2019. február 18. hétfőBernadett
-3°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

WikiLeaks: mit gondolnak valójában az amerikai diplomaták a világról?

2010. november 29. 13:34, utolsó frissítés: 15:19

Irán elleni támadás, észak-koreai fegyverszállítmányok, kínai hackertámadás: a 250 ezer kiszivárgott külügyi dokumentumban nem lacafacáznak.


A világ minden tájáról tartalmaztak diplomáciai értesüléseket azok a bizalmas amerikai külügyminisztériumi dokumentumok, amelyeket a WikiLeaks oknyomozó portál juttatott el vasárnap az El País, a Le Monde, a Der Spiegel, a The Guardian és a The New York Times című lapokhoz.

A közzétett iratok nem csupán az amerikai diplomácia – és a partnerállamok – mindeddig titkos törekvéseiről ismertetnek részleteket, de ékesen tanúskodnak arról is, hogy az amerikai diplomaták – legalábbis a kulisszák mögött – nem mindig vannak jó véleménnyel a szövetséges államok vezetőiről.

Az anyagok kiszivárgása azért is kínos Washington számára, mert azok közelmúltbeli eseményekről szólnak: csaknem valamennyi diplomáciai irat a 2004 utáni évekből származik, csupán egy nyúlik vissza az 1966-os esztendőre. Több ezer iratot állítólag az idei esztendő első két hónapjában küldtek a washingtoni külügyminisztériumba.

Bár az iratok csupán kis része titkos besorolású, az úgynevezett szigorúan titkos pecséttel egyetlen egy sem rendelkezik. Több ezer dokumentumot ugyanakkor az amerikai hatóságok bizalmasnak minősítettek, ami azt jelenti, hogy külföldiek nem juthatnak azokhoz.


Az Afganisztánnal, majd Irakkal foglalkozó bizalmas amerikai dokumentumok idei közzététele után a mintegy 250 ezer külügyi irat kiszivárogtatása a portál immár harmadik "nagy dobása", amely az amerikai kormány heves tiltakozását váltotta ki.

Az iratokat honlapján maga a WikiLeaks kívánta közzétenni, ez azonban meghiúsult, mert a portált informatikai támadás érte. Ezt követően döntöttek arról, hogy az iratokat a fentebb említett lapok segítségével hozza nyilvánosságra vasárnap este.


Medvegyev halovány, Merkel nem kockáztat

Több anyagban az amerikai diplomaták őszintén beszélnek a világ befolyásos politikusairól, akik közül nem is egy szövetséges országokat vezet. Hamid Karzai afgán elnököt például "gyenge személyiségnek" írják le, akit "paranoia" és összeesküvés-elméletek" irányítanak.

Recep Tayyip Erdogan török kormányfőt szkeptikusnak tartják, egyúttal kiderül, hogy Washington a török kormányon belüli "iszlamista vonulat" miatt aggódik. A kenyai kormányról a vele kapcsolatos sürgönyök szinte minden sora megvetést tükröz.

Silvio Berlusconi olasz kormányfőről az amerikai külügyminisztérium azt akarta kideríteni, hogy vajon tényleg folytat-e privát üzletet orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal. Dmitrij Medvegyev orosz elnököt haloványnak, tétovának minősítik, Nicolas Sarkozy francia elnökről pedig azt tartják, hogy "meztelen a király".

Nem jár jobban Angela Merkel német kancellár sem, aki a jelentések szerint "ritkán kreatív" és nem szívesen merészkedik kockázatos területre. Guido Westerwelle német külügyminiszter viszont agresszív", míg a CSU vezetője, Horst Seehofer "kiszámíthatatlan".


Észak-Koreai fegyverek Iránnak, Kína segítségével

Washington számos alkalommal szóvá tette Pekingnél, hogy Észak-Korea Kína területén át szállít rakétaalkatrészeket Iránba. A kiszivárogtatott diplomáciai jelentések közül legalább tíz azzal foglalkozik, hogy Észak-Koreából Iránba tartó, ballisztikus rakéták alkatrészeit tartalmazó szállítmányok akadálytalanul haladnak át Pekingen.

A The Guardian idézett például egy 2007. november 3-i keltezésű belső diplomáciai iratot, amelyet Condoleezza Rice akkori amerikai külügyminiszter írt alá. Eszerint a következő napon egy menetrend szerinti iráni járattal Pekingből útnak indul egy észak-koreai szállítmány rakéták sugárhajtómű-alkatrészeivel.

A szállítmány címzettje a szilárd hajtóanyagú ballisztikus rakéták fejlesztési programját lebonyolító Sahid Begeri iráni vállalat. Rice utasította az Egyesült Államok pekingi nagykövetét, hogy az első adandó alkalommal és a lehető legmagasabb szinten próbálja rávenni a kínai hatóságokat a szállítmány leállítására.

Egy másik, ez év májusi iratban – amelyet már Hillary Clinton jelenlegi külügyminiszter továbbított Pekingbe – Washington aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a megnevezett kínai vállalatok exporttevékenysége az iráni vegyifegyver-programra használható fel vagy állítható át. Clinton azt firtatta, hogy a kínai kormány engedélyt adott-e a gyanús szállítmányokra. A külügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy szankciók hozhatók az érintett vállalatok ellen.


Irán megtámadása napirenden

Kiderül az iratokból, hogy Jordánia uralkodója több ízben felszólította az Egyesült Államokat Irán megtámadására. "A kígyó fejét még időben le kell vágni" – figyelmeztetett II. Abdalláh, aki szerint mielőbb csapást kell mérni Irán nukleáris fejlesztési programjára.

Iránnal szemben Izrael is határozottságra ösztönözte az Egyesült Államokat: egy 2009 decemberében kelt irat azt hangsúlyozta, hogy a tárgyalási stratégia nem fog működni Teheránnal. Amos Gilad, az izraeli tárca politikai és katonai ügyekkel foglalkozó igazgatója Ellen Tauscher amerikai külügyi államtitkárral folytatott megbeszélésén úgy vélte, hogy Barack Obama elnök stratégiai elkötelezettsége Iránnal "jó ötlet, de egyértelmű, hogy nem fog működni".

Egy 2009. november 18-i táviratban pedig az amerikai diplomácia arról számolt be, hogy a Moszad, az izraeli titkosszolgálat egyik képviselője kifejtette: "A Moszad szemszögéből Irán a tárgyalásokat kizárólag időnyerésre fogja használni. Mégpedig oly módon, hogy 2010-2011 táján Iránnak meg lesz a technológiai kapacitása arra, hogy nukleáris fegyvert állítson elő".

Kiderül még, hogy a 2009-es iráni választásokat követő utcai tüntetések idején a francia diplomácia arra ösztönözte Washingtont, hogy támogassa nyíltan az iráni ellenzéket. A francia elnök véleményét az amerikai diplomácia szerint a nonproliferációba vetett elszánt hit vezérelte a francia nukleáris elrettentési stratégia megőrzése érdekében, illetve valós félelem az Izraelt érintő fenyegetés miatt.

Az iráni nukleáris kérdést illetően Párizs és Tel Aviv között az erről szóló amerikai sürgönyök szerint 2008-ban kezdődött stratégiai párbeszéd. Ugyanakkor az Iránnal szembeni kemény francia fellépés mellett elnöksége elején, 2007-ben Sarkozy titkos diplomáciával is próbálkozott Teheránnal, amit Irán úgy értelmezett, hogy Franciaország szabadulni akar az Egyesült Államoktól való "függőségétől".

A francia elnök egyik tanácsadója ekkor amerikai diplomatáknak úgy nyilatkozott, hogy "az irániak nem akarják megérteni sem a helyzet súlyosságát, sem a francia álláspontot. Autista, zárt mentalitásúak".

Más dokumentum pedig arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok egy Iránnal szembeni háború esetére igyekezett néhány arab ország bevonásával egy "arab szövetséget" összekovácsolni Irán ellen. A New York Times által idézett dokumentumokból az derül ki, hogy Robert Gates védelmi miniszter szerint az Irán elleni csapás csak elodázná egy-három évvel Teherán atomfegyver készítésére irányuló programját.


A két Korea egyesítése, valamint a pakisztáni dúsított uránium

A bizalmas iratok utaltak arra, hogy amerikai és dél-koreai hivatalos személyiségek már korábban egyeztetést folytattak a két Korea egyesítésének kilátásairól. A szöuli amerikai nagykövet szerint Dél-Korea felvetette, hogy kereskedelmi "ösztönzőkkel" nyerjék meg mindehhez Kína támogatását.

A The New York Times által ismertetett részletekből fény derült arra is: az Egyesült Államok 2007 után titkos és sikertelen erőfeszítést tett arra, hogy egy pakisztáni kutatóreaktorból megszerezze a magasan dúsított urániumot, mivel attól tartott, hogy Iszlámábád nukleáris fegyver előállítására használhatja azt.


A Kínai Kommunista Párt hackertámadása és az al-Kaida támogatói

A pekingi amerikai nagykövetséggel egy kínai forrás idén januárban azt közölte, hogy a Kínai Kommunista Párt legfelsőbb vezetése állt a Google és több tucat amerikai cég ellen indított kínai hackertámadások mögött – tűnt ki az iratokból, amelyek utaltak arra is, hogy a szóban forgó informatikai támadások már 2002-ben megkezdődtek.

Egy tavalyi amerikai külügyminisztériumi dokumentum pedig azt a nézetet fogalmazta meg, hogy szaúdi adományozók az al-Kaida terrorszervezet és más szunnita militáns csoportok legfőbb pénzügyi támogatói. Egy másik irat elmarasztalta Katart, amely állítólag akadályozta a terrorizmus elleni harcot, egy további iratból pedig az tűnt ki, hogy az Egyesült Államok képtelen volt megakadályozni Szíriát a libanoni Hezbollah fegyverekkel történő ellátásában.


ENSZ-tisztségviselőkről kell kémkedni

A The Guardian szerint az iratokból az is kitűnik, hogy Washington "titkos hírszerzési hadjáratot" folytatott az ENSZ vezetése, köztük Ban Ki Mun főtitkár, valamint a Biztonsági Tanács többi állandó tagállama, Kína, Franciaország, Oroszország és Nagy-Britannia képviselői ellen. A titkos direktívát Hillary Clinton amerikai külügyminiszter neve alatt bocsátották ki amerikai diplomatáknak tavaly júliusban.

Az utasítás szerint be kellett szerezni a vezető ENSZ-tisztviselők által használt kommunikációs berendezések műszaki adatait, köztük jelszavakat és személyes rejtjelkódokat, ezen kívül "részletes biometrikus információkat" vezető ENSZ-illetékesekről, köztük főtitkár-helyettesekről, a szakosított intézmények vezetőiről és főtanácsadóikról, a főtitkár legmagasabb beosztású munkatársairól, a békefenntartó műveletek vezetőiről. Emellett értesüléseket kellett szerezni a főtitkár "vezetési és döntéshozói stílusáról" is.

Az összefoglaló az MTI alapján készült.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS