Szomáliában ráadásul az sem teljesen egyértelmű, hogy a szélsőségesek az Egyesült Államok, vagy pedig saját országuk kormánya ellen szervezkednek. Ha inkább az utóbbi igaz, akkor az Obama-adminisztráció gyakorlatilag
a szövetségese belügyeibe avatkozik,
légicsapásokat mérve ellenzékére. A homályt tovább fokozza, hogy rendszerint a hírszerzési információk is pontatlanok és ellentmondásosak: 2010-ben egy, Barack Obama által személyesen jóváhagyott légicsapásban a szélsőségesek mellett az egyik jemeni tartomány kormányzóhelyettese is életét vesztette – a jemeniek nem szóltak arról, hogy a helyszínen szövetséges tisztségviselő is jelen van.
Nagy kérdés, hogy eddig hány halálos áldozattal jártak a légicsapások, és azt sem tudni, hogy pontosan hány civil végezte „járulékos veszteségként”. Több, az amerikai kormánytól független szervezet monitorizálja a dróncsapásokat, az ők adataikat összesítve
az áldozatok száma háromezer körül van.
Mindez azonban fenntartásokkal kezelendő: az áldozatok számát a helyi sajtó, illetve névtelenül nyilatkozó tisztségviselők közlik, és egyik forrás sem túl megbízható. A jemeni kormány például a szövetségesét védve köztudottan igyekszik eltitkolni a helyi közvélemény elől azokat az eseteket, amikor amerikai drónok helyi civileket ölnek.
Az Egyesült Államok hivatalos adatai a civil áldozatokról azért nem lehetnek pontosak, mert a hivatalos eljárás szerint minden „gyanús” helyszínen – például egy illegális bombagyárban – jelen levő katonakorú férfit szélsőséges fegyveresnek tekintenek.
Megkérdőjelezhető az a hivatalos álláspont is, hogy a fegyvereseket csak akkor likvidálják, ha azok valós fenyegetést jelentenek az Egyesült Államok számára, és elfogásuk nem kivitelezhető. Egyrészt a légicsapások jóval gyakoribbak, mint a fegyveresek elfogása, másrészt a csapásokról szóló beszámolók nem térnek ki arra, hogy
pontosan miben is állt a valós fenyegetés.
Az sem világos, hogy hogyan, milyen alapon történik a célpontok kiválasztása. Az bizonyos, hogy úgy a CIA-nak, mind a hadseregnek vannak ún. „likvidálandó listái”. A célpontokat a Pentagon által szervezett gyűléseken véglegesítik, majd a végső listát a Fehér Ház hagyja jóvá; az igazán fontos küldetéseket maga az elnök, Barack Obama kell engedélyezze. Ugyanakkor a pakisztáni csapások egy részéről a CIA maga dönthet, és a támadások előtt a Fehér Ház jóváhagyását sem kell megvárniuk.
Az Obama-adminisztráció tisztségviselői nyilvános beszédeikben rendszerint a szeptember 11-i terrortámadások után hozott törvénnyel indokolják a drón-háború jogosságát. Az Authorization for Use of Military Force nevű jogszabály felhatalmazza a hadsereget és az elnököt, hogy „szükséges erőt” alkalmazzanak azok ellen, akik a szeptember 11-it merényletet kitervelték, jóváhagyták, elkövették és segítették. A nemzetközi porondon rendszerint azzal érvelnek, hogy egy nemzetnek joga van megvédeni saját magát. Mindennek ellenére
a gyakorlatnak egyre több kritikusa van:
a dróncsapásoknak kitett közösségekben gyakoriak a tüntetések, és az amerikai hadseregben is többen figyelmeztettek, hogy a célzott likvidálások nagyon rosszat tesznek az Egyesült Államok nemzetközi megítélésének.
A dróntámadásokat a közelmúltban kezdte kivizsgálni az ENSZ. A vizsgálattal megbízott Ben Emmerson, az ENSZ terrorizmus elleni harccal és emberi jogokkal foglalkozó jelentéstevője egyebek mellett azokat az eseteket kívánja felderíteni, amikor feltételezett terroristák ellen drónokkal végrehajtott támadásokban polgári személyek haltak vagy sebesültek meg. Vizsgálatának eredményét Emmerson még valamikor idén az ENSZ Közgyűlése elé terjeszti.