2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mi az oka az amerikaiak fegyverkezési mániájának?

S. Z. 2012. december 28. 15:22, utolsó frissítés: 15:22

Bár az Egyesült Államokban éles vitát váltott ki a newtowni vérfürdő, nem valószínű, hogy a fegyvertartási szabályok drasztikusan szigorodnak.


Kelet-európai fejjel nehezen érthető az a lőfegyver-kultusz, ami az Amerikai Egyesült Államokra jellemző. Kis túlzással kijelenthető, hogy Amerikában szinte mindenkinek van lőfegyvere, illetve könnyedén, szabadkereskedelemben vásárolhat, ha kedve úgy tartja. És bár az utóbbi években egyre gyakoribbak a fegyveres ámokfutások, nem valószínű, hogy egyhamar látványosan szigorodnak a fegyvertartási szabályok.


Az amerikaiak fegyvermániájának a gyökerei

a gyarmatosításra, a Vadnyugat meghódításának idejére nyúlnak vissza. Ebben az időben a telepesek számára a tűzfegyver létfontosságú eszköz volt – ezzel vadásztak, illetve védték meg magukat a bennszülöttek támadásaitól. Mivel abban az időben határőrség nem létezett, a határvidékeken élő telepeseknek maguknak kellett gondoskodniuk maguk és közösségük biztonságáról.



A fegyverek kultúrája a függetlenségi háború idején tovább erősödött. "Ez annak a története, hogyan győzte le Amerika Nagy-Britanniát, azoknak a fickóknak a története, akik fogták a puskájukat, megcsókolták az asszonyt, és elmentek szolgálni George Washington seregébe" – idézi az MTI összefoglalója Robert Spitzert, aki könyvet írt a lőfegyvertartás szabályairól.

A tűzfegyverek a mai napig szerves részei a mindennapi életnek az Egyesült Államokban: gyakran szerepelnek filmekben, tévében, videojátékokban, említik azokat zenében és irodalomban. Ráadásul a vadászat a mai napig egy rendkívül népszerű sport Amerikában. Persze nem kell vidékre utazni ahhoz, hogy fegyverekkel találkozzunk: a nagyvárosok szegényebb negyedeiben szintén


hétköznapi látványnak számítanak a pisztolyok.

A több száz éve élő „pionírhagyományt”, a fegyvertartás jogát az Alkotmány második, 1791-ben elfogadott módosítása is garantálja. Az Alkotmánybíróság egy 2008-as döntése ez a jogot tovább bővítette, kimondva, hogy a magánszemélyek használhatják is a fegyvereket saját és birtokuk védelmére.



A fegyvertartási statisztikák pedig riasztóak: egy 2010-es felmérés szerint mintegy 300 millió tűzfegyver van civil kézben – gyakorlatilag a 307 millió amerikai állampolgár mindegyikére esik egy lőfegyver. A háztartások 40-45 százalékában található tűzfegyver, és a felnőttek mintegy 34 százalékának van valamilyen lőfegyvere. 2009-ben a 15 ezer regisztrált emberölésből több mint 9 ezret lőfegyverrel hajtottak végre.

Az amerikaiak fegyvermániája, másrészt a biztonság iránti elkötelezettségük


egészen abszurd helyzeteket szül:

például a szeptember 11-i terrortámadások miatt drasztikusan megszigorított biztonsági intézkedések eredményeképpen az utasok nem szállhatnak repülőre, ha csomagjukban sampon van.

Ugyanakkor fegyverkiállításokon és internetes boltokból névtelenül, mindenféle regisztráció nélkül bárki vásárolhat nagy tűzerejű félautomata és automata fegyvereket, katonai használatra kifejlesztett lőszerrel és nagy kapacitású tárakkal együtt.

Az ártatlanok lemészárlásával végződő incidensek ellenére semmilyen jel nem utal arra, hogy az amerikaiak fegyvervásárlási láza csökkenne. Épp ellenkezőleg: az amerikai sajtóban gyakran olvasni olyan érveléseket, miszerint az ámokfutókat épp úgy lehetne hatékonyan leszerelni, ha lehetőleg


minél több ember hord magánál fegyvert.

Így egy-egy fegyveres incidens során – állítják – nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki fel tudja venni a harcot a támadóval, illetve az ámokfutást tervelők is számíthatnak arra, hogy áldozataik esetleg visszalőnek.

Az iskolák, egyetemi kampuszok területén 1995-ben bevezetett fegyverviselési tilalmat is e logika alapján kritizálják sokan. A „gun free zone” tábla gyakorlatilag biztosítja a potenciális ámokfutókat, hogy a kampusz területén könnyű célpontokra lelhet – érvelnek.

Nehéz felmérni, hogy valóban működik-e ez a logika: a sok államban bevezetett ún. concealed weapons törvény, mely megfelelő kiképzéssel lehetővé teszi a fegyverviselést magánszemélyek számára nyilvános helyeken,


ellentmondásos eredményekkel járt.

Egyes helyeken csökkent, míg más helyeken nőtt a bűnözés. Egyébként a rendőrség állományában végrehajtott létszámcsökkentés is a fegyverpártiaknak kedvez: egyre több amerikai érzi azt, hogy csakis úgy lehet biztonságban, ha saját fegyvere van.



Jenny Carlson, a kaliforniai Berkeley Egyetem szociológiaprofesszora szerint „a fegyverek segítik az amerikaiakat abban, hogy védettebbeknek érezzék magukat, s ilyenformán a fegyverek betiltását úgy értelmeznék, hogy az utolsó védvonaluk is leomlik a bűnözéssel szemben”.

A legutóbbi, Newtownban (Connecticut) elkövetett mészárlást így kommentálta Steven Clarke, akinek céllövöldéje van a virginiai Warrentonban:


„mindez egy őrült műve, semmi köze a tűzfegyverekhez.

(...) A fegyvertulajdonosok félnek. Azok jogait, akik semmi rosszat nem tettek a fegyverükkel, megkérdőjelezheti egyetlen zavart elméjű ember akciója.”

Annak ellenére, hogy például a columbine-i mészárlást követően közel 70 százalékra ugrott azok száma, akik szerint a fegyvertartást szigorúbban kellene szabályozni, a tragédiákat közvetlenül követő sokkos állapot elmúltával a közvélemény rendszerint visszatér a korábbi, fegyvereket többé-kevésbé elfogadó álláspontjára.

Az amerikaiak kollektív félelméből, illetve a fegyvertartás szigorítását pártolók érdektelenségéből a nagy hatalmú fegyverlobbi, a National Rifle Association (NRA) kovácsolt tőkét. A 4,3 millió tagot számláló NRA jelenleg a legerősebb washingtoni lobbiszervezet mind befolyását, mind a rendelkezésére álló tőkét tekintve. Mindennek ellenére a newtoni mészárlást követően Barack Obama


„jelentős” szigorítást ígért a fegyvertartás terén.

Egyelőre csak találgatni lehet, miben áll ez a módosítás: a The Washington Post hosszú összeállítást közölt arról, hogy miképpen lehetne jobban szabályozni a lakossági fegyvertartást.



Az egyik kézenfekvő megoldás a fegyvert vásárlók múltjának tüzetesebb vizsgálata. Amerikában már 1993 óta létezik ilyen törvény, azonban az csak a szakboltokra vonatkozik. Magáneladók, internetes áruházak továbbra sem kérnek semmilyen igazolványt a vásárlóktól, ahogy fegyverkiállításokon sem kell igazolja magát a vásárló. Egyes becslések szerint az eladások 40 százaléka nem szakboltokon keresztül, tehát ellenőrizetlenül történik. Egy másik ötlet


bizonyos, nagy erejű tűzfegyverek forgalmazásának betiltása.

1994 és 2004 között egyébként érvényben volt egy olyan jogszabály, mely tiltotta a félautomata fegyverek gyártását civilek számára. Ez a jogszabály azonban 2004-ben hatályon kívül került, és a Kongresszusban sosem szavazták meg a meghosszabbítását.

Önmagában ennek a törvénynek egyébként nem sok értelme van – állítják kritikusok. Egyrészt nem tudni, mi lesz azokkal a félautomata fegyverekkel, melyek már civil kézben vannak, másrészt pedig a nagy kapacitású tölténytárakat is be kellene tiltani.

Egy-egy 100 golyós tárnak semmiféle épeszű civil alkalmazása nem létezhet, ugyanakkor ezek a tárak ideálisak olyan személyek számára, akik egységnyi idő alatt minél több ártatlan embert terveznek kivégezni – állítják.

Másik lehetőség az, hogy a fegyvervásárláshoz bizonyos várakozási idő legyen szükséges. Ennek lényege az, hogy


senki ne vásárolhasson hirtelen felindulásból lőfegyvert.

További megoldás a közegészségügy finanszírozásának megemelése és olyan programok kezdeményezése, melyek a fegyverek terjedését a ragályos betegségek terjedésének mintájára megakadályoznák. Ezzel a módszerrel egy chicagói civil szervezet, a CureViolence például a gyilkosságok 54 százalékos csökkenését érte el Baltimore egyik legagresszívebb negyedében.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS