2018. aug. 14. keddMarcell
21°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„A multikulti kudarca” – szájbarágó

összeállította:B. D. T. 2010. október 19. 12:32, utolsó frissítés: 15:48

Milyen jogai és kötelezettségei vannak a bevándorlóknak Németországban? Miért akadt ki mindenki Merkel beszédétől? A bevándorlók ellen beszélt-e a kancellár?


Angela Merkel német kancellár szombaton nagy vihart kavart kijelentésével, miszerint a multikulturalizmus németországi modellje megbukott.

Arról beszélt többek között, hogy Frankfurtban már az 5 év alatti gyerekek kétharmada bevándorlóktól származik; Németország volt az, aki behívta a bevándorlókat, mert szüksége volt rájuk, ám hiába remélték a németek, hogy majd hazatérnek, ők maradtak; szerinte a multikulti megközelítés, miszerint mindenki szereti a másikat és békésen együtt él, abszolút kudarcnak bizonyult; kijelentette azt is, az integráció az elkövetkezőkben az egyik legfontosabb feladat; a bevándorlók tanuljanak meg németül, hiszen az az állam nyelve; a belföldi képzett munkanélkülieket előnyben kellene részesíteni a külföldi munkavállalókkal szemben; azt is megjegyezte, hogy olyan bevándorlókra nincs szükség, akik csak terhet jelentenek a szociális rendszerre.

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem szabad azt a benyomást kelteni, hogy Németország csak azokat látja szívesen, akik tudnak németül, ez nagy kárt okozna az ország imázsában. Németország továbbra is olyan ország kell maradjon, ahol lehetőséget adnak a világ minden tájáról érkező embereknek, hogy bizonyítsanak.

Mit akart üzenni Merkel, kiknek, és milyen kontextusban lehet értelmezni kijelentéseit? Gyakori kérdések, válaszlehetőségekkel.



Jó, de mi is a multikulturalizmus?

„A közügyekben a multikulturalizmus kifejezés általában három jelentést takar. Demográfiai leíró értelemben a kulturális vagy nemzeti sokszínűségre utal. Ideológiai-normatív értelemben azokra a filozófiai érvekre utal, melyek alátámasztják egy bizonyos identitáscsoport elismerésére való törekvés legitimitását. Elvi-politikai értelemben azokhoz a politikákhoz kapcsolódik, melyek a sokszínűség által okozott problémákra hivatottak választ adni.” >> Bővebb definíció a Társadalomtudományi szótárban >>

A multikulturalizmus kudarcáról politikusként csakis úgy lehet hitelesen beszélni, hogy a saját ország társadalmára, a helyi problémák kezelési módozataira reflektálunk. Merkel politikusi nyilatkozata ily módon a németországi „kísérleti politikák” kontextusában értelmezendő, a kancellár nem egy ideológia, hanem egy policy kudarcáról beszél. (Már csak azért is kézenfekvő ez az értelmezés, mert a kancellár Kolozsváron elismerően szólt a BBTE multikulturalitásáról – és függetlenül attól, hogy milyen igazságtartalmat tulajdonítunk ennek a kijelentésnek, kitűnik, hogy Merkel nem a multikulti ellensége.)


Miért akadt ki mindenki Merkel beszédétől?

1945 óta vezető német politikus csak ódákat merhetett zengeni a multikulturalizmusról. Nemrég Németország-szerte óriási felháborodást keltett, hogy a szociáldemokrata Thilo Sarrazin, a Bundesbank – emiatt kizárt – elnökségi tagja könyvében azt elemezte, mennyi gondot okoz a német társadalomnak a bevándorlás és a muzulmán lakosok integrációjának hiánya. „Németország felszámolja magát” – állítja Sarrazin könyvének címében.

Potsdam
<br />
fotó: EadaoinFlynn/flickr.comPotsdam
fotó: EadaoinFlynn/flickr.com
Statisztikákat használva többek között azzal érvel, hogy a német társadalom egyre butább lesz, ennek oka pedig a bevándorlás: nemcsak az, hogy a többségében muzulmán bevándorlók nem illeszkednek be a társadalomba, hanem hogy genetikailag és kulturálisan „nem képesek” úgy a tanulásra, mint egy német. Ráadásul a képzetlen muzulmán nők több gyereket szülnek, mint a németek. Az intelligencia 50-80 százalékban öröklött – állítja a szociáldemokrata politikus. A könyv azonban eladási rekordot döntött, és nyilvánvaló, hogy a német olvasók közül sokan egyetértenek Sarrazin állításaival.

Sarrazin kijelentéseit elítélte nemcsak az Angela Merkel vezette kormány, hanem Sarrazin pártja, az ellenzéki SPD is. Mi több, a német kormány új integrációs programot határozott el a bevándorlók társadalmi beilleszkedésének hatékonyabb előmozdításáért. Thomas de Maiziere belügyminiszter hangsúlyozta, az integrációról tárgyszerűen, valós adatok idézésével és tisztességes módon kell vitát folytatni. A beilleszkedés sikere szempontjából a szövetségi belügyminiszter kiemelten fontosnak nevezte a német nyelv elsajátítását. Mint elmondta, a bevándorlók közül 1,1 millióan ma sem tudnak rendesen németül. Az integrációs program előirányozza több bevándorló tanár és tanárnő kiképzését és alkalmazását német iskolákban.

Merkel egyébként nemrég Christian Wulff államelnök azon kijelentésével is egyetértett, miszerint az iszlám is része Németországnak, ugyanúgy, ahogy a kereszténység vagy a judaizmus. A szombati megnyilatkozása azért adhat aggodalomra okot, mert úgy is lehet értelmezni, hogy ezúttal a jobboldalnak tett engedményt, és a bevándorlóellenes szavazótábor szája íze szerint beszélt, tovább szítva az indulatokat.


Újat mondott-e Merkel?

Merkel már 2005-ben is beszélt a multikulturalizmus kudarcáról. Ez egyébként is Theo van Gogh meggyilkolása óta forró téma Európában. Meg kell azonban különböztetni azokat, akik a multikulturalizmust ideológiai alapon ellenzik – azaz nyilvánvaló vagy rejtett premisszájuk, hogy valamely kultúra felsőbbrendűbb, „jobb” a másiknál, és zsigerből elutasítják a másfajta kultúrájú embereket –, azoktól, akik meglátják a veszélyt és a buktatókat a párhuzamos társadalmak kialakulásában, és a „békés egymás mellett élés” hurráoptimista propagandája helyett a létező konfliktusokról beszélnek.

Merkel tehát feltehetően nem a multikulturalizmus ellen beszélt, csupán megállapította, hogy Németországban nem működik. A téma előhozásának időzítése szempontjából érdekes adalék, hogy kedden Törökországba látogat a német államelnök, Christian Wulff. (Abdullah Gül török államelnök egyébként szintén egyetértett azzal, hogy a német nyelvet el kell sajátítaniuk a török bevándorlóknak – ezt a törvény is megköveteli bizonyos szinten.)


A bevándorlók ellen beszélt-e Merkel?

Nem, elismerte, hogy szükség van rájuk. Ugyanakkor utalt arra, hogy amikor a török vendégmunkásokat behívták Németországba, mindenki azt remélte, haza fognak menni – ám nem így történt, és az azóta eltelt időszak azt bizonyította be, hogy az a koncept, miszerint békésen együtt tud élni a német polgár és a török bevándorló, a multikulturalizmusnak az az értelmezése, miszerint „egyszerűen együtt élünk és örülünk egymásnak” (a kancellár szavai – szerk. megj.), megbukott. Merkel azt mondja, ezt el kell ismerni. Úgy tűnik, a tények is ezt mutatják: nemrég például a német tanárok panaszkodtak amiatt, hogy rasszista élű támadásoknak vannak kitéve ők is és a német származású diákjaik is azokban az iskolákban, ahol a gyerekek többsége bevándorló.

Merkel egy példaértékűnek tekintett németországi modellt, policyt kritizált, amely eddig „túlságosan engedékeny” volt a bevándorlókkal szemben. Ha úgy tetszik, önkritikát gyakorolt, hiszen az utóbbi 5 évben ő volt kormányon.


Miért pont ezt mondta Merkel?

Úgy tűnik, a Sarrazin-féle szélsőséges retorika ellenében Merkel mintha megpróbálna felvázolni egy lehetőleg politikailag korrekt, árnyalt, ám idealizmusmentes „reálpolitikai” helyzetképet. Ugyanakkor szakértők szerint nagy nyomás nehezedik rá a jobboldali pártok részéről, hogy keményebben lépjen fel a bevándorlókkal szemben. Az sem mellékes, hogy a jobbratolódással visszaszerezheti azokat a szavazatokat, amelyeket az utóbbi időben a megszorításokat szorgalmazó intézkedésekkel elvesztett.

A CDU jelenlegi támogatottsága 29 százalékra esett, a szabaddemokratákkal koalíciót alkotó Merkel-kormány össz-támogatottsága 34 százalék – ezzel szemben a zöldek és a szociáldemokraták feltornázták magukat 24-24 százalékra.

A szociáldemokrata kötődésű Friedrich Ebert Alapítvány friss közvélemény-kutatása szerint a németek 58,4 százaléka betiltaná az iszlám vallás gyakorlását az országban, és 30 százalékuk úgy véli, „idegenek” irányítják Németországot.


De kikről is van szó?

Németország lakossága 82 millió, a „bevándorló hátterű” – azaz vagy bevándorló, vagy egy bevándorló szülővel rendelkező – lakosok száma több mint 15 millió. Ebből 7 millióan más ország polgárai, míg mintegy 8 milliónyian német állampolgárok. Érdekesség, hogy ideszámítják a 4 millió visszahonosított németet is.

A visszahonosítottak csoportja után a törököké a legnagyobb bevándorlócsoport. Németországban 2,5 millióra tehető a török származásúak száma. (Egy újabb becslés szerint 3,5 millió.) Muzulmán vallásúak 4 millióan élnek Németországban. Merkel beszédében utalt arra, hogy például Frankfurt am Mainban az 5 év alatti korosztályban három kisgyerekből kettő „bevándorló hátterű” szülőktől származik.


Milyen bevándorlási politikája van Németországnak?

A bevándorlók egyre tömegesebb megjelenésére Németország sokféle válasszal kísérletezett az idők folyamán. Amíg még abban reménykedtek, hogy a vendégmunkások többsége hazatér, gyerekeik állami támogatással anyanyelvükön tanulhattak, hogy majd be tudjanak integrálódni „otthon”. Ám az otthon már nem a származási országot jelentette a másod-harmadgenerációs törököknek; Németországnak új bevándorlási politikára volt szüksége.

Az ezredfordulóig Németországban a vérségi (etnikai) elvet vették figyelembe az állampolgárság megadásakor. Ez 2000. január elsején változott meg, és lehetővé tette a Németország területén, külföldiek gyermekeként, 1990 után született személyeknek, hogy automatikusan német állampolgárságot kapjanak. Ugyanakkor bármely bevándorló, aki tud németül, átmegy egy állampolgársági teszten, nem követett el bűncselekményt, 8 évnél többet élt (legálisan) Németország területén, letelepedési engedélye van, a fő bevételi forrása nem állami segély, leteszi az esküt a német alkotmányra és a demokráciára, illetve feladja másik állampolgárságát, német állampolgár lehet.

2005. január 1-től új bevándorlási törvény lépett életbe, amely figyelembe vette a realitást, miszerint Németország „bevándorló-ország”. A gyakorlatban keveset változtattak a procedúrákon, elsősorban jól képzett szakembereket és tudósokat akarnak a német munkaerőpiacra bevonzani. Az ő bevándorlásuk könnyített, míg a szakképesítés nélküliek számára zárva marad a munkaerőpiac. A német föderális kormány a bevándorló hátterű embereket a munkájukra, tanulásukra és nyelvtudásukra fókuszálva integrálná. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bevándorolni vagy egy érvényes munkavállalási engedély (azaz előzetes munkaajánlat) birtokában lehet, vagy diákként, vagy családegyesítés céljából. A külföldi diákok, miután elvégezték az egyetemet, egy évig maradhatnak, hogy végzettségüknek megfelelő munkát találjanak Németországban. Ugyanakkor bárki, aki egy német állampolgárral köt házasságot, bevándorolhat az országba.

A bevándorlók ideiglenes vagy állandó tartózkodási engedélyt kaphatnak. Ha egy ideiglenes tartózkodással rendelkező személy hajléktalan lesz, vagy a hatóságok úgy ítélik meg, nincs elég jövedelme, hogy megéljen, kiutasíthatják. Ugyanígy ha valamilyen bűncselekményt követ el vagy vét a törvények ellen, ugyancsak kitoloncolhatják az országból. Az állandó tartózkodási engedély birtokában már védettebb: csak olyan bűncselekmény elkövetéséért toloncolható ki, amelyért több mint két évi börtön jár.

Az egy évnél hosszabb tartózkodási engedéllyel rendelkezők jogosultak egészségügyi ellátásra. Az államnak azonban joga van visszavonni az ideiglenes vagy állandó tartózkodási engedélyt abban az esetben, ha egy bevándorló segélyért folyamodik. A gyakorlatban ez állítólag ritkán fordul elő, ám a 2005-ös törvény életbe lépése után nagy sajtóvisszhangot váltott ki az az eset, amikor egy török bevándorlót, aki már 35 éve élt és dolgozott Németországban, kiutasítottak, mivel munkanélkülivé vált és segélyért folyamodott.

Berlini falfirka
<br />
fotó: walls_of_fame/flickr.comBerlini falfirka
fotó: walls_of_fame/flickr.com


A bevándorlóknak a honosítás az egyetlen megoldás, hogy teljes egészében élvezhessék az állampolgároknak járó jogokat. 2008-tól ezt egy állampolgársági teszt kitöltéséhez kötik, amely felméri a bevándorló ismereteit a német történelem, politika, társadalom témakörében. Emellett még számos követelménynek kell megfelelni: igazolnia kell, hogy beszél németül. A bevándorló a különböző iskolák és oktatási központok kurzusain is elsajátíthatja ezeket az ismereteket. (Nagy-Britanniában is van hasonló teszt, míg Franciaországban a bevándorló szerződést köt az állammal, amelyben vállalja az állampolgári kötelezettségek teljesítését.)

Többen azért támadják az állampolgársági tesztek bevezetését, mert ezek antiliberális módon arra kényszerítik a bevándorlókat, hogy elfogadják a nyugati liberális eszméket (lásd pl. női egyenjogúság és a burka betiltása körüli európai vita). Ugyanakkor ezek a tesztek egyesek szerint annyira nehezek, hogy még az „őshonos” polgárok sem biztos, hogy átmennének egy ilyen vizsgán.

2006-ban Angela Merkel megalapította az Integrációs Kerekasztalt, ahol a bevándorló közösségek képviselői is részt vettek, és elfogadtak egy Nemzeti Integrációs Tervet. Ez több mint 400 konkrét célt tartalmaz, amelyek megvalósulását folyamatosan ellenőrzik. Létrehozták például az „oktatási segítők” hálózatát, 5 ezer segítő támogatja a bevándorló családokból származó fiatalokat az iskolai és nyelvtanulási képzésük során. Több mint 500 cég és közintézmény vállalta, hogy extra képzési opciókat biztosít bevándorló hátterű fiataloknak.

Merkel pártja, a CDU szerint Németország azoké, akik elfogadják az ország alkotmányát, akik Németországban élnek és német útlevelük van, és akik beszélik a nyelvet.

2006-ban a Merkel vezette kancellária integrációs kerekasztalán elfogadták, hogy „a sikeres integráció identitásvállalást, részvételt és felelősséget jelent. Ez megköveteli az állam, a civil társadalom és a bevándorló erőfeszítését egyaránt. Elsősorban a bevándorlóknak kell akarniuk, hogy alkalmazkodjanak a társadalmunkban folyó élethez, elfogadják az alkotmányt és a teljes jogrendszert kivétel nélkül, látható jelét mutatják a Németországhoz való ragaszkodásnak, például megtanulják a német nyelvet. Szükséges az integráció mindenki által ugyanúgy értett koncepciójának kialakítása: kötelezettségek és jogok meghatározása, a bevándorlók és a bennszülöttek számára egyaránt. Aki követeléseket támaszt, annak teljesítenie is kell a vállalásait. Aki jogokat követel, kötelezettségeket is kell teljesítsen.”

Forrás: Wikipedia, BBC, Daily Mail, The Guardian, essay.utwente.nl, Facts about Germany, Euobserver, studenttheses.cbs.dk, MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS