2018. december 14. péntekSzilárda
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Csak semmi pánik: lassabban olvadnak a gleccserek

B. D. T. 2010. január 28. 15:01, utolsó frissítés: 15:02

Hibás a himalájai gleccserek eltűnését 2035-re jósoló, az IPCC által 2007-ben közreadott becslés. A szkeptikusok érvelési teret nyertek, de a globális felmelegedés folytatódik.



Az elmúlt hetekben kárörvendően mutogathattak a “klímaszkeptikusok” mindazokra, akik az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2007-es, négy részben kiadott jelentésére hivatkozva az emberi tevékenység környezet- és klímaromboló hatását hangsúlyozták. A jelentésbe ugyanis egy tudományos bizonyítékokkal alá nem támasztott, a gleccserkutatók többsége szerint


nagyon eltúlzott becslés is bekerült,

miszerint a himalájai gleccserek 2035-ig elolvadnak. Mint kiderült, ezt egy indiai gleccserkutatóval készült New Scientist-interjúból emelték át a jelentés szerzői.


Az IPCC jelentése a klímakutatás legújabb, legkorszerűbb eredményeit hivatott bemutatni az utóbbi évtizedek tudományos munkáinak összesítése alapján.

A Nobel-díjjal jutalmazott testület tudományos hitelességére a tévedés nagyon rossz fényt vetett, és alkalmat adott a globális felmelegedés jelenségét tagadó, vagy az emberi tevékenység ebben játszott szerepét kisebbítő szkeptikusoknak, hogy


megkérdőjelezzék a nemzetközi klímavédelmi erőfeszítések szükségességét.

Holott voltaképpen a Himalája tövében élő többmillió indiai és kínai polgár számára ez egy nagyon jó hír. A rossz becslés pánikot keltett, most viszont kicsit megnyugodhatnak a kedélyek, hiszen a térség lakóinak édesvíz-készletét biztosító gleccserek még mintegy 300 évig kitartanak. Ez nem jelenti azt, hogy az olvadás nem folyamatos, csak sokkal lassabban történik, így voltaképpen „haladékot” kapunk csupán, nem menekültünk meg semmitől – hívják fel a figyelmet a 2035-ös határidőt túlzottan közelinek tartó szakértők is.

A Lhotse és Khumbu gleccser
<br />
<i>www.panoramio.com, zerega fotója</i>A Lhotse és Khumbu gleccser
www.panoramio.com, zerega fotója


A himalájai gleccserek olvadásának mértéke egyébként bizonyos értelemben belpolitikai kérdésnek, rivális indiai szakértők vetélkedésének is tekinthető. Radzsendra Pacsauri IPCC-elnök ugyanis szintén indiai, és kemény bírálatokat kapott hazája környezetvédelmi miniszterétől és tudományos közösségétől a pánikkeltésért. Ennek ellenére a BBC kérdésére azt nyilatkozta, nem mond le.

India már decemberben, a koppenhágai klímavédelmi találkozó idején jelezte, megalapozatlannak tartja a himalájai gleccserek olvadásának ütemére vonatkozó becslést. Több gleccserkutató azzal érvelt,


a 2035-ös határidőig fizikailag lehetetlen,

hogy a himalájai gleccserek elolvadjanak. Jeffrey Kargel arizonai kutató a BBC-nek decemberben azt nyilatkozta, a 200-300 méteres átlagvastagságú jég nem tud elolvadni negyedszázad alatt, ha évente csupán 1-2 méternyit zsugorodik.

Hogyan lehetséges mégis, hogy bekerült ez a triviálisnak nevezhető tévedés a jelentésbe? Georg Kaser osztrák kutató, aki a jelentés egy másik fejezetének elkészítésében vett részt, azt nyilatkozta az AFP-nek, ő maga még a jelentés publikálása előtt figyelmeztette az Ázsiával foglalkozó fejezet szerzőit a hibára, ám “ők nem reagáltak”.

A tanulság szerinte az, hogy az IPCC-nek keményen felül kell vizsgálnia saját belső működését, a tartalomellenőrző mechanizmusokat, még mielőtt a következő, 2013-as nagyjelentés munkálatai elkezdődnének. Nagyon fontos azonban a közvéleménnyel megértetni,


ez nem jelenti az egész jelentés hitelességének megsemmisülését,

egy 3000 oldalas tudományos munkába csúszhatnak be hibák, az IPCC pedig ennek a tévedésnek az elismerésével azt az üzenetet is közvetíti, hogy kész a saját hibáiból tanulni – érvelnek a jelentés készítői, Radzsendra Pacsaurival és Jean-Pascal van Ypersele IPCC-alelnökkel az élen.

Nem ez az egyetlen eset egyébként, hogy az IPCC-jelentés egyes elemeit megkérdőjelezik. Legutóbb a The Sunday Times állította, hogy az IPCC egy máig nem publikált, mélyreható tudományos háttérvizsgálat nélküli jelentésre alapozva valószínűsítette a kapcsolatot a globális felmelegedés és a természeti katasztrófák – áradások, hurrikánok stb. – gyakoribbá válása és intenzitásuk erősödése között. Az IPCC ebben az esetben nem ismerte el a hibát, alaptalannak és félrevezetőnek ítélte a lap állításait. Az IPCC közleménye szerint a szóban forgó tanulmányt más beszámolókkal összhangban kezelték, melyek bizonyítékok széles körét tárták fel. A közleményben foglaltak szerint a testület kellően mérlegelte következtetéseit.

Ugyancsak botrányszagú az az eset, amikor a kelet-angliai egyetem klímakutató intézetének egyes e-mailjei szivárogtak ki a médiában, amelyeknek tartalmából arra lehetett következtetni: egyes, a klímaváltozás teóriáját nem igazoló tényeket titokban tartottak a kutatók. Ennek az ügynek a vizsgálata folyamatban van.



A NASA egyébként a napokban adott ki egy újabb értékelést, ami szerint az 1880-ban megkezdett földfelszíni hőmérsékletmérések óta


az elmúlt évtized bizonyult a Föld legforróbb időszakának.

A mintegy 130 éve folyó megfigyelések ideje alatt a 2009-es év volt a második legmelegebb esztendő a hőmérsékleti csúcstartónak számító 2005-ös év után. A NASA szakemberei egyértelmű hőmérsékletnövekedést mutattak ki az elmúlt évtizedekben, habár az 1940-es és 1970-es évek között némi kiegyenlítődést figyeltek meg. Az adatok szerint az elmúlt harminc év folyamán nagyjából 0,2 Celsius-fokkal növekedett évtizedenként a hőmérséklet. Az átlagos globális hőmérséklet pedig összesen 0,8 fokkal emelkedett 1880 óta. A NASA a világszerte működő több ezer meteorológiai állomás, a tengerfelszíni hőmérsékletet megfigyelő műholdak és az Északi-sarkvidéki kutatóállomások adatait elemezte.

Az IPCC tévedéseit ürügyül használva a szkeptikusok átmenetileg újabb érvelési teret nyertek, emiatt várható, hogy a nemzetközi klímavédelmi törekvésekben mutatkozó véleménykülönbségek elmélyülnek. Ugyanakkor a többségi konszenzus az ember által előidézett globális felmelegedésről várhatóan nem fog megtörni.

Ám az ördög a részletekben rejlik, és ha egy egész tudományos közösség ekkorát tévedhet, megkérdőjelezhető azoknak az adatoknak és számításoknak a komolysága is, amelyek például a hőmérséklet emelkedésének mértékét határozzák meg bizonyos régiókban. Pontos adatok nélkül nehéz megelőzési politikákat kidolgozni. A tanulság tehát: a klímakutatókra többszörös felelősség hárul, hogyan tálalják a tudományos eredményeket, és egyáltalán milyen érveket használnak pro vagy kontra a globális felmelegedés-vitában.

Forrás: BBC, AFP, MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS