Terror vs. multikulti: át kellene gondolni a bevándorláspolitikát
Erdély FM 2011. július 26. 16:53, utolsó frissítés: 2011. július 27. 11:25Hogyan kezelik az európai kormányok a muszlim bevándorlókat? Létezik-e iszlámellenesség Romániában? Szakértők válaszolnak.
Az európai közösség értetlenül áll szemben a pénteki, norvégiai merénylettel. A hatóságok szerint 76 személy meghalt, 97 pedig megsérült az oslói kormány épületénél és a munkáspárt nyári táborában elkövetett terrorakció során. A norvég királyi család is érintett: a tábori merényletben életét vesztette Mette-Marit koronahercegnő féltestvére. A rendőrség elfogta és letartoztatta a tettest, Anders Behring Breiviket, akit terrorcselekmények elkövetésével vádolnak, és
feltehetően 21 év börtönbüntetésre ítélnek.
Sokan első hallásra nem is akarták elhinni, hogy az elkövető norvég nemzetiségű: a világsajtó először egy kurd iszlamista szervezetnek tulajdonította a terrorakciót. Az Ansar al-Islam szervezet vezetője ellen vádat emeltek terrorcselekmények elkövetése miatt, ezért korábban halállal fenyegetett meg egy volt norvég minisztert.
Ezúttal viszont a merénylő és az áldozatok is norvégok - a támadás azonban közvetetten a muszlimok, illetve a norvég kormány bevándorlási politikája ellen szólt. Anders Behring Breivik azzal indokolta tettét, hogy szerinte a terrorizmus segíthet felébreszteni a tömegek öntudatát és megszabadítani Európát a bevándorlóktól. A szélsőjobboldali elveket valló Breivik úgy véli, Európa "iszlámosodása" ellen csak terrorizmussal lehet fellépni.
A terrorista gyűlöli a muzulmánokat, a marxizmust és a multikulturalizmust is. Ügyvédje szerint az elkövető nem bánta meg tettét, amelyről egyébként már az elkövetés előtt pár órával hírt adott a honlapján. Feltöltött egy 1500 oldalas dokumentumot, amelyből kiderül, hogy a merényletre már három éve készült, és hasonló merényleteket tervezett más európai országokban is, ahol nagyobb muzulmán közösség él. Sokatmondó, hogy
az ámokfutót a szélsőjobboldali szervezetek is keményen bírálták,
annak ellenére, hogy ezek a nyugat-európai szervezetek szintén iszlámellenesek. A legtöbb európai országban riadókészültség van, a rendőrség kiemelten figyeli a szélsőjobb szervezkedéseket: attól tartanak, hogy ezek tagjai is hasonló merényletet követhetnek el. Ilyés Gergely politológus szerint ennek nincs reális esélye.
“Nincsen olyan szélsőjobboldali szervezet Európában, amelyik akár hallgatólagosan is, de helyeselné ezt a merényletet - magyarázta a politológus. - Az elkövetőt a legkeményebb szélsőjobb pártok ítélték el, ez egy beteg elme műve, nem pedig egy szélsőjobbos nézeteket valló emberé. Az igazi veszélyt a média-nyilvánosság jelenti: a merénylet óriási visszhangot keltett az egész világban.
Talán ötletet kaphatnak a hasonlóan beteg elmék, akik eddig nem tudták, hogy mit kezdjenek az életükkel, azt gondolhatják, hogy így majd felfigyel rájuk a világ. Egy ennyire brutális támadás gondolatát nem hiszem, hogy fontolóra venné egy európai szélsőjobboldali szervezet -
a magányos, elkeseredett emberek azok, akik veszélyesek lehetnek.”
Ilyés Gergely szerint a norvég terrorelhárítás óriási hibát követett el akkor, amikor nem figyeltek fel a merénylet internetes bejelentésére, illetve arra sem, amikor Breivik kilenc éve megalapította az Európai Katonai Rend és Büntető Törvényszék - a Templomos Lovagok nevű szervezetet „az iszlám gyarmatosítás és Európa multikulturális rezsimjei ellen.”
A politológus úgy látja: ugyan Norvégia nyitott ország, de más európai államokhoz képest szigorúbb a bevándorláspolitikája. “Az európai szélsőjobboldali pártok Hollandiában a legerősebbek, gyakorlatilag kormányon vannak. De az egyik, a norvégiai terrorcselekményeket a legkeményebben elítélő nyilatkozat éppen a holland szélsőjobboldali párt vezérétől érkezett - fejtegette. - A kialakult helyzetért a kormányok is felelősek.
Azt, hogy Nyugat-Európában problémát jelentenek az iszlám vallású bevándorlók, nem a szélsőjobboldali pártok érték el, hanem az, ahogyan a nyugati államok vezetői a multikulturalizmusról beszéltek. Beengedjük a bevándorlókat, majd megvárjuk, hogy asszimilálódjanak és integrálódjanak a többségi társadalomba - ők viszont ‘furcsa módon’ másként képzelik el az életüket.” A politológus Angela Merkel nyilatkozatát idézte, aki fél éve azt mondta: a multikulturalizmus megbukott.
“Azért bukott meg, mert a német társadalom azt várta el a muszlim vallású bevándorlóktól, hogy majd felveszik a német életstílust, szokásokat, és eltávolodnak saját, hagyományos értékeiktől. A németek számára ezt jelentette volna a multikulturalizmus -
de a muszlimok nem éppen így gondolják,
sem Németországban, sem Franciaországban vagy a skandináv országokban” - fogalmazott. Ilyés Gergely úgy látja, a megoldás az európai kormányok kezében volna, akik azonban nem tudják kezelni ezt a jelenséget.
Becslések szerint Európába évente 900 ezer bevándorló érkezik, többségük muszlim, elsősorban Közel-Keletről és az észak-afrikai országokból. Ezt az arányt csak növelte az idén tavasszal kirobbant észak-afrikai forradalom. Horváth István migrációkutató az Erdély FM kérdésére azt próbálta feltérképezni, melyik európai országokba érkezik a legtöbb muszlim bevándorló.
“Számszerűsíthető tényeket felsorolni nagyon nehéz, hiszen számos országban (például Norvégiában) nem regisztrálják a bevándorlók felekezeti hovatartozását - figyelmeztetett a kutató. - Csak arról tudunk beszélni, hogy a célországok, ahonnan a bevándorlók érkeznek, iszlám országok, ilyen értelemben tekinthetők a bevándorlók iszlám hívőknek.
Annyit tudunk, hogy a '70-es évek végétől, a '80-as évek közepétől megnőtt a bevándorlás azokból az országokból, ahol jelentős az iszlám vallás befolyása. Franciaországba a gyarmati visszavonulás, a 60-as, 70-es évek után Észak-Afrikából
jelentős bevándorlócsoportok érkeztek, akik nagyrészt iszlám vallásúak.
Nagy-Britanniába Pakisztánból, Indiából érkeztek bevándorlók, akik között iszlám vallásúak is vannak - de nemcsak. Emellett vannak országok, ahol a bevándorlás viszonylag friss jelenség: például Olaszországba marokkóiak érkeznek.
Semmiképpen sem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi 20-30 évben több millió iszlám felekezetű bevándorló érkezett Európába. Németországban például közel kétmilliós török közösség él, akiket a németek tárt karokkal fogadtak, hiszen szükség volt a munkaerőre. Mára azonban úgy tűnik, mintha az európai országok tehetetlenek lennének az iszlám közösségekkel szemben” - fejtette ki Horváth István.
Figyelmeztetett arra is, hogy az “iszlám bevándorlók” nem egységes kategória, hiszen például Franciaország esetében legalább három, jól elkülöníthető, iszlám felekezetű csoportról beszélhetünk. “Vannak köztük olyanok, akik számára a vallás francia szokás szerint belső, lelkiismereti kérdés, és vannak olyanok, akik számára fontos a mindennapi életet meghatározó, a mindennapi erkölcsöt előíró vallásgyakorlás: például ők tiltakoznak a fátyol betiltása ellen” - sorolta. A kutató azt a következtetést vonta le:
az európai iszlám bevándorlókat nem szabad azonosítani a fundamentalista iszlám csoportosulásokkal,
amelyek keleten jellemzőek. Ennek ellenére a muszlimellenesség magasabb szinteken is tetten érhető: Hollandiában például a kormányprogramban szerepel a burka betiltása, és szigorították a bevándorlók letelepedését is. A javaslatokat az iszlámellenes jobboldali szervezet, a Szabadság pártja tette, amely a választásokon igen jól szerepelt - de Franciaországban is korlátozták a muszlim női viseletet.
“Nincsen egységes európai gyakorlat ilyen szempontból - tette hozzá Horváth István. - Vehetnénk akár Anglia példáját, ahol megengedik, hogy különböző (oktatási vagy más jellegű) intézményeket működtessen az iszlám egyház. A legjobban az iszlám felekezeti iskolákban végzett hölgyek integrálódnak az egész angol társadalom viszonylatában, ez a viszonylag toleráns és jelentős intézményesülési folyamat pozitív hozadéka.
A burka viselését sok országban (például Franciaországban) tiltják, arra való hivatkozással, hogy az oktatási vagy más állami intézményekben semmilyen jellegű vallási szimbólum nem használható. Más országokban biztonsági okokból nem engedélyezik, például mert reptereken nem teszi lehetővé az azonosítást. Vannak olyan országok, ahol ódzkodnak attól, hogy engedélyezzék a mecsetek építését, másutt a vallásgyakorlás helyszínei - imaházak, mecsetek, imám iskolák - nem jelentenek különösebb problémát.” A legsötétebb forgatókönyv szerint
Európa hosszú távon muszlim többségű kontinenssé válik,
sőt egyesek szerint ez már a 21. század végére megvalósul. Sokan ezért is ellenzik Törökország uniós csatlakozását, amely 2015-re várható, és az előrejelzések szerint ezután az Európai Unió lakosságának körülbelül 15 százaléka lesz muszlim.
Romániában is van muszlim közösség, több mint 60 ezren vallják magukat iszlám vallásúnak - iszlámelleneségről azonban nem beszélhetünk, bár Horváth István szerint az országban is létezik gyanakvás a muszlimokkal szemben. “Romániában kétféle iszlámról beszélhetünk. A dobrudzsai török-tatár népesség sajátos iszlámgyakorlása azt jelenti, vallásuk elfogadott, beépült a dobrudzsai multikulturális rendbe, jelentős az átfedés a különböző világi, kisebbségi intézmények és az egyházi hatóságok között - magyarázta a kutató.
- A bevándorló csoportok vallásgyakorlása különbözik ettől: sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az iszlámnak, attól függetlenül, hogy honnan érkeztek. Számukra az iszlám egyesítő erőként működik, sokkal erősebb kötődésként nyilvánul meg. Romániában is adódtak már problémák: a tradicionális iszlám hatóságok felvetették a kérdést, hogy a bevándorló csoportok imámjait esetleg olyan külföldi iskolákban képezték, amelyek kapcsolatban állhatnak szélsőséges csoportosulásokkal.
Ezt nem lehetett kideríteni, csak annyit tudunk, hogy a romániai tradicionális közösség nem ellenőrzi az új muszlim iskolákat, csoportosulásokat. De Romániában még nem jelentős a muszlim közösség, és nem beszélhetünk arról, hogy bármelyik településen gondot okozott volna, hogy az iszlámhoz közeli intézményeket építettek, működtetnek” - summázta a kutató.
A közép-kelet-európai szélsőséges szervezetek nem a muszlimok, hanem más kisebbségek (például a romák) ellen szólalnak fel. Ilyés Gergely úgy látja,
nem lehet egységes európai szélsőjobbról beszélni.
“Sok helyen hallom, hogy erősödik az európai szélsőjobb, pedig ilyesmi nem létezik. A Jobbik nem fog egyetérteni a PRM-vel vagy az ukrán szélsőjobb párttal, mert a két országban teljesen mást jelent a szélsőjobb - fejtegette a politológus.
- Egyik államban magyarellenességet, másik helyen oroszellenességet, a harmadik helyen cigányellenességet vagy antiszemitizmust jelent. A szélsőjobb megerősödése összefügg a gazdasági válsággal, a munkanélküliséggel: ilyenkor mindig megerősödnek ezek a csoportok. De a nyugati államok és az iszlám esetében nem ez okozza a problémát.
Ezekben az országokban a ‘60-as, ‘70-es években bevándorolt, iszlám vallású családoknak már gyerekeik vannak, akik számára nem természetes, hogy megtanulják a befogadó ország nyelvét és megpróbáljanak integrálódni. Teljesen másképpen képzelik el az integrációt: számukra természetes, hogy például Németországban születtek, és ugyanolyan jogokkal bírnak, mint a német lakosság.
Elvárják, hogy az állam megteremtse annak feltételeit, hogy megélhessék a másságukat. Amikor pedig az állam azt várná el, hogy feladják az identitásuk sajátos jegyeit, és erre nem hajlandóak, megszületnek a következtetések, miszerint a multikulturalizmus megbukott. Teljesen át kellene gondolni az egész bevándorláspolitikát” - összegezte a politológus.
Elhangzott az Erdély FM Arcvonal című műsorában.