2017. december 15. péntekValér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A katalán pénzügyi autonómiára szavaznak a spanyolok is. Hogyan?

Bakk-Dávid Tímea 2010. december 13. 18:02, utolsó frissítés: 18:02

Nincs abban semmi különös, ha egy katalán függetlenségpárti képviselő a liberális EP-frakcióban ül. A győztes CIU politikusával beszélgettünk.


A nemrég lezajlott katalóniai választásokon 40 százalékos győzelmet aratott a Convergència i Unió (CiU). Az abszolút többséghez közelítő eredmény azért is lenyűgöző, mert mind a 41 járásban – a spanyol bevándorlók által lakott területeken is – többséget szerzett a tartomány nagyobb pénzügyi autonómiájáért harcoló liberális-kereszténydemokrata pártszövetség. Ennek kapcsán nyilatkozott erdélyi magyar újságíróknak Ramon Tremosa i Balcells európai parlamenti képviselő.

Katalóniában 7 millió ember él, és az utóbbi évszázadban, a Franco-diktatúra alatt 3 millió spanyol vándorolt be a katalán kisebbség által lakott országrészbe – kezdte a jelenkori történelemleckét a katalán liberális képviselő. Összehasonlításképpen a 20. század elején Katalónia teljes lakossága még csak 2 millió fő volt. A népességnövekedés 50 százalékban a spanyol bevándorlásnak köszönhető.

Az első választás Katalóniában 1980-ban volt. Azóta folyamatosan sikerült bővíteni az autonóm tartomány jogköreit, például 1993-ban megszerezték a kikötők részleges adminisztrálásának jogát.

Katalónia Spanyolország területének 16 százalékát teszi ki, a GDP-nek azonban egyötödét adja, illetve a spanyol export 30 százalékát biztosítja. Franco a spanyol bevándorlókat Barcelona köré telepítette, hogy elválassza a fővárost a tartomány többi részétől. Ebben az övezetben a spanyol lakosság aránya eléri a 80-90 százalékot is. Mindeddig, mióta csak beköszöntött a demokrácia, ebben a spanyol övezetben folyamatosan a spanyol pártok – a szocialista vagy a konzervatív párt – nyertek a választásokkor, csak a katalán részeken és Barcelonában győzhettek katalán pártok. Ezért is precedens nélküli a 41 járás mindegyikében megszerzett katalán liberális-kereszténydemokrata győzelem.

Ramon Tremosa i Balcells
<br />
Fotó: Dénes IdaRamon Tremosa i Balcells
Fotó: Dénes Ida


Mivel nyerték meg a spanyol szavazókat?

Ugyan a párton belül a tagok többsége teljes függetlenségpárti, azaz Katalónia elszakadása mellett teszi le a garast – a többi katalán párthoz hasonlóan –, a párt 30 éve a valódi pénzügyi föderalizmust követeli. „Spanyolország föderatív államnak mutatkozik, ám közben valójában még nem az, mert miden adót a spanyol állam gyűjt be. Valódi pénzügyi föderalizmus akkor létezne, ha az adókat a regionális kormányok gyűjthetnék be. Ám a regionális kormányzat is a központból kapja vissza az adókból befolyt összeget, tehát a kormány még mindig monopolizálja az adószedést” – magyarázta.

Katalóniában van baloldali és liberális függetlenségpárti alakulat is, amely bejutott a parlamentbe. Gyakorlatilag minden katalán párt függetlenséget akar a tartománynak, ám a nyertes Convergència i Unió (CiU) “nem explicit” függetlenségpárti üzenete volt a nyerő. Ramon Tremosa I Balcells szerint a függetlenséget pártolók aránya folyamatosan nő, és megugrott, miután egymillióan tüntettek idén nyáron a spanyol legfelső bíróság autonómiát megnyirbáló döntése ellen.

A spanyol legfelső bíróság döntése egyértelműen nem volt egy független döntés, hiszen tagjait a két nagy spanyol párt, a szocialisták és a konzervatívok jelölhetik. „Erre a döntésre már 4 éve várunk, nem volt meglepetés” – mondta. „Mi azt mondjuk: Katalónia szuverenitása a katalóniai emberek kezében van, nem egy bíróság döntésén múlik. Hogy helyesen gondoljuk, azt igazolják vissza a választási eredmények is, hiszen a spanyol szavazók közt is a legtöbb voksot vittük el, megelőzve a két nagy spanyol pártot.”

Még a befolyásos madridi spanyol lapok felmérései is azt mutatják, Katalóniában az emberek 40-50 százaléka függetlenséget szeretne szülőföldjének. „Nem tudjuk, mikor kerülnek többségbe. Talán 10, talán 20 év múlva? Ám addig is, a pénzügyi autonómiára és valódi pénzügyi föderalizmusra most van szükség. Ez az adók helyben maradása mellett azt is jelenti, hogy például mi szeretnénk menedzselni a saját területünkön lévő repülőtereket. Ezzel az egyértelmű üzenettel sikerült megfogni a spanyol szavazókat” – hangsúlyozta. A Katalóniában élők 75 százaléka ért egyet azzal, hogy az adójuk a régióban maradjon.

A választásokon 60 százalékos részvétel volt, ami növekedést mutat az előző ciklusokhoz képest. A liberális-kereszténydemokrata szövetségnek a fővárosban, Barcelonában több mint 60 százalékos győzelmet sikerült aratnia. A 40 százalékos győzelem azt jelenti, másfél millióan szavaztak rájuk; a két spanyol párt összesen kb. 30 százalékot szerzett. A CIU parlamenti ereje tehát megnőtt (62 képviselőjük lesz a 135 tagú parlamentben), kulcsszerepet kapnak, ám kivel kötnek koalíciót?

A spanyol pártok számára a CIU a legmérsékeltebb, ők nem fognak keresztbe tenni nekik. A katalán ügyekben pedig mindig számíthatnak a függetlenségpártiakra és a zöldekre is, ez azt jelenti, hogy a fele plusz egyhez szükséges 68 szavazatot viszonylag könnyedén megszerzik, bármilyen ügyről is legyen szó – vélte Tremosa. Minden összejött tehát, hogy a katalán parlament olyan intézkedéseket hozzon, amelyekkel kiterjesztheti az autonómiát: a következő lépés, hogy megszerezzék az adószedés, majd a repterek, majd a kereskedelem ellenőrzésének és a kikötők adminisztrálásának jogát. A követeléseknek pedig gyakorlatilag nincs határa, ám ilyen módon, alulról építkezve lehet eljutni a függetlenségig – így néz ki a CIU víziója.


Hogy kezdődött? A katalán oktatási modell

A nyolcvanas években a katalán pártok legelső követelése az volt, hogy adják a katalánok kezébe a tartományban folyó oktatás megszervezését. 30 év alatt felnőtt egy új generáció, akik már nem élték meg a katalán nyelv elnyomásának időszakát. Sőt, a spanyol bevándorlók vagy azok leszármazottai is beszélik és használják a katalán nyelvet, amely inkább az olaszhoz áll közel, illetve francia hatások is érték az idők folyamán. Ez elsősorban annak a nyelv- és oktatáspolitikának köszönhető, amely, úgy tűnik, a katalán autonómia intézményrendszerének legelső és mindeddig legfontosabb vívmánya: az iskolarendszer szinte teljesen katalán nyelvű, a heti három-négy spanyol órán kívül a spanyolok is katalánul tanulnak.

A kanadai Quebechez hasonló katalóniai nyelvtörvény és iskolamodell abban áll, hogy 3 éves kortól 14 éves korig a tanítás nyelve a katalán, ám érettségiig minden diáknak folyékonyan kell beszélnie spanyolul és katalánul egyaránt. A Spanyol Konzervatív Párt évek óta próbálja ezt a törvényt megsemmisíteni, de mindeddig még a többi spanyol párt közt sem talált támogatóra. „Ez nagyon fontos számunkra, hiszen a katalán nyelv évszázadokig betiltott nyelv volt, és Franco alatt is. Úgy gondoljuk, a nyelvünknek pozitív diszkriminációra van szüksége, ezért kell legyen elsőbbsége az oktatásban is” – mondta.

Ezt a vívmányt próbálja többek között semmissé tenni az a döntés, amelyet június 28-án hozott a spanyol legfelső bíróság. Fontos tételeket tett semmissé Katalónia autonómiastatútumában, azzal indokolva lépéseit, hogy a katalán nemzet nem ismerhető el törvényesen, mivel a spanyol alkotmány csakis a spanyol nemzetet fogadja el. Ezért is tartja mérföldkőnek a katalán politikus, hogy a spanyol szavazatokat is sikerült az autonómia üzenetével mozgósítani. „Nemcsak a kormányzás jogát nyertük el, hanem ennél sokkal többet” – szögezte le.

Talán ennek az oktatási rendszernek tudható be az is, hogy Katalóniába már nem vándorolnak be tömegesen a spanyolok – ugyanakkor a virágzó gazdaságú tartomány rengeteg bevándorló számára vonzó a világ minden tájáról. Egyelőre emiatt nincs probléma Tremosa szerint. A katalán kormány ugyanakkor támogatja a gyermekvállalást; az egykori masszív spanyol bevándorlás ellenére a katalánok továbbra is többségben vannak. A spanyol polgárháború után nem volt ritka, hogy a katalán családok öt-nyolc gyereket vállaltak, hiszen sokan meghaltak, sok katalánt az ország más vidékeire telepítettek, kellett az utánpótlás. Az etnikai arányok fenntartása érdekében a több gyermek vállalása a romániai magyarok számára is követendő példa lehet – vélte a liberális képviselő.


Minimum-konszenzus kell

Az autonómia hasznos a kulturális identitás és a nemzeti öntudat megőrzése szempontjából – érvelt a liberális EP-képviselő. „A romániai magyarok felé azt az üzenetet kell közvetíteni, hogy a történelem nem egy lezárt valami, hanem dinamikus folyamat, és a jövő nincs megírva. Azzal a tudattal kell cselekedni, hogy alakíthatjátok a valóságot. Nagyon egyértelműen kell fellépni az identitás védelmében. Ha fenntartjátok a kulturális identitást, minden lehetséges” – szögezte le.

Vannak követelések, amelyek esetében tárgyalni, alkudozni kell: ebbe a kategóriába tartozik a reptér, a futballcsapat, a kikötő. Ám van, amiből nem szabad engedni; meg kell találni az útját, hogy ezeket az igényeket kifejezésre juttassák a romániai magyarok; fontos, hogy „ellenséges terepen”, azaz a többségiek körében tegyék ismertté világosan, mit akarnak, publikáljanak könyveket, írjanak újságcikket. „Össze kell fognotok, így lesztek erősek. Az ellenség azt akarja, hogy megosztottság legyen, hogy elválasszon, de kell legyen egy minimum-konszenzus a magyarul beszélő emberek között, valami, amivel egyetért minden magyar, legyen zöld, szociáldemokrata, liberális vagy konzervatív. És ebből a minimum-konszenzusból nem szabad alkudni” – tette hozzá.

Ez volt a katalánok stratégiája is. A spanyol nagypártok párhuzamos – katalán és spanyol – oktatási rendszereket akartak létrehozni Katalóniában, ám ez Tremosa szerint fenntartotta volna a nyelvi gettókat. Szerinte az a tanulság, hogy a spanyolok, megismerve a katalán nyelvet és kultúrát, elfogadóbbak lesznek, nem utasítják el a katalánokat. A CIU egyébként nem kampányolt a többi katalán párt ellen, hanem inkább a spanyol nagypártok ellen; emellett sok spanyol tagja, képviselője is van.

Ugyanakkor a katalánok egy hatékony és jóléti állammodellt dolgoztak ki, és a szélesebb körű autonómia követelését nemcsak a kulturális és nyelvi identitás megőrzésének érvére alapozták, hanem arra, hogy a spanyol állam nem kezeli hatékonyan az adófizetők pénzét. Így a spanyolok érdekében is fellépnek erősebb önkormányzatokat, gazdasági növekedést ígérve. Párhuzamot vonva, a románokat Tremosa szerint nemcsak a kulturális sokszínűség érvével kellene meggyőzni, hanem a regionális pénzügyi autonómiák gazdasági hatékonyságának érvével.


De mi volt előbb: autonómia vagy fejlett gazdaság?

Katalónia esetében a válasz egyértelmű: már száz évvel ezelőtt is jobban állt, mint a spanyol korona többi tartománya. Az utóbbi húsz évben kemény modernizációs projektek révén felzárkózott Spanyolország többi része is, de korábban pl. a fejletlenségnek is betudható volt, hogy Andalúziából 2 millióan vándoroltak Katalóniába, félmillióan pedig Baszkföldre munkát és megélhetést keresve. Most a tengerpart közelségére építő turizmusnak, illetve az eszközölt befektetéseknek köszönhetően Spanyolország nagy része is fejlettnek mondható – magyarázta a katalán képviselő.

Székelyföld esetében egy kevésbé fejlett térségről van szó, és széles körben vitatott, hogy az autonómia egyáltalán meghozza-e a várva várt gazdasági fejlődést, vagy kiderül, a térség nem tudja fenntartani önmagát. Tremosa a baszk pénzügyi autonómiamodellt hozta fel pozitív érvként. Idén júniusban a liberális képviselőcsoport konferenciát szervezett Bilbaóban, ahol pont ezt a témát járták körül. Baszkföld annak köszönhetően, hogy nagyon kevés adót fizet be a spanyol államnak, és nagy részével saját maga gazdálkodik, az elsők közé tornázta föl magát. A 19. század közepén még egy szegény térség volt.

A baszk modellt Tremosa tájékoztatása szerint immár Európa-szerte elemzik különböző kormányok. A tanulsága az, hogy kisebb közigazgatási területek esetében gazdaságélénkítő hatása van az adók helyben maradásának. „Ez egy nagyon érdekes pénzügyi rendszer, egy sikeres modell, amit önöknek is tanulmányozásra ajánlok” – mondta Tremosa.


Foci és nemzetépítés

A parlamenti befolyás növelése, a jogkörök szélesítése, a pénzügyi autonómia kiterjesztése még nem minden: szükség van rituálékra, az emberek érzelmeire ható, közösségerősítő gesztusokra. Kétség sem fér ahhoz, hogy a katalán nemzeti öntudat jellegzetes megnyilvánulása a hazai csapatnak, az FC Barcelonának szurkolni. Ám mérföldkő volt a nyilvános kommunikációban, amikor a csapat egykori játékosa, mostani edzője, Josep Guardiola Madridban egy meccs után először katalánul kezdett válaszolni a sajtó kérdéseire, és csak utána nyilatkozott spanyolul is.

„Ez üzenet volt a spanyol közvéleménynek, hogy nem megyünk visszafele. Tudják, hogy az Európai Parlamentben sem lehet a katalánt használni? Mert a spanyol kormány tiltakozott ellene” – tette hozzá. Az FC Barcelona nyelvi jogok érvényesülése szempontjából is katalán nemzeti csapat; a honlapjuk is katalán nyelvű.


A katalán függetlenség ügye a liberális frakcióban

30 éve, mióta a CIU szövetség „liberális fele”, a Convergencia Democratica (CDC) megalakult, mindenkori képviselője a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport tagja az EP-ben. A szövetség kereszténydemokrata tagjának képviselője pedig a néppárti frakció sorait erősíti.

A liberális frakcióban elfogadottak a katalán függetlenségi követelések. “Tudják, a saját identitás meghatározásához való jog egy liberális elv. Például amikor Koszovó függetlenségéről tárgyaltunk az Európai Parlamentben, az egyetlen képviselőcsoport voltunk, akik kivétel nélkül a volt szerbiai tartomány függetlensége mellett szavaztunk. A spanyol elnökség alatt pedig a liberális képviselőcsoport tagjai voltak azok, akik folyamatosan, többször is felszólaltak, és kérdést tettek fel, hogy mikor ismeri el Spanyolország Koszovó függetlenségét?”

Nyilván azért nem ismerték el, mert félnek, hogy Koszovó precedenssé válhat Katalónia és Baszkföld számára; ám akkor miért ismerte el Nagy-Britannia Koszovó függetlenségét? – tette fel a kérdést. Hiszen ugyanúgy Skóciával kapcsolatban is lehet párhuzamot találni. Tremosa szerint az a különbség, hogy a spanyol kormány nem biztos önmagában, és mert nem olyan mélyek a demokrácia gyökerei az országban, mint a brit királyság esetében.

Romániai magyar újságírók faggatják a katalán képviselőt
<br />
Fotó: Dénes IdaRomániai magyar újságírók faggatják a katalán képviselőt
Fotó: Dénes Ida



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS