Participative budgeting: amikor a közösség dönt a pénzről
S. Z. 2013. január 09. 16:43, utolsó frissítés: 16:43Kolozsváron még az idén elkezdenek kísérletezni a részvételi költségvetéssel. Elmagyarázzuk, mi az, és miért jó.
Mi lenne, ha az önkormányzat bürokratái helyett maga a helyi közösség döntené el, hogy útépítésre vagy szennyvíz-csatornára költi adóját? Ezt a kérdést tehette fel a frissen megválasztott munkáspárti polgármester húsz éve egy anyagi csőd és társadalmi összeomlás szélén egyensúlyozó brazíliai nagyvárosban, Porto Alegrében.
A világon akkoriban egyedülálló kísérlet – bár távolról sem volt problémamentes, és most sem az – óriási sikernek bizonyult. A Porto Alegrében kikísérletezett részvételi költségvetést (participatory budgeting) valamilyen formában ma már mintegy 140 brazil település alkalmazza.
A gyakorlat világszerte terjedőben van: Dél-Amerikától Ázsiáig, Afrikáig és Észak-Amerikáig egyre több település alkalmazza sikeresen a részvételi költségvetést. Európában Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban alkalmazzák.
Hamarosan Kolozsváron is
A napokban a kolozsvári polgármesteri hivatal is bejelentette: idéntől kísérletképpen a város legnagyobb lakónegyedében, a Monostoron is bevezetik. Ha a kísérlet működik, az egész városra kiterjesztik. A projekt azonban egyelőre ötletszinten létezik, tudomásunk szerint konkrét terv még nem született még ez ügyben.
A részvételi költségvetés működésének megértéséhez fontos tudni, milyen problémára kerestek választ a kitalálói. A nyolcvanas évek Brazíliáját gazdasági válság és magas infláció jellemezte; Porto Alegre, az ország legdélebbi csücskében található Rio Grande do Sul fővárosa, akkoriban 1,2 milliós lakossággal, egy 3 milliós metropolisz-övezet közepén a működésképtelenség határán állt.
Több százezer ember élt nyomornegyedekben
Brazília egyik legfontosabb városaként a nyolcvanas évek elejétől Porto Alegrét ellepték a munka reményében vidékről betelepülők. Mivel a városvezetés képtelen volt adóbevételeiből biztosítani a szükséges infrastrukturális beruházásokat, a lakosság harmada ivóvizet, utakat és csatornázást nélkülöző senkiföldjére, ún. favelákba (nyomornegyedekbe) kényszerült.
A látványos társadalmi egyenlőtlenségeket, a növekvő bűnözést és környezetszennyezést súlyosbította, hogy a városvezetés adóssághegyeket halmozott fel, és komoly demokrácia-deficittel küszködött: a döntéshozatal zárt ajtók mögött történt, a lakosság egy számottevő részének gyakorlatilag semmilyen beleszólása nem volt a városfejlesztésbe. Így fordulhatott elő, hogy a városvezetés csatornázás és a megfelelő ivóvízellátás helyett a közép- és felsőbb osztályok projektjeit – például parkosítást – kezelte prioritásként.
Ernyőszervezetbe tömörültek a lakóközösségek
Porto Alegre másik jellegzetessége, hogy a városban hagyományosan nagyon sok, társadalomszervezésben jártas lakóközösségi társulás, civil szervezet, szakszervezet létezett, és jelen volt egy progresszív értelmiségi réteg is. A lakóközösségi társulások 1980-tól egy ernyőszervezetbe tömörültek, így próbálva befolyásolni a város költségvetésének alakulását. Az áttörésre 1989-ig kellett várni, amikor a Munkáspárt (Partido dos Trabalhadores) megnyerte a választásokat.
A legnagyobb brazil baloldali párt legfontosabb programpontja, a részvételi költségvetés révén a város lakosságának lehetősége nyílt direkt módon befolyásolni azt, hogy a város mire költi el az adóként befizetett összegeket. Az általános korrupció, kiterjedt klientúrák és csakis a beavatottak számára követhető döntéshozás miatt a csőd szélére sodródott városban ez forradalmi újdonságnak számított.
Kezdetben senki nem lelkesedett
A részvételi költségvetést persze nem egyik napról a másikra vezették be. Kezdetben hiába tartottak lakossági fórumokat, a sürgetően szükséges több száz befektetésre egyszerűen nem volt pénz. A források előteremtése érdekében az önkormányzat csökkentette ugyan a kiadásokat, azonban adóemelésre is szükség volt – ezt pedig nagyon rosszul fogadta a lakosság.
A következő években azonban sikerült kialakítani a részvételi költségvetés rendszerét: a negyedbeli bizottságok számára pénzforrásokat különítettek el, és ezzel párhuzamosan az önkormányzat prioritásként kezdte kezelni az infrastrukturális beruházásokat a legszegényebb negyedekben.
Bonyolult döntéshozatali mechanizmus
A Porto Alegrében kialakított döntéshozatali mechanizmus a következő: a várost 16 kerületre osztották, és öt témakör létezik: közszállítás, tanügy, szabadidő és kultúra, egészségügy és szociális juttatások, gazdasági fejlesztés és adózás, valamint városfejlesztés.
Minden kerületben minden témakörben két nagygyűlést szerveznek; minden nagygyűlés előtt egy külön gyűlésen gyűjtik össze a polgárok kéréseit, és választják ki a közösség képviselőit. Ezen kívül informális gyűléseken is megbeszélik a felmerült ötleteket. A javaslatokat pontozzák, két kritérium szerint: szükségesség és az érintett lakosság száma.
A közösség képviselői évente több alkalommal találkoznak a helyi tanáccsal és polgármesterrel, illetve a helyi tanácsba két képviselőt is delegálhatnak. A javaslatok alapján a polgármesteri hivatal tervezési irodája végzi el a befektetéseket megelőző elemzéseket, illetve ez az iroda dolgozza ki a város éves költségvetését (bővebben erről a rendszerről itt: Porto Alegre, Brazil: Participatory Approaches
in Budgeting and Public Expenditure Management
, .pdf, 115.4 kB)
Vitathatatlan siker
Bár a részvételi költségvetést érik kritikák, Porto Alegre a példa arra, hogy a rendszer működik. Míg az első évben kevesebb, mint ezer ember vett részt a rendszerben, 1992-re a számuk 8 ezerre, 2003-ra pedig 23 ezerre nőtt, a csődös, koszos nagyvárosból pedig húsz év alatt Brazília legjobb életminőséggel rendelkező városa lett.
1989 és 1996 között a folyóvízzel rendelkező háztartások aránya 80 százalékról 98 százalékra nőtt, a csatornázáshoz a lakosság 85 százalékának van hozzáférése (1989: 46 százalék). A közoktatásban részt vevő diákok száma megduplázódott, a szegény negyedekben pedig évi 30 kilométer utat építenek 1989 óta. Nem utolsósorban a helyi költségvetés adóbevételei 50 százalékkal nőttek: a lakosság bízik az önkormányzatban, és pontosan tudja, mire költik pénzét.
A részvételi költségvetés nem utolsósorban a társadalmi feszültségeket is oldotta: bár a felső középosztály kezdetben ellenezte az új rendszert, mára azonban aktívan részt vesz a döntéshozatalban, megerősödött a társadalmi szolidaritás, a lakók pedig büszkék városukra.