Egyre csökken Obama népszerűsége
Le Figaro/MTI 2009. szeptember 04. 11:46, utolsó frissítés: 12:09Egy drága vakáció, egy "szocialista" egészségügyi reform és néhány külpolitikai kudarc elég volt, hogy az amerikai elnök 45 százalékra essen vissza.
Rosszul végződött Barack Obama számára az augusztus. Az amerikai elnök, akit még néhány héttel ezelőtt valósággal istenített a média, immár bármit is tesz, a kritikák össztüzébe kerül. Elemzők még az elmúlt napok elnöki vakációjának költségeit is nagyító alatt vizsgálták: a helyszínként szolgáló Martha's Vineyard ugyanis túl drágának tűnt egyesek szemében. Becslések szerint több tízezer dollárba került az adófizetőknek az elnöki vakáció.
Mint a Le Figaro elemzésében rámutat, az az ember, akinek sikerült magával ragadnia Amerikát, s átformálni az Egyesült Államokról külföldön kialakított képet, most belesüppedt az egészségügyi rendszer ambiciózus reformtervébe. Nem tudta egyértelműen elmagyarázni, mit is akar tenni azért, hogy az orvosi ellátást kiterjessze arra az 50 millió emberre, akik ma még kiesnek e körből, s egyben rendbe tegye a társadalombiztosítás pénzügyeit.
Ellenfelei persze mindent megtesznek, hogy kifigurázzák elképzeléseit. A viták nyomán így olyan kép alakult ki a közvéleményben, hogy itt tulajdonképpen
egy "szocialista" orvosi rendszert
fognak rákényszeríteni az amerikaiakra, hogy ingyenessé teszik az abortuszt, az illegális bevándorlók gyógykezelését, s hogy bátorítják majd az eutanáziát. Obama minden ékesszólása kevés volt ahhoz, hogy hiteltelenítse ezeket a hamis állításokat.
A közvélemény-kutatások eredménye kiábrándító: azt mutatja, hogy az amerikaiak többsége elutasítja az egészségügyi reformot, s hogy az elnök veszélyes mértékben veszít népszerűségéből. Ma már sokan kérdezik: vajon Obama tényleg jobban tud álmokat adni az embereknek, mint – az általánosságok mezejét elhagyva – megküzdeni a kemény realitásokkal?
Az elnök helyzetét nehezíti, hogy az ellenzékben lévő republikánus párt – a tavaly novemberi, súlyos választási vereség után – kezd újból erőre kapni. A Le Figaro szerint a republikánusok
a fehér lakosság félelmeit használják ki
pozíciójuk erősítésére: így a félelmet a nagyszabású egészségügyi reformtól (az amerikai lakosság jelentős csoportjai hagyományosan ellenzik az állam túlzott beavatkozását). Ugyanakkor a folyamat túlmutat az egészségügyön: úgy tűnik, az "Obama-jelenség" okozta kulturális sokk miatt aggodalommal teli fehér társadalom magához tért a 2008 novemberi kiütéses eredmény után.
"Amit az emberek elutasítottak, az Bush volt, nem pedig Amerika alapvető értékei" – mondta egy konzervatív szakértő, Gary Schmidt. A francia lap idézte egy egyszerű tiltakozó szavait, aki azt az egészségügy reformjára utalva kifakadt: "Miért fizessünk mi azok helyett, akik rossz döntést hoztak? Mi nem akarunk olyan társadalmat, amely európai típusú támogatottakból áll."
A republikánusok hátországa egyre csökkent az utóbbi évek választásain: a párt földrajzi szempontból ma már leginkább csak a déli, fehér lakosságú területekre és a Közép-Nyugat mezőgazdasági övezeteire korlátozódik. Elvesztette korábbi tömegtámogatottságát a nagyvárosokban, különösen a fiatalok és a nők körében, akik a tavalyi választáson inkább Obamát támogatták.
Ám bárhogy alakuljon is a republikánusok jövője, a jelenlegi amerikai helyzetet a Le Figaro úgy összegzi: még az új elnökség első hónapjainak mérlege is elég gyengére sikerült, pedig akkor nagy népszerűsége miatt Obama
szinte mindent megtehetett, amit akart.
A lap szerint ez éppúgy igaz a külpolitikára, mint a belpolitikára. A Közel-Keleten nem sikerült rábírnia Izraelt a ciszjordániai telepépítés leállítására, de azt sem érte el, hogy az arab országok bizalomerősítő lépéseket tegyenek a tárgyalások előmozdítása végett. Még ha változtatott is a muzulmán világgal szembeni amerikai fellépésen, továbbra sem állt elő igazi béketervvel. Iránnak békejobbot nyújtott, de ez nem maradhat így a végtelenségig, ha a teheráni vezetés nem reagál az amerikai gesztusra.
Közeleg a pillanat, amikor Obamának döntenie kell az esetleges újabb szankciók bevezetéséről: csakhogy erről meg kell majd győznie az ENSZ Biztonsági Tanácsában Oroszországot és Kínát. Végül pedig Afganisztánban pontosításra szorul az új amerikai stratégia: dönteni kell a két variáció, az újabb erősítéseket kérő katonák és a szkeptikusok között, akik eleve csökkentenék az ottani amerikai szerepvállalás ambícióit.
Maga az amerikai elnök sem olyan optimista már: jelzésértékű, hogy – történészek egy csoportjával beszélgetve – saját helyzetét immár a Kennedyt váltó Lyndon Johnson elnökségéhez hasonlította. A Johnson által elindított nagy reformokat keresztülhúzta a vietnami háború, az amerikaiak ottani, fokozódó beavatkozása, s a távoli konfliktus egyre fokozódó hazai népszerűtlensége.