2019. február 21. csütörtökEleonóra
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csak papíron egyenrangúak Koszovó kisebbségei

B. D. T. B. D. T. 2012. október 16. 12:07, utolsó frissítés: 12:07

A szerb és az albán is hivatalos, ám a gyerekek nem tanulják az iskolában a másik nyelvét. Két párhuzamos társadalom alakul ki, amelyek kommunikálni sem tudnak.


A szerb és az albán nyelv „egyenjogú” ugyan Koszovóban, ám a párhuzamos oktatási rendszerek fennállása miatt a csökkenő létszámú szerb kisebbség nagyrészt kimarad a koszovói politikai és közéletből, nyelvi jogait nagyrészt csak ott gyakorolhatja, ahol többséget alkot, hiszen sem az albán többségnek, sem a szerbeknek nem kötelező megtanulni a másik nyelvét – derült ki a Sapientia EMTE kolozsvári karán tartott, az egyetem, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet és külföldi partnereik által szervezett hétvégi konferencián.

A Kisebbségi képviselet és nyelvi jogok. Jogszabályok, tapasztalatok, tanulságok címmel szervezett nemzetközi konferencián többek között olaszországi, moldovai, litvániai, szerbiai, ausztriai, romániai, görögországi és koszovói példákat ismerhettek meg az érdeklődők a kisebbségek nyelvi jogainak érvényesítése kapcsán.

Koszovóban kilenc kisebbséget ismernek el hivatalosan: szerb, török, bosnyák, roma, askáli, egyiptomi, goráni, montenegrói és horvát. A 2011-es népszámlálás eredményei még nem ismertek, egy 2006-os becslés szerint Koszovó lakosságának 92%-a albán, a szerbek 5,4%-ot tesznek ki, a maradék a többi nyolc kisebbség között oszlik meg. Az askáli és egyiptomi etnikai kisebbségek anyanyelve szintén albán.

Amíg a tartomány Jugoszláviához tartozott, az 1974-es alkotmány értelmében három nyelven biztosították az ott élőknek az oktatást az óvodától a felsőoktatásig: szerbül, albánul és törökül. (A törökök által lakott térségekben a török is hivatalos nyelv volt.) Ám 1990-től a Milosevics-éra idején a szerb nyelv dominanciáját erőltette rá az állam az albán többségű tartományra, egyetemi oktatás kizárólag csak szerb nyelven folyt – derült ki Andrea Najvirtova előadásából. A szlovák származású szakértő a Koszovói Kisebbségi Kérdések Európai Központja projektmenedzsere.


1999-től az albán és a szerb nyelv egyenrangúvá vált, mindkettő államnyelv. Emellett több kisebbségi nyelv is regionálisan elismert, például a török. A municípiumok mintegy 5%-ában más nyelv is hivatalos. Ám a nagyvonalú kisebbségi jogok, amelyeket a 2006-os nyelvtörvény és a 2008-as alkotmány is garantál, a gyakorlatban kevésbé érvényesülnek. A kisebbségek nyelveinek különleges státusa ellenére


az albán az egyértelműen domináns nyelv.

A szerb és az albán nyelvű oktatást két teljesen különálló intézményrendszer biztosítja. A szerb iskolákat a szerbiai oktatási minisztérium felügyeli, az albán és a többi kisebbség nyelvén történő oktatás pedig a koszovói szaktárcához tartozik.

Elméletben az összes többi, gyakorlatban csupán a török és bosnyák kisebbség tagjainak biztosítottak a saját iskolák óvodától érettségiig (mintegy 50-60 török és bosnyák iskola működik Koszovóban). A romani nyelv és történelem oktatása a hivatalos tanrendben egyelőre csak egy pilot program keretében működik.

Történtek ugyan próbálkozások, ám a szerb iskolákat egyelőre nem sikerült a koszovói oktatási intézményrendszerbe integrálni. A legfurább azonban talán az, hogy a szerb vagy az albán gyerek – és ez a többi kisebbségre is vonatkozik – csupán


egyetlen hivatalos nyelvet kell tanuljon az iskolában.

Ez tovább erősíti az intézményes és etnikai elkülönülést, ráadásul olyan új generációk nőnek fel, akik egyáltalán nem ismerik egymás nyelvét. Két teljesen párhuzamos társadalom alakul ki ily módon, amelyek kommunikálni sem tudnak; a kétnyelvűség egyre ritkább.

Kosovska Mitrovica, a kettéosztott város albán oldala
<br />
Fotók: http://koszovo.egologo.transindex.roKosovska Mitrovica, a kettéosztott város albán oldala
Fotók: http://koszovo.egologo.transindex.ro


A nem szerb kisebbségekhez tartozó diákok ugyanakkor hátrányban vannak albán társaikhoz képest, mivel a koszovói érettségire vagy gyenge fordítású tankönyvekből, vagy anyaországukból importált, a tantervtől eltérő könyvekből kell tanulniuk. Ha a koszovói rendszerben, ám anyanyelvi osztályban tanulnak, nem választhatják a szerbet, hogy heti két órában tanulhassák mint hivatalos nyelvet.

Csak albánt választhatnak, ám ennek is hátrányai vannak: nincsenek képzett tanárok és nyelvkönyvek, hogy megfelelően elsajátíthassák a többség nyelvét. Emiatt a munkaerőpiacra kikerülve nem tudnak elhelyezkedni, és emigrálni kényszerülnek. Mégis elsősorban közülük kerülnek ki a két- vagy többnyelvű koszovóiak.

A két hivatalos nyelv megléte többek közt – elméletben – azt feltételezi, akár szerbül, akár albánul ki lehet kérni hivatalos dokumentumokat, mindkét nyelven működik bármilyen hivatalos ügyintézés, a bíróságokon is. Kérésre a koszovói intézményekben elvileg lehet kérni a tolmácsolást a másik hivatalos nyelvre. Ám általában ennek alkalmazása gyakorlati nehézségekbe ütközik, pl.


nincsenek megfelelően képzett tolmácsok,

csak egy nyelven bocsátják ki az okiratokat, a tájékoztató honlapokon az összes információhoz csak az egyik nyelven lehet hozzáférni stb.

A nyelvtörvény roppant nagylelkű a többi kisebbség nyelvi jogaival kapcsolatban is: municípiumi szinten egy kisebbség nyelve hivatalos nyelv lesz, ha a beszélői aránya eléri az 5%-ot. Ez azt jelenti, hogy pont ugyanolyan stáussal rendelkezik abban az adminisztratív térségben, mint a szerb vagy az albán.

Ha a nyelv beszélőinek aránya eléri a 3%-ot, ám kevesebb mint 5%, vagy azon a bizonyos településen „hagyományosan beszélik” az illető nyelvet, akkor a kisebbségi nyelv „hivatalosan beszélt” státust kap: ez jogot ad arra, hogy beszélői ezen a nyelven kommunikálhatnak szóban vagy írásban a municípium hivatalos intézményeivel, továbbá választott képviselőik használhatják anyanyelvüket a közéleti munkájuk során.

A mindennapi életben, közterületen, utcán bárki elvileg szabadon beszélhet saját anyanyelvén. Ez érvényesül akkor, ha az illető olyan térségben tartózkodik, ahol „a sajátjai” közt van, ahol az ő etnikuma alkotja a többséget. (A koszovói kisebbségi közösségek általában földrajzilag elkülönült térségekben élnek, és mindennapi életük során ritkán kerülnek interakcióba más csoportokhoz tartozókkal).


Ám ha eltéveszti a „nyelvkódot”,

a beszélőt megfélemlíthetik, kitámadják vagy veszélyben érzi magát. Emiatt a kisebbségi beszélők általában öncenzúrát alkalmaznak: pl. nem beszélnek nyilvánosan albánul a szerb többségű, vagy szerbül (illetve horvátul, bosnyákul, montenegrói nyelven) az albán többségű településeken. A romani és török anyanyelvűek viszont bátran beszélhetnek nyilvánosan saját nyelvükön bárhol.

A város szerb oldalaA város szerb oldala


A nyilvános beszéddel kapcsolatos kisebbségi diszkrimináció eseteinek többségét nem jelentik a hatóságoknál. Ez is arra utal, hogy a kisebbségek nem bíznak a koszovói intézményekben. Az intézmények valóban legtöbbször képtelenek teljesíteni a törvény szerinti kötelezettségeiket, ami a kisebbségek nyelvi jogainak biztosítását illeti: nincs rá anyagi vagy humán erőforrás-kapacitásuk, vagy éppen a politikai akarat hiányzik. Pedig gyakran nem is telne különösebb erőfeszítésbe a többnyelvűség érvényesítése (pl. amikor egy új építésű pristinai kormányépületen nincs szerb nyelvű felirat).

Hatalmas szakadék tátong tehát a külső – nyugati – nyomásra elfogadott jogszabályokban garantált nyelvi jogok és a tényleges alkalmazásuk között. Egy szegény és fejlődő ország számára ugyanakkor nehéz feladat biztosítani a teljes, hivatalos kétnyelvűséget akkor, amikor a szerb nyelvet egyre kevesebben beszélik, az ambiciózus törvényeket nem lehet hatékonyan alkalmazni – véli a konferencián bemutatott tanulmányában Andrea Najvirtova és Lars Burema.

A törvényben garantált és a kisebbségek által a valóságban megtapasztalt jogok közötti különbség negatívan hat a többség-kisebbség viszonyra – hívják fel a figyelmet a szerzők, akik a politikai elkötelezettséget kérik számon a koszovói kormánytól, hogy változás következzen: az iskolákban tanítsák mindkét hivatalos nyelvet, valamint jelentősen javítsanak a fordítások és a tolmácsolás minőségén.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS