2017. március 26. vasárnapEmánuel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A revízió kérdése az 1930-as évek pártprogramjaiban

Jakab Andrea 2011. február 12. 12:54, utolsó frissítés: 15:21

Szó sem volt arról, hogy „mindent vissza” akarnak szerezni. A pártok kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a revíziót békés eszközökkel kell megvalósítani.


"Mi nem tartományokat vesztettünk el. Bennünket földaraboltak. [...] Ezt igazságul elfogadni nem tudjuk. Ezekre a határokra egy végleges békét felépíteni nem lehet" - mondta Bethlen István miniszterelnöksége idején. A két világháború közötti Magyarországon a politika középpontjában az első világháborút lezáró versailles-i békerendszer felülvizsgálata állt. Bár a békeszerződésben Magyarország vállalta, hogy az új határokat elismeri és tiszteletben tartja, valójában kezdettől fogva ennek megváltoztatására törekedett. A különböző politikai irányzatok képviselői mindannyian egyetértettek abban, hogy


a Trianonban aláírt szerződés elfogadhatatlan,

az ott „megrajzolt” határok átmenetiek. Különbség az egyes pártpolitikai elképzelések között abban volt, hogy milyen eszközökkel és milyen mértékben akarták megvalósítani a revíziós célokat. Az 1930-as évek pártprogramjait tanulmányozva, ellentétben a „Mindent vissza!”, „Nem! Nem! Soha!” szellemében élő közvélemény akaratával, a szélsőjobboldali pártok kivételével a pártkövetelések között nem szerepelt a teljes revízió.

Forrás: elib.kkf.hu/hungary/magyar/history/pictures/10-30nemnem.jpg


Az alábbiakban vizsgált, zömmel parlamenti pártok többsége, mint reálpolitikai célt inkább az etnikai, vagy ahhoz közelítő revíziót akarták megvalósítani.
Horthy Miklós kormányzó 1935-ben – mindenkit meglepve – az országgyűlés mandátumának lejárta előtti időpontra írta ki a választásokat. Gömbös Gyulának az új kormánypártba nagy számban sikerült saját híveit ültetni. A 171 képviselőből 98 először jutott mandátumhoz. A „Gömbös-fiókák” a miniszterelnök feltétlen híveinek számítottak. Érvényesült most is a már korábban alkalmazott módszer, a miniszterelnök a kinevezését követő választás során leváltotta a kormánypártot.

A 95 pontból álló kormányprogramot Darányi Kálmán, Imrédy Béla, Keresztes-Fischer Ferenc, Hóman Bálint és Lázár Andor dolgozta ki. A kormányprogram képezte a Nemzeti Egység Pártja (Keresztény Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt) programját. A Nemzeti Munkaterv 1932. október 24-én jelent meg. A „revízió, kisebbségi jogok, a dunai államok együttműködése” kapcsán Gömbös a következőket mondta: „Minden békés eszközzel arra törekszünk, hogy a békeszerződések a jog és az igazság szellemében revízió alá vétessenek. Súlyt helyezünk a kisebbségi jogok teljes érvényesítésére és nem zárkózunk el a dunai államok együttműködése elől.”

Az 1930-as évek elejére, Károlyi Gyula kormányzásának idejére tehető Magyarországon a jobboldali radikalizmus párttá szerveződése. 1931-ben Böszörmény Zoltán vezetésével megalakult a Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt. A párt 1933-ban felvette a Kaszáskeresztes Párt nevet. Meskó Zoltán 1932-ben megalapította a Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspártot. A Szálasi Ferenc vezette Nemzeti Akarat Pártja (NAP) Gömbös miniszterelnöksége idején, 1935-ben bontott zászlót.

Az 1932. július 19-én megjelent „Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt kiáltványa és programja” az integrális revíziós célt fogalmazta meg. „Nekünk nem revízió kell, hanem az orvul elrabolt, illetve a marxisták és demokraták által az ellenség kezére átjátszott ezeréves magyar területeknek azonnali visszaállítása. Addig nem lehet béke és nyugalom ebben az országban, míg az országveszítő [sic!] [...] bűnösök nem nyerik el méltó büntetésüket. A hatalmas, most kialakuló nemzeti szociálista [sic!] német birodalomnak is ugyanazok a bajai és ellenségei, mint Magyarországnak.” „Közérdek az önérdek előtt: [...] Követeljük Magyarország 1914. évi területének haladéktalan visszaállítását, valamennyi magyarnak egyesítését és visszatelepítését Nagy-Magyarországra. Nem ismerjük el a békeszerződéseket, nem ismerünk győzőt és legyőzöttet. Követeljük a megszállott területeken elkövetett óriási károknak megtérítését, a jóvátételek és egyéb háborús terhek törlését és a teljesített fizetések visszatérítését.”

Cél és követelések címet viselte a Szálasi által 1935-ben megfogalmazott Nemzeti Akarat Pártja program. „Céljuk és követelésük” a „Hungária Egyesült Földek”, a soknemzetiségű magyar államalakulat létrehozása volt Olaszország és Németország támogatásával. „Akarjuk és követeljük a trianoni parancsszerződés megsemmisítését, az Ősföld ügyének újrarendezését a népek önrendelkezési joga és ama tétel alapján, hogy adják és hagyják meg az Ősföldnek, ami az övé, hogy ő is megadhassa és meghagyhassa a többi földeknek, ami őket illeti meg. [...] Akarjuk és követeljük az Ősföld kérdésének önerőnkből, egyedül a közvetlen érdekelt népekkel karöltve történő alkotmányos megoldását.”

Forrás: Magyarság, 1927. június 26.


Pálffy Fidél vezetésével az Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista (Nyilaskeresztes) Párt 1936-ban egyoldalas röplapban, „Ezt akarjuk! Ezt fogjuk megvalósítani!" címmel hirdette meg programját. A követelések felsorolása a „régi Magyarország maradéktalan visszaállítása” revíziós programmal indított. A „trianoni béke megsemmisítését, a Magyar Birodalom visszaállítását” követelte első helyen a Rajniss Ferenc vezette Nemzeti Front (Magyar Szocialista Néppárt) is a harminc pontból álló „Ezt akarjuk! Így akarjuk!” című brossúrában.

Az „elveszített” választást követően a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Tildy Zoltán által 1936-ban kidolgozott programja a diktatórikus törekvéseket jelentő gömbösi politikával történt szembefordulást fejezte ki. A hatalom iránt lojális ellenzéki pártból tehát a kormányzati hatalom megszerzésére törő ellenzéki párt lett. A Kisgazdapárt a békés eszközökkel és Olaszország, Németország mellett


a nyugati hatalmak támogatásával történő revíziót szorgalmazta.

A szélsőjobboldali erőkkel szemben a „Mindent vissza!” elv nem szerepelt a programjukban.

Forrás: Pesti Hírlap, 1926. június 6.


1937-ben baloldali fiatalok kisebb csoportja Donáth Ferenc vezetésével önállóan rendezett március 15-ei ünnepség keretében lépett a nyilvánosság elé. A Márciusi Front Múzeum-kertben ismertetett 12 pontból álló programja mellett Zilahy Lajos, Féja Géza, Kovács Imre mondott beszédet. Az ország demokratikus átalakítását tűzték ki célul.

Októberben országos találkozót szerveztek Makón. A vezetőségbe beválasztották Illyés Gyulát, Erdei Ferencet, Veres Pétert. A tizenkettedik pontban „követelték” „a magyar revíziót: a Duna-völgyi népek számára a hovátartozandóság [sic!] kérdésében


az önrendelkezési jog tiszteletben tartását.

A pánszláv és a pángermán imperialista törekvésekkel szemben a Duna-völgyi öncélúság és konföderáció gondolatának megvalósítását.” A szélsőjobboldal vezetői az önrendelkezési jogon alapuló revízió miatt hazaárulással vádolták a Márciusi Front tagjait.

1937-ben Darányi Kálmán miniszterelnök még intézkedések sorát hozta a szélsőjobboldali mozgalmak megfékezésére; a pártokat feloszlatta, vezetőiket letartóztatta. Ausztria Németországba történő bekebelezésével, az Anschluss-szal Magyarország közvetlen szomszédja lett Németországnak. A budapesti utcákon elterjedt a nyilas jelszó: „1938 a miénk." A kormány mozgástere beszűkült. Darányi a nyilasokkal történő összefogással próbálta kordában tartani a szélsőséges erőket. Egyezséget kötött Szálasi hívével, Hubay Kálmánnal. A nyilasok tiszteletben tartják az alkotmány szabta kereteket, a kormány cserében nem alkalmaz velük szemben adminisztratív szankciókat. 1938-ban (teljes revíziós) programot hirdetett a Nemzeti Szocialista Magyar Párt - Hungarista Mozgalom.

Darányit a miniszterelnöki székben Imrédy Béla követte. 1938-ban Imrédy diktatórikus törekvéseivel szembeni tiltakozásképp 62 képviselő kilépett a kormánypártból, a NEP-ből, majd leszavazták a miniszterelnököt. Imrédy - e példa nélküli ellenállást követően - kénytelen volt lemondani.


Horthy azonban ismét Imrédyt bízta meg

a kormányalakítással. A miniszterelnök új támogatók toborzásába kezdett. 1939 januárjában bontott zászlót a Magyar Élet Mozgalom. Imrédy a jobboldali erőket akarta összefogni és kormánypolitikája mellé állítani. A németekre való tekintettel megfelelő ürügyet kellett találni Imrédy lemondatására. A távozás oka a miniszterelnök zsidó származású felmenői voltak.

1939 februárjában Horthy Teleki Pált nevezte ki miniszterelnöknek. Teleki a NEP-et feloszlatta, a kormánypárt felvette a Magyar Élet Pártja (MÉP) nevet. A MÉP-ben már sem Bethlen, sem Gömbös (egykori) hívei nem kaptak helyet. A MÉP „célkitűzései” között a „magyar igazság további [kiemelés tőlem: J.A.] érvényre juttatása” szerepel. Az első bécsi döntést, tehát a Felvidék visszacsatolását, valamint Kárpátalja megszállását követően fogalmazta meg programját az új kormánypárt. Itt sem szerepelt az ország egykori határainak maradéktalan helyreállítása, mint elérendő cél.

A Teleki-kormány betiltotta a Szálasi vezette Nemzeti Szocialista Magyar Párt - Hungarista Mozgalmat, de a párt Hubay vezetésével Nyilaskeresztes Párt néven újjáalakult. 1939. március 15-én jelent meg a párt „országépítő programja”, amelyben a kisebbségi jogok tiszteletben tartása mellett


az ország egykori határainak helyreállítását tűzték zászlajukra.

„Szabad magyar hazában, mint szabad magyarok akarunk élni és meghalni. Sosem felejtett és minden tettünket irányító szent célunk a trianoni bilincs teljes széttörése, a minden magyar testvérünket egyesítő, mindnyájunknak nagyobb kenyeret nyújtó, magyar népi munkaállam megteremtése az alkotmányos magyar államfő, Magyarország Főméltóságú kormányzójának országlása alatt. [...] Nem felejtjük, hogy a néprajzi határok nem örökéletűek, hanem a népi erők gyarapodásával vagy apadásával tágulnak vagy szűkülnek. A magyarság a Szent István-i birodalom testvérnépei között súlyát és vezető szerepét csakis a nemzeti munkakifejtés nemes és alkotó versenyében biztosíthatja.”

1939-ben a Szociáldemokrata Párt „akcióprogramjának tervezete” Szakasits Árpád nevéhez fűződik. Kezdetben a szociáldemokraták a szomszédos országokkal történő békés megegyezés és az önrendelkezés elve alapján képzelték el a revíziót. A müncheni egyezményt, a Szudéta-vidék Németországhoz csatolását követően változás állt be a programjukban.

A titkos választójog bevezetése a szélsőjobb megerősödését eredményezte az 1939-es választásokon. Közel 2,5 millió állampolgár adta le a voksát. A nyilas szellemiségű jelölteket mintegy 600 ezer választó támogatta, ez a 260 mandátum kb. egyötödét jelentette. Bár a kormánypárt most is nagyarányú győzelmet aratott, biztos kétharmados többséget szerzett, a miniszterelnök nem tudhatott maga mögött egységes erőt, a kormánypárt soraiban ugyanis nagy számban ültek szélsőjobboldali képviselők.

A korabeli pártprogramok tehát


nem fogalmaztak meg a szomszédos országokkal szemben konkrét területi követeléseket,


hiányoztak a nyílt állásfoglalások. Kivételt a szélsőjobboldali erők jelentettek, akik az első világháborút lezáró békeszerződés megkötése előtti állapot visszaállítását jelölték meg célként. Rajtuk kívül valamennyi párt, kormánypártok és ellenzékiek, keresztény, konzervatív, szocialista és liberális pártok is a határ menti magyarlakta területeket akarták visszaszerezni, a vegyes lakosságú területeken pedig a kérdés népszavazás útján történő megoldását tartották reális célnak. A részletekre nem tértek ki, a hivatalos programokban csak általánosságban szerepelt, hogy „követeljük a revíziót.”

A revíziós sikerek és az ezt megelőző évek politikai vezetői, a Gömbös-, Darányi-, Imrédy- és a Teleki-kormány hivatalos külpolitikai koncepciója mértéktartó kompromisszumos elképzelést fogalmazott meg. Szó sem volt tehát arról, hogy „mindent vissza” akarnak szerezni. A pártok kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a revíziót békés eszközökkel kell megvalósítani.

Végezetül az ellenzéki lapnak számító liberális Pesti Hírlap – a politikai elit és a társadalom számára egyaránt feladatot kijelölő - 1939-es vezércikkéből álljon itt egy részlet: „Huszonöt esztendeje, hogy a világnak megbomlott a rendje és nincs nyugalma. [...] Az igazságtalan béke tovább gyötörték a megbüntetett népeket. [...] Husz [sic!] esztendős nyomoruságunkban [sic!] mindig figyeltük a világ eseményeit és latolgattuk, hogy nem jön-e alkalom, mely kedvező helyzetbe hoz [...]. A magyar kérdés megoldásra váró világkérdés. A Kárpátok országa, a Dunavölgye rendezetlen, háboruveszélyes [sic!]. Csak a magyar jog és igazság elismerésével és diadalával hozható rendbe. Anélkül tűzfészek marad. [...]”




VilágRSS