2020. június 1. hétfőTünde
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Éhínség Szomáliában

2011. július 20. 17:23, utolsó frissítés: 2011. július 21. 21:29

Éhes, szomjas, végkimerült emberek ezrei vonszolják magukat a kenyai menekülttáborok felé. Egy anya elmeséli, hogyan hagyta ott beteg gyerekét az út szélén, hogy a többi legalább túlélje az utat.


Éhínség van Szomália Bakool és Lower Shabelle nevű déli tartományaiban – jelentette be az ENSZ. Az utóbbi fél évszázad legsúlyosabb szárazsága sújtja Szomáliát, emiatt több tízezren indultak útnak családostól, kétségbeesve, víz és élelem hiányában, abban a reményben, hogy élve elérik a kenyai menekülttáborok valamelyikét, vagy akár Etiópiát.

A térséget egy al-Kaida közeli iszlamista szélsőséges szervezet, az Al-Shabab tartja ellenőrzése alatt. Nemrég feloldották a külföldi segélyszervezetek tevékenységét akadályozó tilalmat, ám így is roppant nehéz eljuttatni az élelmet és a segítséget a rászorulókhoz. Nagyon kevesen tartózkodnak a térségben a segélymunkások közül, sokkal nagyobb hozzáférésre lenne szükség ahhoz, hogy sürgősségi úton be tudjanak avatkozni, nyilatkozta a BBC-nek egy ENSZ-tisztségviselő.

A szárazság, a katonai konfliktusok és a szegénység következményeként éhínség alakult ki; a gyermekek egyharmada súlyosan alultáplált, minden 10 ezer emberből naponta 4 gyerek hal éhen. A segélyszervezetek ritkán és


nagyon óvatosan használják az éhínség kifejezést;



de hogy milyen óriási léptékű humanitárius katasztrófa van küszöbön, jelzi az is, hogy az ENSZ éhínségnek nyilvánította a helyzetet.



Becslések szerint 2,6 millió szomáliainak lenne szüksége sürgős segítségre. Az ENSZ élelmezési programja keretében 1,5 millió embert próbálnak ellátni, ám úgy becsülik, még egymillió rászorulóról lehet szó, akiket eddig nem tudtak elérni. Korlátlan bebocsátást és biztonsági garanciákat kérnek az elszigetelt övezetekbe, hogy szállítani, szétosztani és monitorizálni tudják a segélycsomagokat.

Az Egyesült Államok fel akarja mérni, az Al-Shabab valóban hajlandó-e segíteni a segélyezési folyamatot, vagy azt tervezi, hogy „adót” vet ki a szállítmányokra. Minden, Szomália déli és középső részén létező katonai csoportosulásnak azt üzenik, engedjék a területükre és segítsék a menekültek csoportjait és a nemzetközi szervezeteket.

Az Amnesty International nemrég hozta nyilvánosságra a helyszínen végzett kutatásainak eredményét, miszerint az al-Shabab és a hozzá hasonló katonai csoportok szisztematikusan toborozzák a gyerekeket a seregükbe. A gyerekkatonák egy részét ígéretekkel csábítják magukhoz, pénzt és mobiltelefont ígérnek nekik,


ám rabolnak is el gyermekeket.

A BBC a kenyai határ felé tartó embereket szólaltatott meg egyik riportjában. Egy anya öt gyermekével több hétig vándorolt ide Szomáliából; a hatodikat út közben szülte meg egy határmenti település közelében, egy akácfa alatt, a Dadaab menekülttábortól még jó 80 km-re.

Minden nap több ezer szomáliai halad át a településen, sokan nem is tudják, még milyen messze van a menekülttábor. Egy anya elmeséli, hogyan hagyta hátra beteg gyerekét az úton, a sivatagban: nem tudta volna őt is cipelni, és a többi kisgyerekét is. „Ahogy rám nézett, ma is kísért a tekintete.”

A menekülők egy része a Liboi nevű településnél halad a határ felé, ám vannak, akik a zöldhatárt választják, mert félnek, a kenyai hatóságok nem engedik be őket az országba. 2008 elején ugyanis a határt hivatalosan lezárták a szomáliai katonai konfliktus miatt, amikor iszlamista csoportok a déli és központi országrészeket elfoglalták. A kenyai hatóságok attól tartottak, az iszlamisták betörnek Kenyába.

A Dadaab körzeti hatóságok most a BBC-nek azt mondták, Kenya aláírta a vonatkozó menekültügyi nemzetközi egyezményeket, és nem fordíthatja vissza a segítségre szoruló embereket. A nagy kihívás viszont az, hogy megtalálják a zöldhatáron bóklászókat, akik nem ismervén az utat, eltévedhetnek. Ráadásul szomáliai embercsempész bandák garázdálkodnak a térségben, akik pénzért azt ígérik a menekülőknek, hogy elviszik őket a kenyai menekülttáborba, ám gyakran megesik, hogy a fizetséget elveszik,


az áldozatot pedig otthagyják meghalni a sivatagban.

Egy menekülő családapa szkeptikus az al-Shabab jó szándékait illetően. „Megállítottak minket, és utasítottak, forduljunk vissza. Azt mondták, jobb, ha meghalunk a szülőföldünkön. Azt akarták, imátkozzunk esőért.” Ő a gyerekei miatt döntött úgy, hogy elindulnak Kenya felé.



>> Még több fotó a CNN-en >>

Dadaabban jelenleg három menekülttábor van, az egyik nagyon túlzsúfolt, több mint 370 ezer menekültet lát el, bár 90 ezer fősre tervezték. Az ENSZ azt tervezi, egy átmeneti tábort állít fel a határ felé vonulóknak Liboiban, ahol azonnali ellátást kaphatnak, ugyanis nagyon sokan vannak, akik elérkezve a határvárosba, egyszerűen nem bírnak továbbmenni a végkimerültségtől. Néhányan fuvart fizetnek, de sokuknak nincs pénze.

A CNN az egyik menekülttáborból tudósított, ahol a helyszíni riport szerint a menekültek nem kapnak megfelelő ellátást. "Menekültek vagyunk, de meghalunk, mert nem kapunk elég segítséget” – mondta egy apa, akinek a kislánya meghalt, miután megérkeztek a táborba. Két hétig könyörögtek érkezésük után élelemért. Kaptak némi lisztet és kukoricát, „de egy gyermek, aki beteg, nem lesz jobban a liszttől és a kukoricától. Több segítségre lett volna szüksége.”

A táborban nincs kút, nincs egészségügyi ellátás, nincs iskola, sem élelem. A segélyszervezeteknek jobban kellene segíteniük, mondják az emberek. „Éhen halnak a gyermekeink, vízre van szükségünk, kórházra van szükségünk, nem szabad elfelejteniük bennünket” – mondja egyikük segélykérően.

Forrás: BBC, CNN

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS