2019. október 21. hétfőOrsolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egyre kevesebb helyen büntetik a drogfogyasztókat

összefoglaló 2009. szeptember 02. 16:32, utolsó frissítés: 2009. szeptember 04. 08:35

Portugáliában bevált a dekriminalizáció: minden kábítószerfogyasztási mutató csökken. Amsterdamban pedig kevesebben füveznek, mint mint San Franciscóban. #b#[kommentekkel]#/b#



Nem új jelenség, de egyre elterjedtebb a kábítószerek dekriminalizációja: miután az évezred elején több európai országban is dekriminalizálták a kábítószerfogyasztást, most az amerikai kontinensen a sor.

A dekriminalizáció nem legalizálást jelent. Lényege, hogy az addig törvénybe ütköző cselekedet már nem kap büntetőjogi besorolást. A különböző társadalmakban több példát találhatunk dekriminalizált tevékenységekre - például a homoszexualitás, a prostitúció vagy a könnyűdrogok birtoklása, de ide sorolható az amerikai alkoholtilalom feloldása is.


A dekriminalizált tevékenységek nem minősülnek bűncselekménynek, de törvényi szabályozás továbbra is vonatkozhat rájuk. Például a prostituáltaknak kötelező orvosi vizsgálatra járniuk rendszeres időközönként, a könnyű drogok birtoklásáért pénzbírság szabható ki (börtönbüntetés helyett). Éppen ezért a dekriminalizáció nem tévesztendő össze a legalizációval, amely gyakorlatilag az összes vagy majdnem összes törvényi korlátot megszünteti egy tevékenységgel kapcsolatban.


A latin-amerikai országokban


az utóbbi hetekben sorra születtek olyan intézkedések, amelyek a kábítószerek dekriminalizációjának irányába mutatnak. Az, hogy Venezuela, Brazília és Ecuador az utóbbi időben lazított a drogtörvényein, még felfogható úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államok és annak szigorú drogpolitikája ellen üzentek hadat ezen a fronton.

De az, hogy néhány hete Mexikó is enyhített drogtörvényein, már nem magyarázható ilyen egyszerűen. A drogmaffiák által kirobbantott valóságos háborúk az ország egyik legnagyobb problémájává váltak. Ez elősorban AEÁ-val határos területekre jellemző, amelyeken a teljes csempészet áthalad - Ciudad Juárez határállomás mára hivatalosan is a világ legveszélyesebb városává vált, és Tijuana sincs sokkal lemaradva mögötte.

Épp ez az elharapódzó erőszakhullám tette szükségessé Mexikó drogpolitikájának újragondolását. Az alapelv, hogy a rendfenntartó szervek elaprózták erejüket azzal, hogy a fogyasztókkal foglalkoztak, és nem volt elég tartalékuk arra, hogy a termesztőket/gyártókat és a csempészhálózatokat üldözzék. A mexikói drogháború tavaly


11 ezer halálos áldozatot

követelt, a helyzet egyértelműen tarthatatlanná vált. Így az Egyesült Államok szövetségesének számító országban gyakorlatilag dekriminalizálták nem csak a marihuána, de az LSD, a heroin és a kokain kismennyiségű birtoklását is.


A mexikói parlament jóváhagyott egy törvényt, amely a csekély mennyiségű kábítószer személyes használatra való tartása esetében eltekint a büntetőjogi szankciók alkalmazásától. Az elkövető első két alkalommal figyelmeztetésben részesül, harmadik alkalommal viszont egy kezelési programon való részvételre kötelezhetik. A csekély mennyiségű drog tartása nem vált törvényessé, azt a rendőrség továbbra is lefoglalja, a fogyasztás tiltott – csupán az elkövetők további büntetésétől tekintenek el a hatóságok.

Az eleddig nagyon konzekvens állásponton lévő Egyesült Államok pedig meglepetésre nem tiltakozott kézzel-lábbal a mexikóiak lépése ellen, sőt: az amerikai drogpolitika vezérembere, Gil Kerlikowske azt mondta, ki kell várni, milyen hatással lesznek az új törvények.

Egy héttel Mexikó után Argentínában is áttörés történt a fogyasztók büntetése terén: a legfelsőbb bíróság ugyanis kimondta, hogy marihuána birtoklásáért és használatáért


alkotmányellenes büntetni

valakit, ha ezzel nem veszélyezteti a társadalmat. A bíróság azt is kifejtette, hogy az alkotmány a magánélet háborítatlanságára vonatkozó cikkelyének védelme csak azokra a fogyasztókra terjed ki, akik felnőttek, nem közterületen szívnak, és nem zavarnak ezzel másokat.

Eddig példátlan módon a politikum is támogatja a döntést: Aníbal Fernández, a kormány kabinetfőnöke üdvözölte a bíróság döntését, szerinte a büntető-igazságszolgáltatásnak nem a fogyasztóra, hanem a kereskedőre kell összpontosítania.


Ha Amerikában is történni fog

a közeljövőben valami hasonló, akkor arra várhatólag Kaliforniában kerül sor. Sokakat meglepett, amikor a republikánus kormányzó, Arnold Schwarzenegger kijelentette: bár ő ellenzi a legalizációt, a drogokról szóló közbeszédnek ez a variáns is részét kell képezze.

Igaz, a volt filmsztár legalább annyira populista, mint amennyire konzervatív, és Kalifornia lakosságának enyhe többsége, 56% támogatja a marihuána legalizálását és szenvedélyadó kivetését rá - legalábbis ez derül ki egy idén április végén közzétett felmérésből.

Egyébként Kalifornia az az állam, ahol 1996 óta engedélyezik a marihuána orosi használatát, és ebben az államban munkahelyi alkalmazásnál sem veszik figyelembe, ha marihuána-birtoklásért el volt ítélve az álláskereső.


A legalizálás gazdasági hatása persze lagalább annyit nyom a latban, mint a közakarat vagy az emberi jogok. Amerikában a hetvenes évektől kezdve lobbiznak közgazdászok az ügyért. 2005-ben Jeffrey Miron kiszámolta: az amerikai marihuána-tilalom fenntartása


évi 7,7 milliárd dollárjába

kerül az államnak. Kisvártatva több mint 500 amerikai közgazdász fordult azzal a felszólítással a Bush-kormányhoz, hogy kezdeményezzen nyílt vitát a marihuána-szabályozás kérdéséről.

Schwarzenegger azt mondja, botorság lenne elvetni a legalizáció vagy a dekriminalizáció ötletét azelőtt, hogy tüzetesen megvizsgálnák, máshol milyen eredményeket szültek ezek az intézkedések. Ezzel kapcsolatban a leghasználhatóbb és legkönnyebben értelmezhető kutatást Craig Reinarmen kaliforniai szociológia professzor végezte. Az International Journal of Drug Policy című szaklapban közzétett kutatásában San Francisco és Amszterdam lakóinak marihuánafogyasztását hasonlította össze. Eredményei egyértelműen


a legalizáció sikerességét bizonyítják.

Az amszterdami megkérdezetteknek csupán 34,5%-a próbált már életében füvet, míg San Franciscóban ez az arány 62,2% volt. Az egyéb drogok (kokain, heroin, amfetamin, metamfetamin, Ecstasy) esetében még szembetűnőbbek a különbségek. A hollandok többsége ugyanis coffee shopokban szerzi be a spanglit, míg a kaliforniai városban élők elsősorban dílerektől - és így sokkal nagyobb az esélye, hogy más kábítószereket is megpróbálnak rájuk tukmálni.

Konkrét számokban mérve: az amszterdami megkérdezettek 15%-a, a friscóiak 51%-a mondta azt, hogy a kannabiszon kívül más drogokat is felkínálnak neki. Ez azt jelenti, hogy a holland marihuána-legalizáció egyik legfontosabb célkitűzését - a drogszeparálást - siker koronázza.

Szintén nagy eltérés mutatkozott a tekintetben, hogy a gyengébb vagy az erősebb füvet használják a fogyasztók: az amsterdamiak 65%-a a gyengébb vagy mérsékelt erősségű fűfajtákat részesíti előnyben, ezzel szemben San Franciscóban 57% kimondottan az erős vagy nagyon erős fajtákat favorizálja. Ennek egyszerű a magyarázata: a dílereknek költséghatékonyság szempontjából jobban megéri az erősebb, drágább anyagot termeszteni és árulni, ugyanakkor a fogyasztók is kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy nyugodt körülmények közt sokat pöfékeljenek.


Miután 2001-ben Portugália dekriminalizálta a kábítószerfogyasztást, Lisszabont az ezredforduló után


Európa legszörnyűbb drog-gettójának

nevezték. A lapok tele voltak heroint magukba fecskendező drogosok fotóival, a The Times pedig ráakadt egy kómás brit turistára a város utcáin. Most a The Economist visszatért a témára, hogy bemutassa az intézkedések eredményeit.

Az intézkedések lényege, hogy a rendőrség nem zárhat be senkit, akinél tíz napnál kevesebb személyes használatra elegendő kábítószert birtokol, viszont elkobozza a drogot, és egy bizottság elé kerül az ügy. A bizottságban két-három pszichiáter, szociális munkás és jogi tanácsadó kap helyet, és, bár közmunkát vagy pénzbírságot is kiróhat, nem a büntetés a cél. A bizottságok dolga, hogy megakadályozzák, hogy az alkalmi fogyasztóból függő váljon, illetve hogy a függőket elvonóra küldjék, ezzel a hagyományos bűnüldözési aspektus helyett az egészségügyi szempontok kerülnek előtérbe. A rendőrség évente átlag 7500 személyt küld a bizottságok elé.

Az év elején az amerikai Cato Institute nevű think-tank hozta nyilvánosságra Glenn Greenwald jogász tanulmányát a jelenlegi portugáliai helyzetről. Greenwald szerint a sötét jóslatok egyike sem vált be: Portugália


nem vált a drogturizmus mekkájává,

és nem ugrott meg a kábítószerfogyasztók aránya a fiatalok körében. A Portugáliában kábítószerügyben előállítottak 95%-a portugál állampolgár, az ország Európa-szinten nagyon jó mutatókkal rendelkezik a kábítószerfogyasztók arányát tekintve, mérsékelődött a kereskedelem is, az ezúton terjedő szexuális megbetegedések és a túladagolás miatti halálesetek száma pedig drasztikusan csökkent - áll a jelentésben.

Miközben az országban megcsappant a fogyasztók száma, nagyon megnőtt a bizalom az egészségügyi rendszer iránt. Annak köszönhetően, hogy a függőknek nem kell attól tartaniuk, hogy a börtönben kötnek ki, ha jelentkeznek egy elvonókúrára, 1999 óta megnégyszereződött az ilyen típusú segítséget kérők száma: tavaly 24 ezren fordultak rehabilitációs programokhoz. Egy másik beszédes adat, hogy 1999-ben a portugál HIV-fertőzöttek 56%-át a kábítószerfüggők tették ki, mostanra ez az arány 20%-ra csökkent.

A drogpolitikai reformokat támogató Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet 2009 első felében jelentetett meg egy felmérést, amely arra mutat rá, hogy a drogtörvények valós és vélt elrettentő hatása között tehát jelentős különbség van. A hat európai országban végzett felmérés eredményei szerint a megkérdezettek


kevesebb, mint 10 százaléka találta úgy,

hogy a kábítószerek illegális mivolta tartja vissza őket azok használatától – számukra sokkal meggyőzőbbek a társadalmi és egészségügyi kockázatokkal kapcsolatos érvek. Ennek ellenére csupán 27% törölné el teljesen a kannabisz-fogyasztók büntetését.

Svédországban, Bulgáriában és Lengyelországban a válaszadók több mint fele (58%, 57% és 59%) a cannabis ellenes háborút támogatja, míg Hollandiában, Dániában és Csehországban a többség a dekriminalizáció vagy legalizáció valamilyen formája mellett teszi le a voksát (76%, 62% és 59%).

Forrás: the economist, jogiforum.hu, drogriporter.hu, index.hu, eudrugpolicy.org, the international journal of drug policy

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS