2019. aug. 23. péntekBence
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

"Horia Roman Patapievici ICR-je követendő példa"

Kérdezett: Sipos Zoltán 2012. szeptember 20. 18:29, utolsó frissítés: 18:49

Bukarest, Pozsony, Párizs különböző kihívásokat jelentenek a magyar kultúrdiplomácia számára. Melyek ezek?


Mit szeretnének megvalósítania a bukaresti, pozsonyi és a párizsi Magyar Kulturális Intézetek igazgatói? Hogyan lehet összeegyeztetni a „klasszikus” kultúrdiplomáciai feladatokat a nemzetpolitikai célokkal? Miben más a jelenlegi magyar kultúrpolitika, és mi a véleményük a Román Kulturális Intézet körüli botrányról? Email-körkérdésünkre Kósa András László (Bukarest), Kollai István (Pozsony) és Ablonczy Balázs (Párizs) válaszoltak.

Milyen konkrét tervekkel kezdte el a munkát a frissen kinevezett Kósa András László? Mi az, amit továbbvinne elődje, Bretter E. Zoltán projektjei közül, és miben lesz változás?

Kósa András László: – Tulajdonképpen három hosszabb távú elképzelést vázoltam annak idején a pályázatomban, amelyek megvalósításával négy év után elégedett lennék. Néhány éve új épületben működik az intézet, s az előzőhöz képest itt nincs olyan előadóterem, amely lehetővé tenné színházi előadások megtartását. Már Bretter Zoltán is kezdeményezte a tetőtérben egy olyan előadótérnek a kialakítását, amely megfelel a modern kori előadások feltételeinek. A tervek már annak idején elkészültek, a források megtalálása a következő lépés.

Bukarest egy rendkívül dinamikus város, a maga kissé európai, kissé balkáni sokszínűségével, ahol a gasztronómia kiemelten fontos szerepet kap (ha csak egy példát említhetek a Taverna Sârbului olyan szerb gasztronómiai élményt nyújt Bukarestben, amely a helyi szerbek életkedvét hűen mutatja – nem véletlen, hogy a szerb nagykövetség is oda szervezi tevékenységének nyilvános részét. S ebben a városban az is természetes, hogy az étterem bejáratánál szerb zászló leng). Éppen ezért célom egy olyan magyar bisztró létrehozása, ahol a gasztrokultúra ténylegesen teret kaphat. Itt mindenekelőtt természetesen a magyar borkultúrára gondolok, de legalább ennyire fontos az újkor kihívásainak is megfelelő magyar konyha megmutatása.


Bár bukaresti intézet vagyunk, s sepsiszentgyörgyi fiókintézetünk célja a magyarországi és a kárpát-medencei magyar kulturális párbeszéd felerősítése, de személyesen is fontosnak tartom, hogy ne ragadjunk be a román fővárosba, ezért további célom, hogy kimozduljunk Bukarestből, s ennek két fontos területe lehet. Az egyik a már elindult projekt, az Erdélyi Magyar Galéria létrehozása Sepsiszentgyörgyön, a másik pedig a Kolozsvári Magyar Intézet létrejötte. De hasonlóan fontos elemnek tartom, hogy legyenek rendezvényeink Craiován, Iaşiban, Nagyszebenben, Temesváron, vagy akár a román tengerparton is, sőt Chişinăuban is. Hiszen megérteni a román kulturális gondolkodást csak így lehet, s bemutatni, megértetni sem lehet a hagyományaihoz ragaszkodó modern magyar kultúrát egyetlen épületre koncentrálva.


Ablonczy Balázs történész, 
<br />
kutatási területe a két
<br />
világháború közötti 
<br />
Magyarország története
<br />
Fotó: libri.huAblonczy Balázs történész,
kutatási területe a két
világháború közötti
Magyarország története
Fotó: libri.hu
Ablonczy Balázs és Kollai István lassan mandátumuk félidejéhez közelednek. Milyen konkrét tervekkel kezdték el a munkát, és mi az, amit eddig sikerült megvalósítani? Mi az, amit mindenképpen megcsinálnának mandátumuk végéig?

Ablonczy Balázs: – Majdnem másfél éve vagyok itt. Nagyjából most tudunk ráfordulni arra, hogy egyes elképzeléseimet átültessük a gyakorlatba. Elindul a magyar emigráció emlékezetét archiváló oral history-program, együttműködésben az ’56-os Intézettel és reményeim szerint az OSZK Történeti Interjúk Tárával, élő a kapcsolat a magyar közösségekkel, közös projektek sorát indíthattuk el a közép-európai intézetekkel, a EUNIC-kal, a FICEP-pel és a Mémorial de la Shoah-val.

A programszerkezeten végrehajtottunk néhány apró és néhány nagyobb jelentőségű változtatást, folyamatosan igyekszünk javítgatni és csinosítani az épületet és fenntartani eddigi jelenlétünket más fórumokon (párizsi könyvszalon, Cité Universitaire, lektori állások). Egyre nehezebb anyagi feltételek mellett, ez sem titok. Ennek megfelelően sokat várok ezektől a kezdeményezésektől, szeretném, ha jövőre révbe érne az intézeti kávézó régóta húzódó ügye, ha 2015-re a Publishing Hungary keretében három-négy jó magyar társadalomtudományi munkára sikerülne kiadót találni és 2014-ben más közép-európai intézetekkel együtt tudnánk valami nagyot dobni az első világháború 100. évfordulóján illetve méltóképpen emlékezni a magyarországi holokauszt 70. évfordulójára.

A párizsi magyar intézet épületeA párizsi magyar intézet épülete


Kollai István: – Szerettük volna az intézetet minél nyitottabbá tenni a helyi magyar és szlovák közönség felé, hogy a színvonalas klubjellegű kezdeményezések megtalálják itt a maguk számítását, amihez az intézet a megfelelő körülményeket hivatott biztosítani. Ezen a téren elértünk eredményeket: a 400 ezres Pozsony 16 ezer fős magyar közösségének számos szervezete hozta ide rendezvényét vagy kezdett új programba (József Attila Ifjúsági Klub – filmklub, nyakkendő nélküli beszélgetések; Szlovákiai Magyar Közgazdász Klub; Selye János Klub), ahogy a szlovák szervezetek is aktívak: a Pozsonyi Városszépítő Egylet "pozsonyi estek" sorozata a legsikeresebb szlovák rendezvényünk.

Az intézet földszintjén kávézót indítottunk Nappali (Café Nappali) néven: irodalmi beszélgetéseink ott zajlanak (Csevej a Nappaliban), de a nagytermi programjainkat is közvetítjük TV-n keresztül, amit a kávézóban így követni lehet. Minden eredményhez egy probléma is társítható: a kávézó üzemeltetése (melyet külső cég üzemeltethet) nem egyszerű feladat, már most üzemeltető-cserére kerül sor, októberben nyit ki emiatt újra.

Sikerült emellett megkezdeni a szlovákiai múzeumok magyar feliratokkal, szóróanyagokkal való ellátását (Dévény, a Pozsonyi Vár, a Vág-menti várak Beckótól Sztrecsnóig kerültek eddig sorra, illetve Selmecbánya). Mintegy 30 múzeummal vagyunk kapcsolatban, és 10-15 helyen számítunk középtávon közös munkára.

Elindítottuk a legrangosabb szlovák napilap (SME) hírportálján az "Ismeretlen Szomszéd" projekt keretében a sused.sme.sk aloldalt (sused=szomszéd), ahol magyar kulturális-társadalmi hírek olvashatóak szlovák nyelven. Ezt valószínűleg publicisztikák fogják a jövőben tarkítani; az olvasottságon javítanunk kell.

Amit a jövőben még mindenképp szeretnénk elérni, az a helytörténeti értékű 19.-20. századi magyar irodalom (szépirodalom, lektűrirodalom, publicisztika) szlovákra fordítása, hogy a szlovák lokálpatrióta érzésekre alapozva tudjuk a szlovák közönséghez eljuttatni, mi a közös és mi a különböző például Szepesség vagy a bányavárosok magyar és szlovák emlékezetében.


Kósa András László 
<br />
marosvásárhelyi származású
<br />
szociológus, közpolitikai
<br />
szakértő, a Pro Minoritate
<br />
szerkesztője. Fotó: KrónikaKósa András László
marosvásárhelyi származású
szociológus, közpolitikai
szakértő, a Pro Minoritate
szerkesztője. Fotó: Krónika
A mindennapokban hogyan sikerül összeegyeztetni az ún. nemzetpolitikai célokat, a közösségépítést a „klasszikus” kultúrdiplomáciai feladatokkal?

Kósa András László: – A kulturális teljesítmény mindig is befolyásolja, alakítja egy országról kialakult képet. S ennek megfelelően egy ország kulturális állapota az egész ország helyzetét mutatja. Ezért is gondolom azt, hogy a kulturális külpolitika a 21. században a diplomácia egyik legizgalmasabb területe. S ha mindezt az EU keretében, illetve a szomszédságpolitikában valósítjuk meg, akkor még erőteljesebben igaz, hogy lehetséges a közgondolkodás alakítása a kulturális csatornákon keresztül. Márpedig Bukarestben azt tapasztalom, hogy van érdeklődés a magyarság kultúrája iránt, s ezt az érdeklődést úgy kell kielégíteni, hogy az egyben nemzetpolitikai célokat is teljesítsen.

Ablonczy Balázs: – Ezek az én szememben – és azt hiszem a főnökeim szemében sem – kőbe vésett párhuzamok: normális hozzáállással ez szinte adja magát. Az intézet döntően a francia közönségnek szervez programokat, az évi két nagy nemzeti ünneptől, és egy-két speciális eseménytől eltekintve franciául szólunk a közönségünkhöz és így kommunikálunk velük. Ugyanakkor vannak magyar nyelvű gyerekfoglalkozásaink az itt élőknek, megpróbáljuk idén a gyermektáncházat, szerveztünk jótékonysági dzsesszkoncertet a református gyülekezetnek, részt veszünk a közösség eseményein, legyen az a katolikus misszió miséje vagy a yerres-i Rákóczi-megemlékezés.

Kollai István: – Az intézet két prioritása a szlovák kapcsolatépítés és a magyar közösségépítés támogatása. A mindennapokban a kettő nem áll egymással ellentmondásban: az ember hiányokat érez, hiányterületeket, és azokat próbálja felszámolni. Ezért próbáljuk a szlovákoknak eljuttatni a magyar kulturális élet új jelenségeit, híreit és ezért adunk helyet a pozsonyi magyar egyetemisták programjainak.

A szlovák kulturális élet egyébként a magyar intézetet partnerként kezelte a magyar EU elnökség alatt, a szlovák választások előtt és után, így ha a kérdés arra irányult, hogy a magyar közösségépítés támogatása visszaveti-e az intézet szlovák kapcsolatépítését, a válasz az, hogy nem. Nekünk viszont ügyelni kell, hogy a "belső erőforrásaink" arányosan jussanak mindkét fő irányba.


Miben változott a magyar kultúrdiplomácia az utóbbi években? Miből áll a magyar kulturális stratégia?

Ablonczy Balázs: – A jelenlét fenntartása mellett azt hiszem az innovatív megoldások iránti nyitottság jellemzi a Balassi vezetését. Az intézetigazgatók között most elég sok a történész, sokan nagyjából egykorúak vagyunk, de egyáltalán nem tapasztalom, hogy ez valamiféle történettudományi sznobériát jelentene: a képregény, a dizájn, a gasztronómia magától értetődően foglalja el a helyét a kulturális kínálatban. Találjunk új, költséghatékonyabb formákat, eszközöket és „adjátok a legjobbat” – ezt halljuk mindig hazulról. Ezt csináljuk.

Kollai István: – Nehéz tendenciákról beszélni, ehhez rövid az időtáv. Talán annyi mondható, hogy a magyar kultúrdiplomáciában a társadalomtudományi vonal, az "ismeretbővítés" mint cél erősödött, és a cél az, hogy az ehhez használható eszköztár is folyamatosan tisztuljon. Jó példa erre szerintem a magyar EU-elnökség egyik promóciós könyve, a "Europe in Budapest" angol nyelvű útikönyv, mely fejezetenként mutatja be az egyes EU-s nemzetek budapesti tradicionális jelenlétét.

Ennek folytatása lesz egy hasonló Kassa-útikönyv, mely megint csak együttműködés eredménye, a Külügyminisztérium és a magyar intézeteket irányító Balassi Intézet együttműködése nélkül nem jöhetne létre. Azt gondolom, ez is egy jó tendencia, hogy a magyar kultúrdiplomáciára hatással bíró szervekkel (Külügyminisztérium, EMMI Kulturális Államtitkárság, Nemzetpolitikai Á.t., Magyar Turizmus) mind stabil együttműködési normák alakultak ki. Az együttműködést a Balassi Intézet egyébként elő is írja a magyar intézeteknek, szerintem helyesen. Meglepően könnyen, pillanatok alatt kialakulhatnak felesleges párhuzamosságok.

Kollai István közgazdász, történész, Szlovákia-szakértőKollai István közgazdász, történész, Szlovákia-szakértő


Jelen pillanatban, ha egy közép-kelet európai ország kultúrdiplomáciájáról van szó, nehéz nem megpróbálni valamilyen párhuzamot felállítani a Horia-Roman Patapievici által vezetett Román Kulturális Intézettel. Mi az, amit át lehet venni ebből a felfogásból, és mi az, ami elvetendő?

Kósa András László: – Amit a Román Kulturális Intézet elindított Horia-Roman Patapievici vezetésével az egy követendő példa, olyan dinamikával, olyan friss lendülettel dolgoznak a román kulturális intézetek, ami irigylésre méltó – elég kiemelni az internet adta lehetőségek kihasználást (Twitter vagy Youtube felületek). Ugyanakkor az ICR költségvetése összehasonlíthatatlanul jelentősebb, mint az Magyarországon tapasztalható. S mindez egy expanziót hozott magával.

Hasonló expanzióra Magyarországon úgy tűnik, hogy immár nemcsak a Balassi Intézetben, de kormányzati szinten is van szándék, így az eddigi eredmények megerősítésén túl a szomszédságpolitikához kapcsolódóan is megjelenhet néhány jelentős előrelépés (kolozsvári, illetve belgrádi intézet).

A bukaresti magyar intézetA bukaresti magyar intézet


A budapesti Román Kulturális Intézettel való együttműködésünkben vannak olyan programok, amelyek már hagyományosnak mondhatók, egy példával élve: minden tavasszal van Budapesten Román Filmhét, míg ősszel Bukarestben Magyar Filmhét. Ezeket az eseményeket tovább kell erősíteni. Bízom benne, hogy Andrei Margával a közeljövőben találkozom, s immár nemcsak mint egykori diák és egykori rektor, hanem két intézmény vezetőjeként fogjuk megtalálni azokat a további közös pontokat, ahol kapcsolódni tudunk.

Ablonczy Balázs: – Ami például a külföldi könyvkiadás szponzorációját vagy az egyes fesztiválrészvételeket illeti, elég sok a párhuzam és hasonlóság. A párizsi román intézettel nagyon jó közös programjaink voltak, most kicsit aggódva nézzük, hogy mi lesz velük. Mi is aláírtuk a FICEP ezzel kapcsolatos kiáltványát.

És miközben irigykedve nézem honlapjukon a jól használható Youtube-, Flickr-, Twitter-füleket meg a Podcastot, azt is látom, hogy a mi épületünk talán alkalmasabb kulturális rendezvényekre. Párizsban több mint ötven kulturális intézet van, elképesztő programkínálat, hallatlan éles a verseny. És van olyan, hogy egy intézet eltűnik: a hollandot például bezárják 2015-től.

Kollai István: – Bár Pozsonyban nincs román intézet, a román hálózatnak jó a híre, Patapievici leváltása is hírértékű volt. Az ügy hátterét nem ismerem túl jól. Mindenesetre ha valaki Romániában ma azt gondolja, hogy a román kultúrát mint "terméket" a román intézeteken keresztül egyfajta ország-propaganda szolgálatába lehet állítani, az tévedni fog.

A román kultúrát Európa-szerte jól ismerik, és az egyes fesztiválok, programok főszervezői Lisszabontól Stockholmig azt a román művészt fogják meghívni, akit szeretnének. Ugyanis a kulturális intézetek általában csak kiegészítő finanszírozói a nagy kulturális eseményeknek. De még ha fő-finanszírozóként, kezdeményezőként is tud fellépni egy intézet egy program tervezése során, akkor is a siker kulcsa az együttműködés.

A pozsonyi magyar intézet épületeA pozsonyi magyar intézet épülete


Nálunk az intézetben a cseh és lengyel intézettel közösen zajlik a "visegrádi szalon" beszélgetés-sorozat, közép-európai témákról. Csinálhatnánk nélkülük is, de eszünk ágában sincs kihagyni őket. Az intézetek így egymás presztízsét erősítik. Kár ezen a terepen felesleges harciasságot erőltetni magunkra, a következetes érték-orientált aktivitás inkább hozhat eredményt.


Milyen projektek élveznek prioritást a költségvetések összeállításakor?

Kósa András László: – Minden alkalommal azok a projektek kerülnek fókuszba, amelyek a Bukaresti Magyar Intézet küldetésének megvalósítását teszik lehetővé. Vagyis fő fókuszunk mégiscsak a román kulturális elit, s ezen a rétegen keresztül igyekszünk minél szélesebb közönséget, ha úgy tetszik nyilvánosságot elérni.

Én magam fontosabbnak tartom a „maradandó nyomot” hagyó eseményeket, mint a sok apró tevékenységgel való jelenlétet. De ez természetesen csak a prioritásképzésben befolyásol, s nem azt jelenti, hogy a már megszokott, az intézetben megvalósuló esti koncertek, hangversenyek, tárlatok, workshopok helyett mostantól kizárólag fesztiválokban gondolkodnánk. Erre nincsenek meg a költségvetési feltételek sem.

A mindennapi működés mellett olyan, a román intézményekkel közösen megvalósuló eseményekre kerül a hangsúly, amelyek valóban meg tudják mutatni a magyar kultúra hagyományokhoz ragaszkodó modern mivoltát, valamint a tudományosság világsikereit. És természetesen az fent említett három – általam stratégiainak nevezett – elem megvalósítását helyezem tevékenységem homlokterébe.

Kollai István: – Az olcsó projektek, mondhatnám. A költséghatékonyság alapvető szempont – a meglévő infrastruktúra használatára és a külső partnerek bevonására nagy hangsúlyt helyezünk. Szerencsére mind az infrastruktúránk, mind a partner-hálózat egy stabil alapot biztosít a működésünkhöz.

Szakmai szemmel nézve a prioritást azok a programok élvezik, melyeknek van "ismeretbővítő" dimenziójuk. A Liszt-koncerten legyen kétnyelvű brosúra, Liszt Ferenc életéről; a szobrászati kiállítás katalógusa tekintse át a kortárs magyar szobrászatot, megint csak több nyelven. Külső partnerként is erre törekszünk, ha megszólítanak minket támogatásért; így az intézet "hozzáadott értéke" is nyilvánvalóvá válik.

Ablonczy Balázs: – Elsősorban olyan produkciók, amelyek nem nyelvérzékenyek és költséghatékonyan működtethetők – egy vonósnégyesnél nagyobb együttest nem nagyon tudunk utaztatni. Előnyt élvez a zene (népzene, komolyzene, a dzsessz és alkalmanként a könnyű-), a képzőművészet, a tánc- és mozgásművészet és emellett a francia piacon megjelenő szépirodalmi munkák prezentálása, lehetőleg valami összművészeti megközelítésben. A Balassi Intézet pedig szigorú partnerséget követel: önálló, itteni partner nélküli produkciónk nem nagyon van.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS